Amikor elég a nyers tudáskülönbség

Biztosan sok cikket olvastatok már a vasárnapi meccsünkről, nem is szeretnék ismétlésekbe kezdeni, ezért a meccs kronológiai története és a személyek kiemelése pozitív, vagy negatív tartományba helyett más lényeges dolgokról igyekszem írni nektek.

Ahogy a cím is elárulja, a tegnapi meccsen az történt, hogy a jobb játékosokból álló Real Madrid a nyers tudáskülönbség miatt, még a második félidőben látott harmatosabb foci mellett is problémamentesen behúzta a 3 pontot.

Nem számított, hogy a Real fizikailag érezhetően megroggyant; hogy a cserék után a csapat nem volt képes azon a minőségen játszani, ahogy a cserék előtt.

Az Eibar hűen korábbi játékához magasan letámadott, az első perctől 5-7 emberrel volt jelen a mi térfelünkön. Azonban nem voltak elég intenzívek és felkészültek ahhoz, hogy a kiválóan passzoló játékosainkat komolyabb hibára kényszerítsék. Mert egy gyengébb képességű csapat nem azért támadja le az ellenfelét annak térfelén, hogy a megszerzett labdát majd tutujgassa, babusgassa, hanem azonnal kapura törnek, hiszen tudják, hogy alapvetően kevés lehetőségük lesz gólt szerezni.

Azonban a lényeges hiba, a gólt eredményező hiba náluk érkezett először, amikor Kroos egy kacska felszabadító kísérletet tekert erőtlenül, laposan a hálóba. 😉 Ez a gól az amúgy is magabiztos hazaiaknak még nagyobb megnyugvást adott és a vendég gárda hiába folytatta a magas letámadását, maximum egy-egy eladott labdára tudták kényszeríteni a mieinket, amelyekből azonban komoly esélyt nem tudtak kialakítani.

Miért történhetett ez?

Bár előzetesen ezt fura lett volna leírni, de az első félidőben a csapatunk reaktív csapat volt. Nem dolgozott azon, hogy benyomja az Eibart, nem érdekelte Benzemáékat, ha saját térfélen történt egy-egy elpasszolás. Az számított, hogy lehetőleg a mi tizenhatosunkon kívül tartsák a vendégeket, illetve, hogy lendületből tudjunk a támadóharmadukba érkezni.

Az pedig mindig gyilkos dolog, amikor a jobb képességű játékosoknak a megnyíló területekre kell berobbani. Gyorsaságuk, technikai tudásuk miatt lereagálni is piszok nehéz ezeket a támadásokat. Hiába tudják elméletben, hogy mit lehetne ellene tenni, ha a gyakorlatban ez nem igazán jön össze.

A gól után jó 15 perc múlva jelentünk meg a vendég tizenhatos előtt, amikor Rodrygót indították. Vagyis a Madrid kivárásra játszott, nem dominanciára. A második gól is ezt erősíti meg, hiszen egy klasszikus Mourinho-kontrát láthattunk Ramos góljánál. Kidolgozott helyzet volt? Az hát. A kontrát is le kell tudni játszani. Ez pedig NAGYBETŰS KONTRA VOLT! 29:35 – labdaszerzés (29:33 amikor Ramos meglátja, hogy mi fog történni, hova fogja felpasszolni az eibari belső hátvéd, játékolvasás, mint olyan…) és 29:47 amikor a labda áthalad a gólvonalon. Mourinho kinyitott erre egy jobb minőségű portóit.

Meg kell jegyezni, hogy az Eibar ekkor már váltott védekezésben és visszahúzódott a saját térfelére. Ennyi kihagyás után már az is tiszteletre méltó, hogy 20-23 percig bírták a folyamatos magas letámadást.

