A pályamunkások alázatos munkájának hála többé-kevésbé alkalmas volt az Osasuna pályája első osztályú mérkőzés lebonyolítására, de focit csak nyomokban tartalmazott ez a 90 perc, pedig pályán volt a Real Madrid. Az összefoglaló két részből áll: az első részt a meccs alatt írtam, a másodikat vasárnap délelőtt. Fogyasszátok egészséggel!
Az első percekben egyértelművé vált pár fontos dolog, amelyek a körülmények miatt jelentek meg:
Zéró kockázat. Mindkét oldalon. Amerre állunk, arra vágjuk ki, ha bajban a haza.
Óvatos passzok, hamarabb indítva, jobban kivitelezve mind a passz indítása, mind a passz fogadása a vendégektől. Ennek a pálya állapota a magyarázata, amely miatt egy szűken indított (a hazai játékos(ok) túl közel kerülnek a passz indítójához) passz rosszul lehet esetleg kivitelezve (eladjuk, lekontráznak, vagy legalább kontrát indítanának – erre volt példa az első percekben). A sérülésveszély is a pálya állapota miatt emelkedett meg, hiszen a kitámasztásnál okozhat gondot a passzolónak és a passzt fogadónak, ha megcsúszik, elcsúszik.
Ezért a teljesen letekert kockázatvállalás abszolút érthető igazából mindkét csapat részéről. Az Osasuna lemondott a labdáról, minden bizalmát a kontrákba helyezte (sikeres kontra, kontra utáni pontrúgás). A Real pedig még lassabban szőtte a támadásait, mint megszoktuk az utóbbi időben.
A 14. percben egy fantasztikus támadást így is végigvitt a Real, Ramos és Varane közös labdaszerzése után Courtuis passzolta Lucasnak, aki a vonal mellett lőtte fel Modricnak, ő Casemiróval játszott össze, a visszakapott labdát mélységbe hátrajátszotta Kroosnak. A német szépen indította a baloson meglódult Mendy-t, a francia kereste a franciát, azaz Benzemának passzolt laposan a tizenhatos vonalára és Karim egyből indított a védők között bemozduló Hazard-t, a belga belőtt labdájára azonban senki nem érkezett. Szép, de eredménytelen támadás volt.
Érezhető volt, hogy a 22 játékos nagyon figyel egymásra, hiszen ezen a talajon egy egyébként megszokott lökés, becsúszás itt, most akár súlyos sérülést is okozhatna.
A 19. percben Ruben Garcia lódult meg a jobb oldalunkon, sajnos az egész csapat rosszul helyezkedett a pályán ebben az esetben. Még csak nem is Garcia volt a legjobb opció Oier számára, hiszen Varane és Ramos is teljesen szem elől tévesztette fájóan hosszú másodpercekig Calleri-t. Garcia beadása szerencsére hosszú és mély volt.
A percek nagyjából eseménytelenül teltek az első félidő közepén, hiszen ahhoz, hogy bármely csapat sikeresen vigyen végig akciót az ellen kapujáig, ahhoz oltári nagy szerencse kellett volna. Mi nem talátunk a lassabb labdajáratásunkkal rést – Hazard belőtt labdája is egy saját kapunktól felépített lassított kontra volt, de ha a hazai csapat beállt a hófal mögé, akkor halott ügy volt támadunk. Az Osasuna pedig a gyors, direkt labdákkal egyszerűen nem tudott olyan pontosan játszani előre, hogy hiba nélkül Kurta kapujához érjenek fel. Így minden alkalommal lelassultak és hamarosan labdát vesztettek.
Lucas azonban a 28. percben ingyen szöglettel ajándékozta meg az Osasunát, a beívelt labdát veszélyesen fejelték meg, de Tibo a helyén volt. Azonban ezek után még másodpercekig veszélyesen közel volt a labda a kapunkhoz, ám minden alkalommal volt Real-játékos, aki belelépett a lövésbe, kicsúsztatta a beadást.
Cserébe két perc múlva Modric varázsolt váratlan helyen, Hazard bal oldalán. Ahogy az Osasuna játékosai, úgy Modric egymaga is próbálkozott mindennel: bekülsőzött labda az alapvonal környékéről az ötös vonaláról; kapura lövés 1, kapura lövés kettő…. A helyzetecske egy felejthető szögletben halt el.
