Kiizzadt siker a „Baszk Burnley” ellen: Alaves-Real Madrid összefoglaló

Szombat délután a Királyi Gárda 2-1-re legyűrte az Alavést. A mérkőzés nem a szép játékról marad emlékezetes, az eredménnyel azonban elégedettek lehetünk. A szokott módon összefoglaljuk nektek a látottakat.

Amikor vállalkoztam az összefoglaló megírására, tudtam, hogy a mérkőzést nem fogom tudni élőben nézni – ezért is csúszott vasárnapra a cikk megjelenése. Az eredmény tudatában ültem tehát a TV elé és a 90 perc végigszenvedése után írom ezeket a sorokat. A mérkőzéssel magával vallatni lehetne, olyan alacsony színvonalú volt, a győzelem viszont összejött és ez számít igazán.

Angolos adok-kapok

Az Alavés pontosan azt csinálta, amit tud, és amire számítani lehetett tőlük. Sokszor a durvaság határát súroló keménységgel megvívott párharcok, szervezett védekezés, és reménykedés abban, hogy az egyik hosszan előrevágott labda után valamelyik szélső a kapu elé tud tálalni. Az angolos időben rednezett találkozó még inkább ráerősített arra az érzésre, mintha egy Premier Leauge-ben szereplő középcsapat ellen játszanánk.

A „Baszk Burnley” előtt adódott az első említésre méltó szituáció, hiszen Aleix Vidal kavargatása után gyanús körülmények között rogyott a földre az ex-barcás szélső a büntetőterületen belül. Szerencsére a VAR-szobából nem jött jelzés arra vonatkozólag, hogy tizenegyessel kellene folytatni a játékot, pedig Militao bizony elkésett a szereléssel. Mázli. A 10. percben aztán életjelet adott magáról szeretett csapatunk is, Bale egy balról belőtt labdából Ximo Navarró jelentékeny közreműködésével zörgette meg a jobb kapufát.

Az Alaves játékfelfogása nagyon nem ízlett a Madridnak. A magasra feltolt védelmi fal mögé belőtt labdák jelenthettek egyedül opciót a támadásvezetésre. Isco volt az egyetlen habfehér játékos, aki próbált lapos passzos játékot szervezni, a spanyol varázsló rengeteget lépett vissza, elképesztő mennyiséget mozgott mélységben, mindig megjátszható volt. A következő helyzetünk is az ő nevéhez fűződött. Carvajal nyargalt el a jobb oldalon, majd Isco elé tálalt, aki kicsivel pörgetett a hosszú felső fölé.

A félidő közepére a kezdeti nagy iram némiképp alábbhagyott. A mérkőzés egyébként eddig egy Bundesliga 2-es, vagdalkozós, kiesési rangadóra emlékeztetetett, az operatőr nem győzte balról jobbra és vice versa kapkodni a főkamerát a közvetítőállásban. Fölényt egyik csapat sem tudott kialakítani, így hol az Alaves, hol a Real próbálta szövögetni a maga támadását. A hazaiak futballról alkotott viszonylag egyszerű felfogása, nevezetesen a „rúgd és fuss” taktika működőképesnek látszott, hiszen a Joselu-Lucas-Vidal trió időnként veszélyes szituációban tűnt fel a tizenhatosunk előterében, sőt, azon belül is. A 30. percben például egy középre tett labda után elmélázott a fővárosi gárda védelme, Carvajallal az élen, így ha kicsit higgadtabb a kék-fehér focista, a vezetést is megszerezhette volna csapatának.

Vendég oldalon továbbra is Isco volt az, aki a legtöbbet veszélyeztetett. A karmesteri pálca lengetése mellett egy újabb lövésre is futott az erejéből, noha ez a próbálkozás Pacheco kezei között halt el. Lassan azonban kezdtük átvenni a játék irányítását, ugyanis Benzemának is sikerült egy keresztlabda után lövőhelyzetig jutnia, a csavarása azonban veszélytelen volt. Szűk két percre rá Casemiro szúrt rá jó 20-ról egy lecsorgó labdát, ezzel a sistergős lökettel már volt dolga a hazai kapusnak, aki magabiztosan állta a sarat. Itt nyugodtam meg egyébként, hogy a mi brazil tankunk is a pályán van, eddig a pontig szinte észrevehetetlen volt. Nem csoda, hiszen a csapat védekező munkájából egyáltalán nem tudta kivenni a részét oly mértékben, mint szokta. Az Alaves rendre hosszú labdákkal operált, így a mi Casinknak lehetősége sem volt csillogtatni a védjegyeként ismert labdaszerzéseket a középpályán.

Akadt ellenben a másik oldalon egy bátor fiú, aki hasonló babérokra kívánt törni, kicsit más eszközökkel. Mubarak Wakasonak feltűnt a vendégcsapat növekvő dominanciája, így gondolt egyet és egy kis keménykedéssel próbálta elvenni Kroos kedvét a játéktól. Akkora csomagot adott Toninak, hogy a német alig tudott lábra tudott állni a találka után. Wakaso újabb faultját már megelégelte a német és törlesztésül tőle szokatlan módon ő is szállított egy kemény ütközést az Alaves 22-esének. Sokszor éreztem már Tonit középpályáshoz képest kicsit túl félénknek, most rászolgált a dicséretemre, hogy a földre terítette a vele ujjat húzó ghánait.

