Majdnem elfuserált győzelem

Real Madrid – Levante 3-2. Álljon itt az eredmény is, de egy villámelemzés következik. Hosszabb összefoglalóval majd Jose kolléga jelentkezik.

Kezdjük a pozitívumokkal:

(+) Az egyéni teljesítmények: látszott a srácokon, hogy ma kegyetlenül akarnak. Talán a válogatott szünet utáni frissesség, vagy a social mediában felgyülemlett szennyáradat hajtotta őket? Nem tudom, mindenesetre az első 45 percben olyat tettek le az asztalra, amit érdemes volt nézni, és ez mostanában ritka madár Madrid szebbik felén. Benzema újfent vezér volt, és nem csak a két gólja miatt. Casemiro úgy helyezkedett, mint 2016 óta egyszer sem. Carvajal felszántotta a jobb oldalt, James pedig… na, az ő játékára nincs szó. Védekezésben Danit segítette folyton, labdakihozataloknál kérte a labdát, üresbe mozgott, támadásban pedig klasszikus támadó középpályásként fazonírozott. Nálam ő a meccs embere.

(+) A támadásaink. Végre nem kizárólag az „elfut szélen, bead, fejel” műsort láthattuk. Főleg a Carvajal-James-Lucas(!) hármas jeleskedett a kreatív építkezésben.

(+) Az első félidőben nagyon egyben volt a védekezés is. Itt nem az egyéni teljesítményekre gondolok főleg, mert apróbb hibák mindenkinél becsúsztak. De együtt mozgott a hátsó sor, értették-érezték egymást, és mindenki fegyelmezetten visszazárt. Jamest már említettem, de Casemiro védőmunkája is kiemelendő.

(+) Vazquez játékára külön kitérnék. Akárcsak Casemiro esetében, nála is elmondható, hogy 2016 óta nem látott elemeket csillogtatott meg. Nem ragadt az oldalvonalhoz, hanem próbált rövid passzokkal felérni az ellen 16-osáig. Sokkal jobban áll neki ez a fajta szerep, mint a vonalszélsőé.

(+) Még egy utolsó kis pozitívum: debütált Hazard és Militao. Utóbbinak még szoknia kell a habfehér mezt, de Edenen már most látszik, mekkora hatással lesz a támadásainkra. Nem lehet lerántani, ellenben úgy megy el az ellenfelek mellett, mintha bóják lennének.

Van viszont pár aggasztó dolog, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül.

(-) A keretösszetétel. Olyan vékony a középpálya, hogy egy olasz séf már pizzát készítene belőle. A többi viszonylag rendben van, de ennek hosszútávon nem lesz jó vége.

(-) Zidane cseréi. Ez mégis mi volt, Miszter?! Hazard és Militao behozatala ugyan önmagában nem volt hiba, mint ahogy Casemirót is le kellett hozni, mert egyre közelebb került a piros laphoz. De Ramos ugyan miért nem játszhatott végig, és miért ürült ki a középpálya? Varane sokkal inkább pihenőt kaphatott volna, rajta lényegesen szembetűnőbbek a fáradtság jelei. A Levante pedig ki is használta a keletkező űrt.

(-) Ha már így alakult… Miért Vazquez húzódott be középre, és nem Hazard? Érthetetlen volt számomra az utolsó 30 perc játéka.

(-) És miért hiszi még mindig minden Real-játékos, hogy ha vezetünk a 60. percben, akkor vége van a meccsnek?

(-) Egyéni oldalon ma nekem Marcelo volt kevés, vagy legalábbis hiányzott az oldalán a védekező mentalitás. Hogy ez az ő sara-e, vagy edzői utasítás, fogalmam sincs, de rendre elmentek azon az oldalon a valenciai támadók.

Egyelőre ennyi, részletesebben majd Jose ír nektek. A lényeg a három pont, de tanulni kell a hibákból, különben nagy pofon lesz a vége.

Hala Madrid!