A két csapat közötti tudáskülönbség legjobban a harmadik gólban öltöt testet. Az Eibar minden játékosa hátrányban volt az események minden pillanatában onnantól, hogy Marcelo oldalán labdát vesztettek támadásban (Kroos szerezte meg a labdát). Innen a játékszert keresztbe mozgatva (Rodrygo és Benzema) Hazard felé már indult is az akció (Hazard-Carvajal-Hazard) és legalább olyan szép összjáték lett belőle, mint Ramos góljánál (Hazard felpassz Benzemának 2-3 védő között, a francia megtartja és ugyancsak 2-3 védő között kiugratja a rohanó belgát). A kipattanóra Rodrygo messzebbről majdnem hamarabb odaért, mint a védő. Marcelo dropból elengedett lövése pedig élményszámba ment. Hazard passzának pillanatában, amelyet Benzemának indított el, 7 Eibar védő nézett szembe 4 madridi támadónak. 7 vendég játékos tudott (illetve dehogy tudott) jó pozícióban védekezni, a sebesség miatt azonban nem sok esélyük volt. Lásd: Ramos hogyan olvasta le a játékot a labdaszerzés előtt vs ennél az akciónak három eibari játékos nem tudta a két előre irányuló passzt elcsípni.

A meccs ezzel véget is ért, bár még az első félidőnek sem volt vége és ZZ idején már megtapasztaltuk, hogy ilyenkor a csapat tényleg visszaáll alapjáratra. Most sem kellett csalódnunk. Vagyis…

A második félidőben az erőnléti okokon túl szerepet játszott a meccs élvezeti értékének leromlásában a tény, hogy az Eibar nem képes olyan minőségű támadójátékra, hogy komolyan vehető nyomás alá helyezze a Real Madridot és az is, hogy a Real is csak az órát akarta lepörgetni ekkor. Előbbire érdemes figyelembe venni, hogy a szépítő góljuk szerencsés körülmények között született és nem kidolgozott akció volt, mint ahogyan a 68. perc környékén Marcelo labdavesztése kellett ahhoz is, hogy Pedro „Mou kedvence” Leon már csak Colossal szemben álljon.

Ezzel pedig az utolsó igazán komoly kapu előtti eseményt hagytuk magunk mögött, ami azt is jelenti, hogy a meccs innentől aztán tényleg alacsony színvonalra esett, bosszantó technikai hibák, átadási bakik végtelen sorát kellett néznünk. Ezt már a virtuális közönség sem bírta, egyre több lett a pixelhiba, ZZ haja is hullani kezdett és sokan a tévék előtt is mérgelődtek.

Szerintem azonban erre nincs okunk. Természetes, hogy egy nem természetes időszak után nem természetes módon zajlanak a dolgok. Az Eibar ennyit tud, a Real sokkal többet. Mindkét csapatot megzabálta a tejsav a végére öt csere ide, vagy oda.

Ebből a meccsből sokat nem szabad levonni, amit meg mégis, azokkal tisztában vagyunk, ezekből párat megemlítek:

• A csapat kivárásra játszik és nem fél kiscsapat-módban kontrázni. Miközben a beadások száma is megmaradt, konkrétan a meccs vége felé szinte csak azokkal jelentünk meg a boxon belül.
• Ennek hátránya, hogy sok csapat jobban támad, mint az Eibar, miközben az Eibar ellen is alig volt hagyományos értelemben felépített támadásunk (még kevesebb gólunk ilyen támadásból: a harmadik).
• A Valencia épp az a csapat, amelyik nagyon jól védekezik és szeret is sündisznó lenni. Itt nekünk kell valamit alkotni a meccs nagy részében és minket kontráznak majd. Ezért aztán a csütörtöki meccs nagyon érdekesnek ígérkezik.
• A két brazil tini borzasztó fegyelmezett taktikailag, a védekezési munkájukba nem lehet belekötni. Rodrygo azonban érettebb, hatékonyabb támadásban, mint Vini, aki még mindig elbizonytalankodik, amikor a képességeiben kellene bíznia.
• Bale nem tudott hozzátenni a játékhoz, ami az előzetes hírek tükrében csalódás. Viszont megsérült. Ez így egy tragikus projekt.
• Hazard ellen egy az egy ellen rohadt frusztráló lehet védekezni, hát a sráctól csak szabálytalanul lehet elvenni a labdát. Ráadásul nagyon okosan használja a teret, a pályán bárhol rá lehet passzolni a labdát és az az önzetlenség!!!
• Casemiro képtelen egy meccsen két sárgát kapni. #superpowa

A Valencián túl vár ránk majd a Sociedad. Ők is gyengécske teljesítményt mutattak be a hétvégén. Sajnos mire találkozunk, jobb állapotban lesznek.

Szerencsére mi is!

A meccs alatti kommentszekció aranyköpéseihez ide kattintsatok. 😎