Az a bizonyos formációváltás…

A Real elleni meccsünk kezdőjéből csupán a Mariano-Isco kettős volt elsőre furcsa. Ám tény, hogy Vinicius ráutaló magatartást tanúsított a kispadra, hiszen játéka nem volt olyan szintű, amely a kezdőben tarthatta volna. Mivel Isco már az Atalanta ellen is szerephez jutott, most adta magát a rotáció nagymesterének újabb előre nem látható varázslata: Mariano is kezdőbe került.

Ennek volt is értelme, hiszen a Real ellen a védők között Maranio jobban tud teljesíteni a harcászati megoldásokban, mint Isco. Utóbbinak így maradt az elvi bal oldal.

A csapat többi része ősidők óta, de legalább január végétől együtt játszik, így álmukból felkeltve is tudják, hogy kell elrontani a játékot. Mindenkiét. Mert ne vegyük el azt az erényt, hogy szeretett csapatunk hosszú meccsek óta svájci reteszként zár, azaz remek formának örvendünk: vagy három pont, vagy biztató BL-párharc első meccs jön a nulla kapott góllal.

Történések a zöld gyepen:

Gyakori és lelkes labdabirtoklás-váltások.

Mindkét csapat örömmel kevert lelkesedéssel abuzálta a másikat a másik védőharmadában, hogy meggátolják a gyors labdakihozatalt.

Casemiro jobbal, ballal támadja a Real kapujának légterét

A Real meglepően korán (10. perc magassábában) tartósan beszorult, mi pedig erőszakosan, kitartóan és sablonosan tologattuk a bogyeszt jobbról-balra, majd onnan vissza, hogy aztán az elvesztett játékszert viharos gyorsasággal visszaszerezzük

A Real meze taszítóan otromba.

A reklámtáblák buzerálása miatt (más-más országban más-más reklám/szponzor jelenik meg, amit a közvetítés során varázsolnak rá a reklámtáblákra) Mendy feje időnként eltűnt a MATRIX-ban.

15. perc, a Real kétszer átjött a mi kapunk elé, ahol magabiztosan rontották el a támadásaikat.

A csapat keményen dolgozik, hiszen ez egy újabb döntő, de néha a kemény munka ellenére is könnyedén passzolják ki a letámadásainkat. Füstbe ment energy.

19. percben jelentkezett először a balszélső Isco, amikor centerként mozgott okosan, Mendy passza után lőhetett volna, de szégyenlős a szentem, inkább lövőre simogatta le Modricnak, aki nem tudta sem elég erősen, sem elég pontosan, sem eléggé időben meglőni a labdát, így az ígéretes helyzetecske felejthető „ehhh” sóhajban halt el.

A csapatok nem tudták a másikra erőltetni az akaratukat, amikor pedig bármelyiknek esélye lett volna megindulni a rendezetlen védelemre, inkább egy oldapasszal lassította mindkét gárda önmagát.

22. percben Lucas varázsolt egy magic beadást, Marino vadkanként robbant az érzéssel a hosszúra emelt labdára, majd kettétörte a keresztlécet, a szabad labdát Asensio szedte össze, rövidre indított lövését végül egy vendég védő blokkolta szögletre.

Mendy-vel kitoltak a társak! Egy okosan felépített támadás végére 4 (NÉGY!) hazai várta Mendytől a beadást. Ez az anomália annyira meglepte balhátvédünket, hogy csakazértse adta be.

A 27. percben mi voltunk az őszi Inter: a letámadást csodálatos labdajáratással védekeztük ki, sőt, tudtunk megindulni (Mariano és Asensio) a Real kapuja felé, de a vendégek térfelének közepére érve elfogyott az önbizalom, inkább bevárták a többieket, hogy 30 másodperc után már az eladott labda ellen kelljen visszarendeződni.

30. perc, veszélyes vendég szabadrúgás, majd veszélytelen szöglet. Továbbá Mariano, mint Zrínyi Mik, tört ki a megszerzett labdával, hogy aztán a tizenhatos sarkától véraláfutást rúgjon a labdába. Most az önbizalom nem fogyott el, ellenben az erő. De, össze fog az jönni!

A Real egyébként szemre tetszetősen mozog együtt labda nélkül a saját térfelén. Sok extrát nem kell beletenniük, hiszen a mi labdajáratásunk elég komótos. Illetve, hogy a pozitív jelzők szerelmeseinek igényét is kielégítsük: labdajáratásunk megfontolt.

Érdekes ez, mezőnyben labdával szép, látványos dolgok jönnek ütemesen, de a támadóharmadba érve megfontolttá (=impontens) válunk. Ott eddig egyszer tudott DON LUCAS váratlant húzni, amiből jött Mari fejese és Ase blokkolt lövése. Az előrelépés viszont megkérdőjelezhetetlen – a pálya centrumában, illetve nyomás alatt a védőharmadunkból való labdakihozatalnál. Aki a kicsit nem becsüli, ugye.

