You are here
Home > La Liga >

Nyomorúságos győzelem

Kínkeserves győzelemmel ért végett a Getafe elleni találkozó. Zidane Hazard hiányában Viniciusszal a bal oldalon állította fel a gálakezdőt, talán egyedül Modric helye lehetett kérdéses, de a francia Valverdével a padon kezdte meg a találkozót. Az első félidőt nagy irammal kezdő Getafe beszorította a hazaiakat, amivel láthatóan nem tudott mit kezdeni a Kopasz csapata. A 79. percben Ramos értékesített egy jogosan befújt tizenegyest, amivel el is dőlt a három pont sorsa. És ugyan senkit nem érdekel ennyivel a vége előtt, de ez a három pont nem minket illetett volna.

A beharangozóban leírtak jól előkészítették az olvasókat, hogy mit is lehet várni a Getafétől, csak azt sajnálom, hogy Zidane-nak nem szólt erről senki. Az első 20 percben a teljes tanácstalanság látszódott a srácokon. Nem ízlett nekik az agresszív letámadás és látszólag fogalmuk nem volt arról, hogy hogyan kellene a labdát kihozni a saját térfelünkről.

Ez egyébként nem újdonság. A tavalyi szezon első felében az Eibar ellen volt egy hasonló produkciónk. Számomra az volt a leggyengébb produkció, amit a csapattól valaha is láttam az elmúlt bő másfél évtiedben. Akkor Solari volt az újdonsült kapitányunk. Mindenesetre ez nem vígasz senkinek. Teljességgel össze lehet zavarni a játékosainkat és az edzőnket egy jól megszervezett agresszív letámadással. Ami számomra a leginkább aggasztó volt, hogy semmi hajlandóságot nem mutatott senki, hogy kibiccenjünk abból a helyzetből. Mélységből vaktába fellőtt pontatlan labdák tarkították az amúgy is sokszínű fegyvertárunkat.

Fenyeget a felállás, vagy máshol volt a hiba?

Önmagában a kezdőt nem okolnám. Nem gondolom, hogy a kezdő sípszótól kezdve jobb kezdőt ki tudtunk volna küldeni, az más kérdés, hogy a felkészítés során valami óriási hiba csúszott a gépezetbe. Modrictól sokkal többet szoktunk meg. Hiányoztak nagyon az ő visszalépései és mélységi irányítása. Isco egyedül édeskevés volt, hiába igyekezett ő is a visszalépésekkel. Casemiro ezek ellen a csapatok ellen használhatatlan labdakihozataloknál, és a prime Modric hiányában nem tudtuk a labdát laposan tartva gyors passzokkal kihozni, holott a kezdő játékosok profilja erre lett volna tökéletes. Zárójelben azt megjegyezném, hogy Marcelo képességei hasznunkra lehetett volna a labdakihozataloknál, csak az elmúlt időben az ő formájában sem lehet bízni. Mendy volt a kisebb kockázat.

Persze a meccs alakulása során látszódott, hogy váltani kell a rendszeren, de az időzítésre is figyelni kellett. Gyors szélsőket akkor kellett behoznia Zidane-nak, amikor a vendégcsapat veszített az erejéből. Nem gondolom, hogy egy szélsőkre felépített kezdővel jobb meccset játszottunk volna. Azt viszont gondolom, hogy a 2017 tavaszi középpályánk könnyedén játszotta volna ki ezt a Getafet. Be kell látni, hogy ezek a játékosok, ugyanebben a rendszerben már kiégtek. Lapozni kell, nem tudom mire várunk.

Nehéz egyébként a jelenlegi meccseket, történéseket kontextusba helyezni. A jelenlegi helyzet a járvány következtében minden csak nem megszokott. Sűrű a program, nagyobb a terhelés, rosszabbak az időjárási körülmények, több az utazás, de az eredménykényszer ugyanaz. Az egy dolog, hogy ezeket a heteket külön kell kezelni a szezon többi részétől, de szerintem mélyelemzésbe se kell kezdeni. Amint vége, legyen vége bárhogyan is, el kell felejteni, új fejezetet kell nyitni és egy jobb és élvezhetőbb szezon elé nézni.

Szép a kilátás Katalóniából

De a tegnapi nap során nem a bajnoki meccs volt a legfontosabb a királyék háza táján.

Hakimi transzfer margójára. Makelele 2.0…?