Egy kis foci

A szünet tehát jókor jött, hogy kicsit lehűljön hangulat és kitisztuljanak a fejek. A második játékrész viszont ugyanott folytatódott, ahol az első befejeződött: újabb masszív baszk belépő, madridi szabadrúgás. És ekkor tört meg a jég. Kroos került ismét a rivaldafénybe pazar, a 11-es pont környékére emelt labdájával, amire Sergio Ramos érkezett senkitől sem zavartatva, majd bólintott a jobb kapufa mellé, védhetetlenül. A szabadrúgás utáni beadás-fejes gól műfajon belül ez bizony a prémium kategóriába tartozott! Hiányzott már a Kroos-Ramos duó hasonló jellegű kooperálása, de most megmutatták, hogy még nem felejtették el a technikáját annak a mozdulatsornak, amit már annyiszor láthattunk.

A vezetés megszerzése élénkítőleg hatott a mérkőzésre, tekintve hogy az Alaves magasabb sebességbe kapcsolt a hátrány tudatában. Továbbra is a széljátékot erőltették, amin picin finomítottak, hiszen Vidal az első félidőhöz képest most a bal oldalról igyekezett minél többször a kapu elé lőni a labdát. Volt is erre alkalma, hiszen a baszkok sorra rúghatták a szögleteket ebben a periódusában. A hazai nyomás kicsit megremegtette a mienk lábait: előbb Casemiro belépője, majd a Modric felkarját ért labda, végül pedig Ramos kemény ütközése tűnt már-már arcpirítóan tizenegyesgyanúsnak. A hazai publikum persze rá is zendített gúnyosan az „así gana el Madrid” rigmusra. A 63. percben aztán nem volt menekvés, negyedik-ötödik nekifutásra már megkapta az Alaves a maga tizijét: Ramos könyökölte arcon Joselut. Efölött az eset fölött már nem tudott szemet hunyni a spori, jöhetett Lucas Perez negyedik büntetője a bajnokságban és az egyenlítés. Nem tudom, hogy a hatalmas öröm vagy a barcás múlt indította meg Aleix Vidal-t annyira, hogy megkérdőjelezhetetlenül bemutasson Ramosnak a gólöröm alatt. Mindenesetre patkányságból jelesre vizsgázott és majd utólag eldönti a szövetség, hogy milyen hosszú pihenőt kap majd így karácsony előtt.

A gól után megnyugodott a hazaiak játéka, egyre többet próbálkoztak lapos passzokkal átjutni a középpályán. Ekkor lépett színre ismét Casemiro, aki az utóbbi hetekben látott klasszis teljesítményével, sallangmentesen folytotta el a baszk rohamokat. Szűk 5 perccel az Alaves egyenlítése után aztán a semmiből érkezett az újabb madridi gól. A gyengén játszó Bale helyett csereként beszállt Rodrygo kavargatott a jobb oldalon Modric és Carvajal társaságában, amiből aztán a horvát tudott centerezni. Isco érkezett a beadásra az ötösön, de Pachecoba bólintott. A kapusról a labda előbb a már korábban is emlegetett jobb kapufára vágódott, ahonnan az üresen, lendületből érkező Carvajal elé pottyant. A mi Danink nem hibázott – ha így tett volna, akkor azt még 10 év múlva is nézhetnénk a bakiösszeállításokban. A jobb-bekk rászolgált erre a gólra, az ő egyéni teljesítménye is felfelé ívelő tendenciát mutat az utóbbi időben és szemmel láthatóan jót is tett a lelkének a találat.

Az utolsó 20 perc sajnos focit csak nyomokban tartalmazott. Az Alavesnek a már megszokott durvuláson kívül másra már nem nagyon maradt ereje. A Madrid sem nagyon forszírozta a meccs lezárását, ellenben a szövegelésben abszolút partner volt. Mondjuk Wakaso újabb borzalmasan elkésett belépője után én is elmormoltam egy „Teringettét, hogy ez a fickó még mindig pályán van!” elégedetlenkedést.

A 88. perc környékére aztán forró lett a talaj a Királyi Gárda lába alatt. Sorra érkeztek a baszk szögletek, amelyek szinte kivétel nélkül veszélyesek voltak. Marcelo blokkjára és Areolára, valamint jókora szerencsére is szükségünk volt ahhoz, hogy ne változzon az eredmény. Változhatott volna viszont a 8 perces hosszabbítás lejárta előtt, hiszen a másik tizenhatosnál egy elrontott kirúgás után Fede Valverde találta magát ordító ziccerben, ő azonban úgy látta jobbnak, hogy ez a meccs maradjon 2-1.

Összegzés

A jó játék ezúttal tehát elmaradt, de a győzelemnek lehet örülni. No meg persze annak, hogy megúsztuk sérülés nélkül Wakasoék ámokfutását. A végelszámolásnál borzasztóan fontos lehet a bezsebelt három pont. Kiváltképpen, ha azt vesszük, hogy így most mi vagyunk azok, akik tempót diktálhatnak a Barcelonának a katalánok Wanda Metropolitanoban tett vendégjátéka előtt. Az elfogulatlannak semmiképpen sem nevezhető Marca hasábjain egyébként ma megjelent már egy írás, miszerint a Madrid szombati játékának köszönhetően véglegesen bekerült a fő bajnokaspiránsok körébe.

A bajnoki címről beszélnünk szerintem még felesleges, nagyon messze van a szezon vége és addig rengeteg meccset játszunk. Az viszont tény, hogy ha az Alaves ellenihez hasonló találkozókat, szenvedve, vért izzadva és gyengén játszva is, de meg tudja nyerni a csapat a továbbiakban is, akkor bizony lehet félnivalója a címvédőnek a végelszámolásnál.

Vamos Real!