Piszkos 11!

A Real Madrid az Alcoyano otthonában kezdte meg idei, igencsak rövidre sikerült Copa del Rey kampányát. A csapatok közötti jelentős minőségbeli különbség (sic) lehetővé tette, hogy Zidane végre egy „másodvonalas” kezdőt rakjon fel a pályára. A szorgalmas szakmai munka a pixisből kimaradt játékosok leépítésére beérett, már többen akkor sem képesek jó teljesítményre, ha egyébként szeretnék azt. A végeredmény egy szánalmas kiesés a 10 emberrel is győztes gólt szerző harmadosztályú csapat ellen.

Azt is mondhatnánk, hogy nálunk a „Piszkos 12” kezdett, de a játékvezető most nem nekünk fújt. Teljesen korrekt bíráskodást kapott az Alcoyano. Így csak 11 olyan játékos futhatott ki a libalegelőre, akik így, ebben a formában maximum a közös reggelinél kerülnek egy asztalhoz. Igen, a pálya talaja bőven hagyott kívánnivalót maga után, de erre pont semmit nem lehet fogni.

A kaput Lunin védte, a hátsó alakzatban ismét Marcelo kezdett, míg a másik szélen Odriozola (jé, ő is Real játékos?) kapott főszerepet. A két középső védő szerepébe Militao és a jól ismert Chust ugrott be. A középpályán a mostanában gyengécske Valverde, az elvágyódó Isco és a mindig kezdő Casemiro alkotta a talán legfontosabb triót. Elől Lucas Vazquez (úgyis keveset játszott eddig), Mariano és Vinicius kezdett.

Sajnos egy ilyen mérkőzés nagyon kevéssé alkalmas arra, hogy a mellőzött játékosok megmutassák mire képesek. Jelen esetben a pálya talaja eleve nem volt minden tekintetben alkalmas egy technikás futballra. Másrészt, általában ha az alapcsapatból ennyi játékos kicserélődik, nem igazán beszélhetünk összeszokottságról, továbbá a mellőzött játékosok komoly meccshiánnyal küszködnek, és teljesítményük sokszor elmarad a várttól. Ahogy a kedélyállapotuk is. Ha jó pár gyengébb teljesítmény megjelenik, sajnos már csapatszinten sem lehet hatékony játékról beszélni. Ezt mind láthattuk együtt.

Azok után, ami „megy” a Marid háza táján Zidane vezetésével, egyik játékost sem tudom szívem mélyén kritizálni. Elvesztik a reményt, a hitet, elbizonytalanodnak a saját képességeik tekintetében is. A Real Madrid öltözőjében nem egészséges a légkör, és én ennek okaként egyértelműen Zidant tudom megjelölni. Amikor hétről hétre „pofára” megy a kezdőbe jelölés, amikor még csereként is csak néhány percet kapnak kiegészítő emberek, akkor ott romlás kezdődik, berozsdásodás, az élesség elvesztése.

Mariano, aki szintén csak mértékkel kapott eddig perceket, most végre kezdhetett. De mit ad az a magasságos Máris szomszéd, a 66. percben jön helyette Benzema – Real Madrid vezetésnél! Még egy ilyen találkozón sem engedélyez Zidane 90 percet Marianónak. Ellenben ad egy félórát (plusz hosszabbítás) az egyébként is csapágyasra járatott Benzemának. Miközben a Spanyol Szuperkupában a vereségért alaposan okolható Vazquez azt a meccset is végig játszhatta, majd újra a kezdőben találhatta magát, hogy ismét a teljes összecsapáson pályán maradjon. Ez szakmailag és didaktikailag is teljesen érthetetlen. Inkonzisztens, inkompetens és lélekromboló. A teljesítmény nem korrelál azzal, hogy ki mennyit játszhat. Ez méreg, mely lassan megöli a fél csapatot. Persze nem azt a felét, ami számít Zidane-nak.

Mára eljutottunk oda, hogy mind a spanyol, mind a nemzetközi sajtó egyre erőteljesebben kritizálja a francia trénerünk munkáját, és edzői felfogását. Már-már olyan, mintha Zidane az egész világgal menne szembe. Vagy nem akar, vagy nem tud másokkal, másféle focit játszatni. Hogy ennek mi az oka, milyen apró dominókról nincs tudomásunk, az engem már rég nem érdekel. Az a viszonyrendszer, ami létrehozza ezt a végterméket, totálisan elhibázott, és a Madrid közeli, valamint a középtávú sorsára is jelentős hatással van. Pazaroljuk a fiatalokat, a jövőt, a lehetőségeket. És az időt. A csapat semmit sem fejlődik, legfeljebb egy helyben topog. Egyelőre megmenti Zidane-t, hogy pár fontos meccset sikerrel lehozott a gárda, kihasználva a rutint, és az egy-egy meccsre feltámadó kiváló csapatteljesítményt. De minden józan vélemény szerint ezek a folyamatok zsákutcába vezetnek.

Mértékadó spanyol források szerint Perez két lehetséges edző utódban gondolkodott, ha Zidane-t végül meneszteni kell. Az elsőszámú jelölt Pochettino volt, aki azóta aláírt a PSG-hez. A további egyetlen aspiráns Raúl. Ha elvállalja.

Az Alcoyano elleni CdR találkozó egy szégyenfolt a habfehér klub mezén, amiért én tiszta szívemből Zidane-t hibáztatom. Az, hogy a harmadosztályú ellenfél emberhátrányban szerzi meg a győztes gólt, csak a lenyomata egy hosszú folyamatnak, mellyel Zidane szisztematikusan kinyírta a keret egy részét. Azt a részét, melynek az ilyen meccseket meg kellene nyerni simán, gond nélkül, sok góllal.

Nem tudok sajnos úgy tekinteni erre a csapatra, amíg Zidane az edzője, mint korábban bármikor. Zidane belőlem is kiölt valamit. Sajnálom, de ez van. Megszűnt a feszült várakozás egy-egy rangadó előtt, már nincs az a furcsa érzés reggeltől kezdődően egy BL meccsnapon, már sokkal kevesebbszer kattintok spanyol forrásokra, már abszolút nem olvasok el mindent. Nagyon sajnálom, de egyre többször érzem elpazarolt időnek azon lamentálni, hogy vajon szakmailag mi következik egyik, vagy másik jelenségből.

Nem menthetők fel persze a játékosok sem ezért lélektelen semmiért. De a szakmai, lelki és fizikai állapotukért is felel Zidane.

Kíváncsi vagyok a Madrid direktívája mikor kényszeríti rá Perezt a változtatásra. Nekem mindegy, hogy ki jön, de tényleg mindegy, még Benítez alatt sem szenvedtem ennyire, pedig nekem az egy komoly mélypont volt. Nagyon kevés vigasz számomra, hogy azon napon megjósoltam nagy vonalakban, hogy mi fog történni Zidane második regnálásában, amikor újra kinevezték.

Megint egy találkozó, ahol Marcelo kezd, és vereséget szenvedünk. 😉

Három nap múlva megyünk az Aleveshez. Egy gonddal kevesebb, a kupa következő fordulójának sorsolása már nem fogja nyomasztani a srácokat.