A szűk egy hete biztosnak tekinthető transzfer tegnap vált hivatalossá. A semmiből jött hír napok, sőt órák leforgása alatt lett rémálomból valóság. Nem sok mindent lehet biztosra venni a Zidane által menedzselt csapattól, de azt biztosnak vettem, hogy a megannyi fiatal tehetség közül Hakimi az egyik értinthetetlen. Annak ellenére is, hogy érte nem fizetett a klub több tízmillió eurót.

A szezon során többször hangoztattam, hogy mind Hakiminek, mind pedig Ödegaardnak azt ajánlanám – kizárólag a saját karrierjüket figyelembe véve -, hogy amíg Zidane a csapat edzője és nem történt meg a generációváltás, ne jöjjenek vissza nevelőegyesületükhöz. Az világos, hogy az egyéni fejlődésüknek akkor árthatnak leginkább, ha fejlődés reményében (minél hamarabb) visszatérnek Madridba. Mint madridista viszont határozottan hittem abban, hogy Pérez semmi áron nem fogja elengedni a legtehetségesebb fiataljainkat, akik ráadásként még saját nevelésűek is. Még ha ez azt is jelenti, hogy addig adogatja kölcsön őket, vagy vásárlási opcióért cserében adja el, amíg a gálakezdő tagjaként nem térhetnek vissza.

Florentino az elmúlt 5 évben megváltoztatta az átigazolási politikáját, és a korábbi galaktikus igazolásokat elfelejtve a fiatal tehetségekre összpontosított. James leigazolása óta 12 darab 21 évnél fiatalabb tehetséget igazolt a klub, és egyedül Hazard volt az tavaly, aki már befutott, galaktikus igazolásként érkezett Madridba. Pérez teljesen megváltoztatta a megítélését a szurkolók között, s mára már alig emlékeznek néhányan arra, mennyire antagonista szerepet töltött be a megalomán stílusa miatt.

Hakimi eladása rossz üzenet a fiatal tehetségeinknek. Pont azoknak, akikre az elmúlt években alapozta a vezetőség az átigazolási politikáját. Lehetne ennél kontraproduktívabb üzenetet közvetíteni a jövő embereinek?

Van egy évek óta jól látható irány a vezetőség részéről. Elég nagy a minta, hogy ne kilengésről beszéljünk. Pérez a továbbiakat mondta Reinier bemutatkozásakor:

„It is our obsession to look for players who could be the big stars of tomorrow”

A mostani Hakimi transzfert sem egy izolált esetként kell vizsgálni, hanem egy folyamat végeredményeként. Elindultunk egy új, de mindenképpen ígéretes úton, ami a Madrid számára még járatlan. Évek folyamatos és szisztematikus munkája eredménye, hogy a klub tagjai közt tudhatja a világ legtehetségesebb játékosainak kikiáltott fiatalok egy részét. A természet rendje, hogy ezek közül nem fog mind beválni(…) Ez a kimondott cél, ezt követi a vezetőség, és ezt diktálja a kiöregedőben lévő gálakezdő gerince. Mégis, valamilyen oknál fogva arra a döntésre jutott a vezetőség és a szakmai stáb egyaránt, hogy a legjobb döntés elengedni Hakimit 40M euróért cserében.

Ez az a döntés, aminek az üzenete ellentmond az előző évek tudatos átigazolási politikának. Azt az üzenetet közvetíti, hogy Madridban nincs helye egy saját nevelésű, a szakma által a világ egyik legjobb jobb oldali szélső védő tehetségnek kikiáltott játékosnak. Azt az üzenetet közvetíti a fiataloknak, hogy lehetsz tehetséges, bizonyíthatsz két éven át top bajnokságban és a bajnokok ligájában, részt vehetsz világbajnokságon, a szakemberek kikiálthatnak posztod és generációd egyik legnagyobb tehetségének (egy olyan poszton, ami vitathatóan szűkölködik klasszis játékosokban), és mégsem leszel elég a Real Madridnak.

Hogy higgye el ezek után bárki is, hogy a klubnál tehetséggondozás folyik? Nem ez volt az első eset az évek során, amikor nem adunk esélyt olyan játékosoknak, akikért top klubok álltak sorba. Elvárják a szurkolók, hogy fiatal, tapasztalatlan játékosok azonnal és lehetőleg megnyert mérkőzések utolsó 20 percében bizonyítsák klasszisukat. Ha ez nem sikerül, megbélyegzik őket, egyre kevesebb játéklehetőséget kapnak, majd idő után kitessékelik a csapatból, bármennyire is fehér mezben akarnak játszani.

