Lassú józanodás (PSG – Real Madrid összefoglaló)

Így nagyjából 24 órával a meccs után mindenki józanodik. Van, aki a bánatában elfogyasztott alkohol után lábadozik, és van, aki a jó szezonról való álmodozásából kezd felébredni. Ez a 0-3 nem egy szokványos becsúszó vereség volt, hanem egy sokak által előre megjósolt, mások által viszont még kevésbé látható betegség felszíni kivetülése, melynek nyomán hangos jajkiáltásban tör ki a páciens. Az egyszeri Real drukker. Nem volt kaput eltaláló lövése a Realnak. Ezt azért morzsolgassuk! Amellett, hogy a meccs néhány részletére is kitérek, szeretnék inkább azzal foglalkozni, mi történhet ezután.

A pszichológia ismeri azt a poszt traumatikus állapotot, amikor egy komoly traumán átesett alany agya aktívan gátolja, hogy az eseménnyel kapcsolatos durva részletek emlékeihez hozzáférjen az illető. Így védekezik az ellen, hogy az események sorozatos felidézése tovább terhelje a pszichét. Valahogy így vagyok én is a meccs visszanézésével. Egészen pontosan érzem, hogy erre most nincs szükségem. Jegyzeteltem egy darabig, sajnos főleg hibákat, de meggyőződésem, hogy nem sok értelme lenne felemlegetni, hogy Casemiro a saját kapunk felé állva, 10 percen belül háromszor passzolta vissza kapásból a hátvédsorba a hozzá érkező felpasszt. Mindháromszor megfordulhatott volna vele, ebből egyszer rendesen üresség tátongott mögötte. Ezek csak tünetei egy betegségnek. Persze kicsit akkor is jobb lenne a helyzet, ha a legsúlyosabb tüneteket kezelnénk, de a megoldás az lesz, ha magát betegséget felismerjük és kezeljük.

A betegség nem maga Zidane, és a kompetenciájának súlyos hiányosságai. A betegség az a rendszer, az a felfogás, melyben a Real Madrid jelenleg szenved. Elnököstül, direktívástól, edzői stábostól. Nem létező sportigazgatóstól. A baj a rendszerszintű megközelítéssel van, a történések helyes elemzésével. A rengeteg adatból rossz következtetésekre jutnak. A szörnyű az, ha nincs olyan józanul gondolkodó ember, aki látna a sorok között, vagy még rosszabb, hiába van, vagy volt, nem hallgattak rá. Néha tényleg olyan ez a Perez testű Shíva, mintha nem tudná az egyik kéz, hogy mit, miért csinál a másik.

Abszolút üdvözlendő, hogy Perez nem ment bele a milliárdos licitbe egy-két galaktikus futballista leigazolása érdekében, helyette inkább ígéretes fiatalok megszerzése irányába mozdult el. De akkor hogy lehetséges, hogy éveken át nézi ölbe tett kézzel, hogy az edzője képtelen a fiatalokkal bármit is kezdeni? A válasz egyszerű, a legfontosabb az eredmény. A zsinórban megnyert 3 BL cím hatalmas dolog volt, de egyben egy átok is. Mert teljesen nyilvánvalóan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen okok vezettek a kétszeri címvédéshez. Ugye? Az adott adathalmazból rossz következtetésre jutnak. Zidane ugyanúgy rossz következtetésekre jut, mint Perez. Csakhogy Perez legsúlyosabb rossz következtetése maga Zidane. Ezerszer kitárgyaltuk, én magam az újbóli kinevezése napján lakást, kocsit, nagymamát rátettem volna arra, hogy ez nem fog működni. Sokszor kitárgyalt okok miatt. Ezt vajon miért nem látják a Real Madridnál?

A csapat krízisben van, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy amiben Zidane talán jó, azaz a motiválás, az sem tud már megvalósulni. Azért senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy annál, amit szerdán mutatott a Real Madrid, sokkal többre képes ez a keret. Megvan a szerkezeti problémája, a koncepciótlansága, de ezzel együtt a PSG elleni kezdőcsapat nem egy kutyaütő gárda. Itt megint hozzáállásbeli problémákat kell sorolni és persze meghúzódik a háttérben Zidane alkalmatlansága is. A motiválatlanság csapatszinten jelentkezik, de súlyos egyéni hibákat is látunk. Az edző dolga, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő. Tényként kell kezelnünk, hogy Zidane már motivátorként sem működik. A csapatunk jobbára nem jó attitűddel megy ki a pályára, és olyanra sem emlékszem, hogy egy rossz első félidő után megtáltosodott volna a másodikra. Arra viszont van példa, hogy egy jobb első játékrész után visszaesett. Sajnos Zidane egyelőre nem mutatja jelét annak, hogy meccs közben pozitívan be tudna avatkozni a meccs folyásába. Általában a cseréi sem lendítenek a csapaton!

A rendkívül rossz attitűdnek két komoly, és látványos áldozata is van. Courtois és Hazard. Ők két rendkívül csalódott ember, akik most szembesülnek azzal, hogy elég komoly esélyük van arra, hogy ebben a szezonban ne nyerjenek semmit. A látottak alapján ezt még emészteniük kell! Egyelőre egyikük sem képes arra, hogy a csapatot megtámassza, vagy átlendítse egy holtponton. Ők így paradox módon egyszerre okai és áldozatai a negatív spirálnak.

Mi várható a szezon további részében?

