Ha kicsi a tét, kedvem sötét – egy igazi döntő

Zidane végtelen döntőinek sorában ezúttal egy olyan mérkőzés következik, mely valóban dönthet az aktuális La Liga elsőség sorsáról. Megérkeztünk abba az időszakba melyre francia trénerünk egész évben készül, s amely időszakra a megelőző években is fókuszált játék volt jellemző a csapat részéről. Komoly kérdés viszont, hogy a csapat jelenleg elérhető kerete, és annak fizikai állapota mennyiben tudja támogatni az ambiciózus terveket. Ezzel a héttel elkezdődött a Real Madrid idényének legfontosabb hónapja.

Mindannyian emlékszünk a nagyjából egy évvel ezelőtti eseményekre: a bajnokság felfüggesztésére majd újraindítására, és a Madrid elképesztően koncentrált játékára, mely végül bajnoki címet ért. Sokat kritizáltuk Zidane-t, meggyőződésem, hogy joggal, de az elvitathatatlan, hogy a tavaszi döntő hetekre jellemzően ráncba tudta szedni a csapatot, és a szezon megelőző szakaszához képest meglepően jó teljesítménnyel rukkolt elő a gárda.

Rögtön ide kívánkozik, hogy ettől még állnak azok az állítások, melyeket Zidane ellen korábban felhoztunk. A rendszer-nélküliség, az oldalsó beadások erőltetése, a kispasszos („buszozás semlegesítő ”) játék szinte teljes hiánya, a keret forgatásának fájó hiátusa, a fiatalok ellehetetlenítése, a késői és értelmetlen cserék, stb. Az egyetlen nóvumot, vagy előremutató változást, a 3 védős játékot is egyértelműen a kényszer szülte (ha úgy tetszik a csapat gerincének szétjátszatásából, és a nem megfelelő fizikai felkészítésből adódó brutális sérülés hullám). Azt, hogy a szakmai stáb képes volt realizálni, hogy ez működik, ne soroljuk az edzői extrák közé.

Az őszi 1-3-as Nou Camp beli siker után írta egy elemző, hogy „ … a Real Madrid könnyedén a legjobb csapat most a La Ligában – ha azt éppen akarja. De sosem tudjuk, mikor akarja.” Ezt akkor is nagyon találónak találtam és egyet tudtam vele érteni. És tényleg ez jellemzi a szezonunkat. A tabella alján kullogó csapatok felszívják magukat és a Madrid képtelen felpörögni, és pontokat dob el. De jönnek a nagy csapatok, a Barca, az Atleti, a ’Pool és láss csodát, egy sérülésektől sújtott, a sztár igazolását, a kapitányát, a korábban stabil védelmét elvesztett gárda is helyt áll, sőt, hozza a győzelmeket. (Vessük ezt akár azzal össze, hogy egy Lewa nélküli Bayern hogy pazarolta el helyzeteinek nagy részét a PSG ellen.) De felrémlik nekem a City elleni idegenbeli visszavágó is, ahol Ramos nélkül fejetlen csirkeként szaladgált a védelmünk.

Két fontos vonatkozás-rendszer csap most össze egymással, és a sikerünk azon múlik, hogy a több tényezőből álló, egymás ellen feszülő erők hol találnak egyensúlyi pontot. Egyrészről előre tol bennünket a hagyományosan jó tavaszi forma időzítés, és az, hogy immár komoly a tét, és a koncentrációt sikerül magasan tartani. Viszont az emberanyag tekintetében állhatnánk jobban is. A védelem, melynek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, nélkülözni kénytelen Carvajalt, Varane-t és Ramost. A kapitányunk nem csak hátul ad stabilitást, és jelenlétével pszichés támogatást, de elől a pontrúgások során is instant veszélyforrás. (Most nem arra gondolok, hogy nem ér vissza időben, hanem, hogy fejeseivel rendre betalál, vagy ha nem, leköt 2-3 embert.) Egy jó formában lévő Carvajal bejátsza a jobboldalt és hátul is oszlopként állja a rohamokat. Varane, ha jó napja van, egyszerűen átjátszhatatlan és kiválóan olvassa a játékot.

A Liverpool ellen azt láthattuk, hogy Militao és Nacho hihetetlen koncentrációval és nagy odaadással küzdötte végig a meccset, és nem gondolom, hogy a „gála” védelmünknél több lehetőséget biztosított volna Klopp fiainak. A kérdés, hogy ezt a formát tudják-e tartósítani a sorozat terhelésre is, és mennyire bízhatunk abban, hogy nem történik olyan esemény a meccsen, mely az önbizalmukat megrengeti, ami képes a jelenlegi stabilitást megingatni. Azt gondolom ugyanis, hogy ez a stabilitás sokkal sebezhetőbb, mint Ramosékkal volna.