Szóval, az első félidőt becsüljük meg, mert nehéz ellenfél ellen egy újabb döntő, ahol végre nem csak keményen dolgozunk, de néha szépen is játszunk. Ez egy maraton, nem egy 90 perces sprint, hogy mindenre jusson idő!

44. perc: Isak lódult meg a kapunk felé, Kroos üldözte, de a német szuperszámítógép kiszámolta, hogy mi a legtutibb megoldás! Direkt lelassított, mert tudta, hogy ezzel elbizonytalanítja a támadót, aki így, üresen beérve a labdával a tizenhatosra el fogja rontani a kontrát. Elrontotta. Ez is Kroos-t igazolja.

Isco: 25/25 passz, legtöbbször a támadóharmadban. #kinemhasználtpotenciál #igenőishibás #delegalábbnemleszelismerve

Egyéb statisztika az első játékrészből:

Bogyesz tutujgatás: 54% – 46%
Kame hame ha: 12 – 2
Ketrecet érő kame hame ha: 1 – 1
Ifjú sátán által blokkolt kame hame ha: 6 – 1
Pontrúgás nem szögletből: 6 – 4
Sarok, „sz” betűvel?: 5 – 1 (szöglet)
Magas-, vadász- : 1 – 2
Spori, nem rúgtam fel: 3 – 4
Sárga cédula: 0 – 0

A sp.l.r sporttelevízióban úgy értelmezik a 433-at, ahogy bármely managerjátékban működik ez a felállás. Imádkozzunk, hogy soha ne kerüljön  a kezükbe ismeretterjesztő (szak)könyv fociról, mert meglepődve látnák, hogy pl. a transition előtt, védekezés idején akár a szélső támadóból is lehet szélső védő, labdaszerzés után pedig épp ezért nem törvényszerű, hogy az egyébként szélső támadó érkezzen először. (Holland futballról ne is szóljon soha senki nekik, mert abból lesz csak zavar a fejekben! Totális futball, meg mindenki mindenhol, meg vertikális posztcsere, meg ilyen boszorkányságok…). Jó’van az úgy: a támadó támad, a védő véd, a középpályás pályázik.

A második félidőben Casemiro hátrarendelése után szárnyvédős rendszerre álltunk át. Nem tudom, miért. Annyit lehetett az első percekben ebből észlelni, hogy a középpályánk üresebb lett így, mert Modric és Kroos nem tudta elosztani elég jól a területet így, de legalább a szárnyvédőkké vált Mendyvel és Lucas-szal nem tudtunk dominánsabbak lenni. Cserébe gólt kaptunk, mert a Zidane által fentebb küldött Mendy  nem ért időben vissza Portura. Hogy hibás-e Mendy? Ha most hagyjuk a sörbölcs szurkolói szintet, akkor azt mondom: nem. Azért lett 3 belső védőnk, hogy szabadabbak legyen Lucas és Mendy. Ha háromvédős rendszert akarunk látni, ami jól működik, akkor ott az Inter. Skriniar, de Vrij és Bastoni nagyon jól érzi a terület elosztását és az emberek felvételét is. Cserébe Conte szárnyvédői (Darmian, Perisic, Young és Hakimi) magasabban tudnak védekezni, számtalan labdát levadásznak a saját térfelük közepén a vonalak mellett, illetve a tizenhatos előtt, de csak ritkán mozognak vissza a tizenhatoson belülre, hiszen nekik az a fontos, hogy labdaszerzés után izomból indulnak a vonal mellett előre.

Míg ezt fent leírtam, majdnem megduplázta előnyét a Real. Zidane szerkeszetváltoztatása nem vált be.

Zidane a 61. percben gyorsan lecserélte a teljes támadóhármast (in: Vini, Duro, Rodrygo). Pár veszélyes helyzetecskénk volt is, de… De az a beadás még nem jött, amit befejeltek volna a srácok. Viszont Zidane visszavonta a változtatásokat is, újra négy védős rendszerrel játszunk.

Vajon mikor fordítottunk hátrányból utoljára?

Nos, a 66-76. percben nem, sőt, még döntetlenre sem hoztuk ki a meccset. Pár nyegle próbálkozás, nagy füst, kevés tűz – néhány lendületes Real megindulás. Most ez úgy néz ki, hogy hamarabb lesz 0-2, mint 1-1, de nagyon bízom a jynx erejében.  A 70. percig egy kaput eltaláló lövésünk volt. Modric helyett közben Valverde érkezett a pályára, aki Rodrygóval a 85. percben szépen játszott össze, azonban a fiatal brazil lövése elkerülte a kaput.

Huhhhh… a 89. percben a 100. Real Madrid meccsét játszó Vinicius Lucas passzából csak bekotorja az egyenlítőt… Nagyon fontos gól volt. Azt csak csendben gépelem le, hogy VALVERDE MEKKORA PASSZT ADOTT SAROKKAL!!!!!

Ennyi örömünk lett ezen a találkozón.

1-1 és 1-1 pont.

Újabb döntőt nem vesztettünk el!

Nehéz ellenfél ellen nem vesztettünk!

Keményen játszottunk és keményen dolgozunk tovább!

(Zidane formációváltása volt a meccs momentuma.)