Valószínű, hogy teljesen kiszámíthatatlan formaingadozások és a totógyilkos meccsek sorát fogjuk végigszenvedni. Ezzel kapcsolatban két korábbi állításomat is kénytelen leszek felülvizsgálni. Az egyik az, hogy Zidane kihúzza a szezon végéig. Ezt már egyre kevésbé tartom valószínűnek. A másik, hogy jó esélyét láttam annak, hogy a Barca ebben az idényben már komolyan meg fogja érezni Messi hanyatlását és a csapat gerincének öregedését, ennek nyomán abbéli reményemet fejeztem ki, hogy a Real a Barca előtt végez a La Ligában. Egyelőre előttük vagyunk, de már azt gondolom, hogy simán képesek leszünk alulmúlni ezt az átalakulásában kissé gyengébb Barcelonát is. Azt tartom, hogy rendkívül jó esélyét látom annak, hogy NEM a két nagy nyeri a Ligát, akár a Sevilla, akár az Atletico simán odaérhet a végére.

Nálunk sajnos továbbra sincs igazi vezére a csapatnak, és ha az igazi vezér hiányában a szerepre legesélyesebb emberek, Ramos, Modric és Marcelo sincsenek pályán, olyan, mintha egy kicsit az identitását is elvesztené a gárda. Egy egészséges állapotban nem kellene ennek feltétlenül így lennie, lásd Di Maria szerepét egy Neymar, Mbappe és Cavani nélküli PSG-ben, de sajnos a Real jelenleg nagyon messze van az egészséges szerkezettől.

Ezzel a 0-3-mal és a nulla kapura tartó lövéssel minden bizonnyal elkezdődött a háttérben Zidane lehetséges utódjának keresése, az a 2-3 név felkerült a papírra. Az edzőkeringőre már szól a zene, a párok már méregetik egymást. Ez a Mourinho nevű tag, láthatóan nagyon készül valamire, ha elhangzik a „hölgyválasz”, lehet, hogy őt fogják legelőször táncba hívni. Ha azt mondtuk, hogy Benítez után Zidane volt az, aki épp nagyon kellett ennek a gárdának, lehet, hogy most egy Mourinho stílusú edző válna a klub legnagyobb hasznára. Egy keménykezű, pragmatikus ember. (Courtois és Hazard kézbe temetett arca vagyok.) Persze többen szeretnénk egy Klopp, vagy egy Poch stílusú, építkező embert a kispadra, de ez a Perez érában eléggé lehetetlennek tűnik.

Egyébként a hétvégi Sevilla elleni rangadó pszichológiai szempontból egy jó meccs lehet, ahol megmutathatja a tudásának maximumát a csapat – vagy egy ahhoz nagyon közeli szintet. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy ebből pontok is lesznek, mert már 4 éve képtelen a Real Sevillában nyerni. Sajnos nagyon kellene Modric, hogy stabilizáljuk a középpályát.

Most egész biztos lezajlott a csapaton belül néhány kisebb-nagyobb válság elbeszélgetés, ennek folyományaként azt várom, hogy javulni fog a játékunk. Hogy ez mire lesz elég, ki fog derülni. Ugyanez a Real fojtotta meg a Celta játékát az első fordulóban, és küzdött gólig emberhátrányban is, amelyik most vállalhatatlan teljesítményt okádott a gyepre a Parc des Princes-ben. Az átlagos teljesítmény szintünk valahol a kettő között van, érzésemre közelebb a Celta meccshez.

Jó lenne tudni, milyen a csapat, mint egység viszonya most Zidane-al, milyen a csapat jövőképe a francia trénerrel kapcsolatban. Sajnos láthattuk már néhányszor – kiemelném a Benítez érát – milyen az, amikor a CSAPAT nem szeretné már az edzőt. Ezek nem minden elemükben tudatos motívumok, de nem véletlenül közismert az „edzőbuktató meccs” fogalma. Itt még nem tartunk, de ahogy Perez már neveket firkál a papírra, és kéri bizonyos telefonszámok kigyűjtését a titkárnőjétől, így nekünk szurkolóknak is lehet szép lassan edzeni a lelkünket, hogy jöhetnek idővel olyan gyenge meccseink is, melyek még a szerdán látottak tükrében is gyalázatosak lesznek.

Sajnos nem sok pozitívum került most ebbe az írásba, de az én fantáziám már kevés ahhoz, hogy elképzeljem, amint Zidane taktikai zseniként megöli a Sevilla támadó játékát, vagy felpakolja azt a fiatalos kezdőt, ami majd szétfutja a Barcelona lassan forduló középpályáját. Vagy csak időben és jól cserél 3 egymást követő meccsen.

Ahogy én látom, a fontos dolgok eldőltek, csak az idő tényező kérdéses, és, hogy a kisebb-nagyobb fellángolások meddig tudják a jelenlegi tapasztalható status quót fenntartani.

Addig is néhány cím a Real Madrid honlapjának címoldaláról: „Ez egy unikális klub, és ez adja az erőnket, a madridizmus erejét!”, „A Forbes szerint a Real Madrid a világ legértékesebb klubja.”, „Kilenc madridi játékos kandidál a FIFA FIFPRO WORLD11 álomcsapatába.”. A három-nullás égésről a címlapon már semmi nincs. A szokásos videós összefoglalót egyáltalán ki sem tették. Süllyed a hajó, de még festik a korlátot… Tehát minden nagyon szép, és jó. Csak mi, szurkolók vagyunk helikopterek.