Egyszeri eset, vagy első eset?

Félek, hogy precedenst teremtünk most ezzel az üzlettel. Az elmúlt évek során több esetben is megfigyelhető volt, hogy berobbant fiatal tehetségeket az ügynökeik nem a felső polcon elhelyezkedő giga klubokhoz vitték, hanem valamennyire szerényebb erőforrásokkal bíró klubokhoz adták és a szerződésükbe belefoglaltak egy – a mai piaci viszonyok közt – olcsó kivásárlási árat. Hiszen tudják az ügynökök, a Real Madrid, Barcelona, Manchester City, PSG, Bayern München csak kivételes esetekben tudnak elegendő játékpercet nyújtani fiatal tehetségeknek.

Egy ilyen üzletnek persze két oldala van. Nem a klub tessékelte ki Hakimit akarata ellenére. A távozásának tényleges okai mögé viszont nem látunk be. Az érthető, hogy azt szerette volna Achraf, ha biztosítva lett volna neki egy adott mennyiségű játékperc Carvajal mellett. De az is teljesen érthető, hogy Odriozola, Militao, Reguilón, Llorente, Ceballos, Kovacic, Brahim, Rodrygo vagy Jovic példája miatt nem bízott abban, hogy elegendő játékperchez jutna Zidane kezei alatt. És emiatt egyáltalán nem lehet a marokkói fiatalt hibáztatni.

Mi az oka mindennek?

A madridi székhelyű El Chiringuito televízió viszont másról számolt be. Ők Hakimi távozása mögött nem a potenciális kevés játékperceket látták, hanem sokkal inkább Zidane-nal való kapcsolatát (vagy annak hiányát inkább) nevezték meg döntő faktornak.

„Zinedine Zidane’s treatment of him was one of the key factors in Achraf Hakimi deciding to leave Real Madrid for Inter according to a report from Spanish television programme El Chiringuito, which was aired earlier on today. As per the report, the Real Madrid manager never spoke to Hakimi once in the past two years whilst he has been out on loan at Borussia Dortmund. In addition to this, Zidane never showed any interest in bringing Hakimi back to the club and integrating him into the first team picture.”

Míg Zidane hasonló nemtörődöm hozzáállássál reagált a héten egyik Hakimivel kapcsolatos kérdésre:

„I’m not saying I’m not interested in Achraf’s situation, but it’s an issue for the club to deal with.”

Az igazság az, hogy nem tudom hibáztatni Hakimit a döntése miatt. Sőt megértem és egyet is tudok érteni vele. Ami rettentően bosszant, hogy nem tudom elvonatkoztatni ezt a transzfert a vezetőségtől és a szakmai stábtól.

A mai piacon nem fogunk tudni 3-4 galaktikus játékost igazolni a kezdőnkbe, márpedig nagyon hamar el fog jönni az az idő, amikor búcsúztatnunk kell Ramost, Marcelót, Modricot és Benzemát. Erre a problémára most nem az lesz a megoldás, mint 2009-ben, amikor konkrét világsztárokat és ex-aranylabdás játékosokat igazoltunk le egy adott nyáron. Meg kellene találni az egészséges egyensúlyt a fiatalok fel- és beépítése, valamint a galaktikus igazolások közt. És őszintén, nem tudom, hogy ez a Hakimi transzfer hogyan illik ebbe a képbe.

UI.: Azokkal az érvekkel, hogy „védekezésben túl gyenge a Madridhoz” én magam nem fogok törődni. Egyrészről mert bőven nem annyira rossz, mint azt egyesek látatlanban be akarják állítani, másrészről mert Marcelót talán nem kell senkinek sem bemutatni. De ha őszinték akarunk lenni, Carvajalnak sem éppen az az erőssége (bár a brazil bongyorral így sem említhető egy lapon).

UPDATE!

Mivel több helyen is láttam, hogy némi zavar van a hírekkel kapcsolatban, tisztázni szeretném azt a félreértést, miszerint Hakimi szerződésében van a Madridnak visszavásárlási opciója. Ez tévedés. Nincsen opciós joga a klubnak! Úgynevezett ‘first refusal’ van a szerződésbe foglalva, ami annyit tesz, hogy ha az Inter kap egy ajánlatot egy klubtól, amit elfogadna, a Madridnak lehetősége van ugyanazzal az ajánlattal szerződtetni a játékost.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!

Top