Ezen a talajon használható fegyver lenne egyébként Hazard is, hiszen ha valaki, ő képes kicsi, szűk területen lefordulni és lendületből levenni még egy-két védőt. Az első játékos, akiről lefordul, a talaj miatt a megszokottól sokkal lassabban képes fordu… kanyarodni, így tempóelőnyt nyer a csapat Hazard lefordulásával. Persze, ehhez legalább másik négy játékosunknak is futnia kell, hiszen ha Hazard megindul, előbb-utóbb valamely másik, támadóharmadban lévő játékosunkról kell, hogy leválljon az Osasuna védője, hogy a belgát felvegye. Vagyis elvileg lesz passzopciója Hazard-nak, illetve választhatná azt is, hogy vállalja az újabb egy-az-egy ellenit. De ehhez is sok apró szerencsés összetevő kell ezen a pályán: jó helyre, jó időben, megfelelő helyre futó társak; pontos labdavezetés Hazard-tól; pontos és megfelelő sebességű passz Hazard-tól. Leírva és végiggondolva szinte nevetségesen egyszerű. Pedig normális körülmények között sem látunk ilyeneket a csapattól és nem feltétlenül azért, mert Hazard éppen sérült.
Foci nem sok volt az első félidőben, de az időjárást figyelembe véve ezzel előzetesen is tisztában voltunk. Ezért is írtam, hogy most tényleg abszolút érhtető, ha élvezhetetlen meccsen szerzünk három pontot. A második 45 percben adott a lehetőség ehhez.
A második félidő elejét megnyomta a Real. Hazard a jobb oldalra húzódva találta meg Asensiót egy remek kiugratással, a beadást a kapus ütötte ki; Hazard a bal oldalró befelé törve találta meg Asensiót, aki egyből passzolt Benzemának. Karim rosszul vette át, pedig már csak a kapus lett volna hátra; Asensio egy fellőtt labdáért harcolt meg, a félkörből pedig ellőte, Herrera védte a nem túl jól helyezett lövést. Asensio lövése előtt Courtuis-nak is kellett védenie, egy távolni, középre tartó gyenge lövést; ám ezen a talajon mindig benne van a váratlan minden lövésben, így figyelni kellett erre is.
Az 54. perc elején Kroos kínálta meg egy remek labdával Mendy-t, a beadását a kapus ütötte ki; az 56. percben egy visszaszerzett labdát készített le Asensio lövésre Casemirónak. A brazil sajnos nem talált kaput. Egy perccel később Hazard és Mendy játszott össze, előbbe a kényszerítőből visszakapott labdát ballal nem vállalta el, a jobb lábra visszahúzott csele hosszú lett és 7 méterre a kaputól menteni tudtak a hazai védők.
A 60. percben egy lesgólra futotta tőlünk, de érezhető volt (én éreztem), hogy egyre közelebb vagyunk a vezetés megszerzéséhez. A 66. percben Asensiót váltotta Valverde, ezzel a cserével szerkezeti változást nem eszközölt Zidane, Fede egyszerűen a jobb oldalra került. Asensió nem volt rossz, sem jó – hozta a minimumot, ami ilyen körülmények között elvárható volt. Volt kaput találó lövése, veszélyes beadása, jó kiugratása – ezzekkel együtt azonban (most sem) tudott a csapat élére állni.
A 70. percben meglepően sokáig járathatták a labdát a hazaiak, aminek a vége egy veszélyesen bepasszolt labda lett, amit Torres szabadon, de rosszul talált el a tizenhatosunkon belül.
Furcsa ezt leírni, de ZZ ezzel a dupla cserével kiherélte a csapatot. A meccs utolsó szakaszában a Real jobban szenvedett, mint előtte 75 percig. A meccs ezen szakaszában az Osasuna jobban szervezte meg a saját fociját, mint előtte. A támadófociját is. Két lesről szerzett gól, egy kaput eltaláló lövés (Asensio). 90 percre vetítve ez… Ezt jellemezzétek Ti, kommentben!
xG: Osasuna (0.70) 0-0 (0.36) Real Madrid
A körülmények hatással voltak mindkét csapatra, de a Real Madridnak tudnia kell, hogy gólt is kell lőnie. Ez viszont nem jött át a képernyőn keresztül. Sokszor egyszerűen egy zsivány passz, egy kapu irányába direkt passz hiányzott. A kettős csere előtti 10 percben 3 alkalommal fordult elő, hogy Hazard, Benzema és Modric szűk területen, a tizenhatos előterében, együtt várták a felpasszt. Ezt is – mint sok mindent – lehet több oldalról elemezni. Én azt az oldalt erősítem, amelyik azt mondja, hogy ezek a zsugások annyira nem tudtak már mit kitalálni, hogy a ránk jelenleg nem jellemző zsigeri tili-toli focit is megpróbálták volna.
Bár félidőben és a második félidő elején bíztam (Mi mást is tehet egy szurkoló?) a gólban és a győzelemben, de hiába az erős(ebb) kezdés, Isco és Mariano pályára lépésével (nem feltétlenül a két játékos játéka miatt, hanem a szerkezeti váltás okán) a Real az egyébként sem túl magas játékminőségéből egyszerűen szinteket zuhant.
Az időjárás okozta kürölmények között érthető volt az óvatosság a két csapat játékfelfogásával kapcsolatban.
A Real Madridnak azonban direktebben kell támadnia a kaput. Ez minden körülmény között elvárható.
Visszatérve a körülményekre… Bár valóban érdemel jogos kritikát Zidane és a pályán lévő játékosok összessége is, de látni kell, hogy ehhez a pocsék pályához az Osasuna kevesebb focit tartalmazó, munkásabb felfogása, amely egyébként normál körülmények között is jelen van, egyszerűen hatékonyabban tudott idomulni. Ezt előzetesen is leírtam a beharangozóban, hiszen köztudott, hogy ilyen esetben mindig jobban szenved a gyorsabb, látványosabb, technikásabb focit játszó csapat. Most mi ezen jellemzők közül az Osasunához képest a gyorsabb focit játszó csapat lettünk volna, esetleg a technikásabb. Once again, az Osasunához képest.
Akik a piszok egyszerű, tegnap nagyon jól működő 451-es felállással, a pálya közepének folyamatos túltöltésével állandóan kontroll alatt tartották a saját veszély zónájukat. Amikor labdatartást művelt a Real Madrid, ők szűk 20-25 méteren védekeztek: a védősoruk és az egy szem támadójuk között volt nagyjából ennyi a távolság. Ezt csak gyorsabb játékkal lehetett volna kimozdítani. Mi lehetett volna a gyorsabb játék? Gyorsabb passzjáték. Ezt tegnap meg lehetett volna valósítani? Szerintem folyamatosan nem, eseti jelleggel igen. Megvalósult eseti jelleggel? Véleményem szerint egyszer, amit fentebb le is írtam, amikor a saját kapunktól egész gyorsan felértünk.
Mi lehetett volna még a gyorsabb játék? A széleken felvállalt futás, egy-az-egy elleni játék és futás. Megvalósult ez? Alig. Mendy egyedül igyekezett a bal oldalon dolgozni, de neki sem volt jó meccse tegnap támadásban. A jobb oldalon Asensio már csak a tükörszélső posztja miatt sem tudta volna ezt megoldani, így maradt Lucas. Pár kósza, néhány veszélyesnek tűnő beadásra futotta a jobb oldalról.
Mit lehetett volna még tenni, ha a játékunkat nem tudtuk sehogy felgyorsítani? Lőni a tizenhatos előteréből. Bármilyen is a játék tempója, az ellenfél sündisznó állása (ami tegnap egyébként nem mindig volt a kapujához szögelve…), lövésre vállalkozni kell. A talaj nem csak a passzok kivitelezését nehezíti, hanem a kapusok életét is. Megpattan, megcsúszik, felgyorsul a labda; a kapus nem tud olyan magabiztosan kitámasztani, nem tud olyan lendületet venni a vetődéshez… 90 perc alatt egyszer lőttünk a tizenhatoson kívülről, ez egyben az egyetlen kaput találó lövésünk – Asensio próbálkozása.
Az eredményesség teljesen más volt tegnap este a két csapat számára: az Osasuna nem akart kikapni, hiszen ők a kiesés ellen küzdenek és egy Real Madrid ellen persze, világraszóló siker a győzelem (amitől ők is olyan messze voltak, mint mi a sikertől), de egy biztos védekezéssel elért döntetlen is ér annyit ellenünk nekik. Mert számukra az alsóházi csapatok elleni győzelmek érnek igazán sokat. Tehát tegnap este az Osasuna szinte teljes eredményességgel zárhatta le így a meccset: nem kaptak ki, egy apró lépés előre a bentmaradásért vívott harcban.
A Real Madrid viszont hetek óta győzelmi kényszerben játszik, hiszen az Atletico Madrid úgy van hosszú ideje előttünk pontszámban, hogy kevesebb meccset játszott. Most már hárommal kevesebb meccset és jelenleg egy ponttal vannak előttünk a tabellán.
Igen, a szurkoló bízik, de a szurkolónak senki sem tiltja meg, hogy használja a szürkeállományát. Nekünk kvázi veretlen szezont kellene innentől hozni, hogy esélyünk legyen úgy ledolgozni az elvi 10 pontos hátrányt, hogy az Atleticóval a Wandában fogunk találkozni, ahol – a bökőt ide – Cholo egyetlen dolgot fog kérni a sajátjaitól: ne kapjanak gólt. Az Atletico idén pedig be van oltva „fel nem adással” a Ligában. Kommentben kissé körberöhögtek engem ezért, de vállalom, hogy úgy látom a mi, a Barca rapszodikus teljesítményét és az Atletico monoton darálását látva, hogy a piros-fehérek idén egyszerűen eldöntötték, hogy „csakazértis” és „azértse”. Győzünk, bajnokok leszünk \ kapunk ki.
Zidane másik nagy bűne, nem feltétlenül a tegnapi meccsen, hanem visszatekintve az elmúlt mondjuk 2 hónapra, hogy nem használja a Real Madrid keretét. És az eredmények nem őt igazolják, a mutatott játékot pedig már fel sem hozom. A mellőzött játékosok morálja esik, az agyonjátszatott kezdőjátékosok fizikai állapota minimum aggasztó (bár most egy hetet pihentek). Egyik sem enged arra következtetni, hogy lenne akár egyetlen egy jó formában lévő, meccseket a mi javunkra fordító játékosunk jelenleg. Ez a játékos nem kell, hogy támadó legyen, hiszen ott van példának Theo Hernandez a Milanból, Bruno Fernandes az MU-ból, Kimmich a Bayernből. Olyan játékosok, akik valahogy húzzák magukkat a többit, olyan játékosok, akik olyan mentalitást (na tessék, ismét…) képviselnek, hogy „akkkkkkorisgyőzünk”.
Tudom, második helyen vagyunk, ám ettől még rossz irányba haladunk, ha haladunk egyáltalán… Vagy csak a fiataljaink haladnak szánkóval Madridból kölcsönbe máshová most télen, vagy nyáron. Bízzunk benne, hogy csak kölcsönbe.
Számonkérhetőség és felelősségvállalás. Karakter és jellem. Számomra nagyon nagy csalódás volt Zidane meccs utáni nyilatkozata, ahol a pálya állapotát és az időjárási körülményt hozta fel kvázi magyarázatként.
Azért volt csalódás, mert még most is elérhető a Madrid twitter és egyéb közösségi csatornáin a meccs előtti sajtótájékoztató, ahol erre több újságíró is rákérdez (online sajttáj, mint nálunk az OT eseményei) a MECCS ELŐTT erre. Zidane minden kérdésre azt felelte, hogy:
FELKÉSZÜLTÜNK, NEM OKOZ PROBLÉMÁT, KÉSZEN ÁLLUNK minden körülményre.
Legyen következetes, ennyit kérek én is és ami fontosabb, szinte biztos, hogy a játékosok is.
Nem nehéz egyetérteni abban, hogy a Bajnokok Ligája 2023/24-es döntőjének favoritja a Real Madrid. Drágább…
A La Liga utolsó fordulójára eldőltek a fontos dolgok, ezért, ahogy várható volt, időben szét…
Az utolsó előtti fordulóhoz érkezett a La Liga idei kiírása. Itt már a meccsdömping egy…
Három fordulóval a vége előtt az Alevés jön a Bernabeuba kedden este. Nagyon este. Késő…
A La Ligában véget értek számunkra a fontos dolgok, igazán olyan állításokat lehetne még megvédeni,…
Ez lesz az az este, ami elé nem kell, sőt felesleges a bő körítés. Ezerszer…