A Real felé billenti a mérleg nyelvét, hogy a rendkívül fontos középpályán Kroos élete formájában tolja, Modric is elképesztően össze tudja magát szedni, ha nagyon muszáj, és Casemiro sem ad el annyi labdát, mint korábban. Ha a középpályán nem lesz gond, az már egy nagyon fontos alapot képez a jó játékhoz. Hazard sajnos, amikor játszott, akkor sem mutatott semmi olyat, ami miatt most sajnálkoznunk kellene, hogy nem lehet a pályán. Azért kell sajnálkoznunk, hogy egy valag pénzért – az eddigiek alapján – ide jött levezetni.

Egyelőre még bírjuk fizikailag is, ha nem is úgy, mint a Bayern, de jobban, mint a szezon elején. Ebből a szempontból nagyon szerencsés, hogy a Barca elleni találkozó egy durva sorozatnak az elején kerül sorra, és a megelőző összecsapásból nagyon sok pozitívumot lehet tovább vinni.

Ezzel szemben a Barca a gála kezdőjével végig szenvedett 90 percet a Valladolid ellen gól nélkül, és csak egy ismét kritizálható bírói közreműködés, és egy piros lap után tudott nagy nehezen egy gólt szerezni. Ők egészen más attitűdből fognak érkezni. Ezzel együtt látni kell, hogy a katalánok visszataláltak a helyes útra, Koeman munkája beérni látszik. Az év eleji botladozás után egyértelműen feljavultak, megtalálta a kulcsjátékosok helyét, Dembele újra éles. Messinek visszatért a játékkedve, és olyan kiegészítő emberek fejlődtek látványosan, mint Dest, De Jong, vagy akár Pedri. Ennek folyományaként elénk is kerültek a bajnokságban. Igaz, a sorsolásuk talán eddig volt kedvezőbb, és az ő szemszögükből még hátra van a Real és az Atleti ellen is találkozójuk. A három nagy 3 ponton belül van, tehát minden nyitott. Év elején egyébként az Atletire fogadtam volna, de a hajrába érve pont ők fáradtak el a legjobban, és most már őket tartom a legkevésbé esélyesnek, még úgy is, hogy jelenleg vezetik a tabellát.

A Barcában már újra edzegetett Piqué, aki egyértelműen nem 100%-os még, így megítélni sem könnyű, hogy mi lenne nekünk jobb, ha játszana, vagy ha nem. Tény, hogy a Barca pihentebb lesz, nekik már nincs dolguk a hétközi BL találkozókon.

A Marca szavazásán 7-8000 szavazó mellett így néz ki a helyzet:

Ok, valószínűleg ezen a felületen felül vannak reprezentálva a Madrid hívők, de jelen állás szerint dúl az optimizmus.

A jelenlegi pandémiás futball egyik fontos jellemzője, a hazai pálya előnyének eltűnése jól jött nekünk, amikor a Nou Camban vertük őket 3-1-re, és kedvezőtlen lesz szombat este, amikor szintén közönség nélkül kell hazai pályán bizonyítani. (Majd ismételten az előnyeit élvezhetjük Liverpoolban a jövő héten.)

A keret:

Kapusok: Courtois, Lunin és Altube.
Védők: E. Militão, Nacho, Marcelo, Odriozola és F. Mendy.
KP: Kroos, Modrić, Casemiro, Valverde és Isco.
Csatárok: Benzema, Asensio, Lucas V., Vini Jr., Mariano és Rodrygo.

Nem fogom elmismásolni a kérdést, hogy mit várok. Győzelmet. A középpályán egyértelműen előnyben vagyunk, Vini a hétközi duplájával kapott egy boostot (ő lett a héten az UEFÁ-nál a „Player of the week”), Asensio erősen feljövőben, Benya alap, a védelmünknek jogosan lehet önbizalma, és a Nou Camból is jó eredményt hoztuk. Aggódjon a Barca! Ha úgy játszunk, mint a ’Pool ellen, akkor sima lesz. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nekünk most az egymás elleni mérleg miatt egy döntetlen sem rossz. De még kevésbé lenne rossz a Barcának. Szóval nekünk igazából a győzelem jó.

Viszont a katalánok is gondolkodhatnak úgy, hogy pontelőnyük birtokában nem kell feltétlenül kinyílniuk, játszhatnak egy biztonsági meccset, bízva Dembele, Alba és Messi villámgyors kontráiban. Kíváncsi vagyok, vajon Zidane fejében a hétközi átbeszélés és begyakorlási lehetőségek után megfordult-e, hogy a 3 védős rendszer működhet Varane nélkül is – Militaóval. Nekem tetszett az is, amikor Mendy és Marcelo egyszerre volt a pályán. Az biztos, hogy a szezonban még nem vártam úgy meccset, mint a ma esti El Clasicót!

HALA MADRID!

Tippelde: