Megérdemelt győzelem (Atlético-Real Madrid)

De mennyire megérdemelt! De mennyire! Nem is emlékszem már olyan meccsre ellenük, amikor nem centizés volt a végeredményben, ahol nem fogcsikorgató küzdelem volt minden centiméterért a pályán… Tegnap valamit nagyon elnézett Cholo és Csapata, mert nem azt az Atleticót láttuk a pályán, amit én és sokan mások vártunk. Önmagukkal szemben is nagyon elmaradtak, hozzánk képest pedig annál is inkább! Solari és Fehér Gárdája pedig pár napon belül állt helyt a Világ jelenlegi szűk  elitjébe tartozó csapatok otthonában. Mi ez, ha nem fejlődés? 

a mérkőzés lényege röviden

Megfejtésre vár az Atlético átalakulás meccs közben. Nem voltak annyira reaktívak mint vártuk, sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek – sokszor feleslegesen – a mi térfelünkön való letámadásba, miközben mi már a Barca ellen is megmutattuk, hogy nem jövünk zavarba, ha ki kell játszani a labdát a saját tizenhatosunk elől. Eközben viszont nem zártak hátul olyan szorosan, mint azt egyébként csinálja az Atlético. Volt egy olyan szezonja Simeone mesternek városi riválisunk kispadján, amikor a védekező foci felől a játékosabb foci irányába mozdította el a csapatát, miközben a hadrend megmaradt akkor is. Az a szezon nem nagyon vált be, vissza is tértek a szigorú védekezés-kevés lőtt gól sikerreceptjéhez.

Ezen a meccsen is valami ilyesmit láttam a játékukban, mert hiába a megszokott hadrendben játszottak, hiába csinálta  meg a két szélső középpályás (Lemar és Correa) a befelé mozgást, hogy Lucas Hernandeznek és Ariasnak teret nyissanak, a játékukban érezhető volt, hogy ők most inkább dominálni akarnak, inkább játszani, mint reagálni.

Számomra meglepő és igen örömteli meglepő volt, hogy nem működött a fenti alapjátékuk. Nagyon sokszor látni lehetett, hogy a mi Lucasunk és Vini idő előtt elfoglalták a szélen megnyíló folyosókat és nem volt a hazai hátvédeknek idejük befutni oda, felügyelet nélkül. Ezért jár a pacsi a két szélsőnknek.

A labdakihozatalaink korai szakaszában a hazaiak emberfogással kombinált letámadást alkalmaztak. Itt jött ki az egyik alapvető gyengesége az ATMA felállásának a miénkkel szemben: hiába alakultak ki a párok:

Correa-Reguilón, Morata-Ramos, Griezmann-Varane, Lemar-Carvajal, Saúl-Modric, Thomas-Kroos, Arias-Vinicius, Lucas-Lucas, mert egy emberünk szabadon mozoghatott. Casemiróra nem maradt embere Cholónak. Vagy másképpen fogalmazva: ha Caselele kapott őrzőt a labdakihozatalunk során, akkor valamely más játékosunkra nem jutott emberük. Ezért sem tudták megoldani a letámadást sikeresen. Casemiro fighting-skilljei alapvetően szükségesek egy ilyen ellenféllel szemben (két finom adat védekezéséről: 11 labdaszerzése és 5 szerelése magasan a legtöbb volt a pályán lévők közül – uralta a középpályát), de épp az ellenfél felállása tett lehetővé azt is, hogy Tankunk nagyon komoly játékot mutathatott be előrefelé is. Sőt, mivel Lucasunk és Vinicius is szorgalmasan visszazártak, így védekezésben is folyamatosan volt egy szabadon mozgó emberünk (igen, legtöbbször épp Casemiro volt az), mert így a rendezett védekezéseink alatt mi igyekeztünk és tudtunk is párokat kialakítani. Fontos,  hogy Rendezett Védekezésről van szó, mert pl. az egyenlítő góljuk előtt mi voltunk támadásban és egy (szabálytalan) labdaszerzés után rendezetlen védelmet támadhattak a hazaiak.

Lehet, hogy élőben ez nem tűnik fel, de a fent leírt, csupán a felállásokból adódó helyzeti előnyünk igenis frusztrálóan hathatott az Atléticóra. Igazából most nem csak azért kellett (volna) többet futniuk támadásban és védekezésben, mert Cholo alatt ez nálunk a standard, hanem azért is, mert a mi szabad emberünk miatt rákényszerültek a taktikai hátrány kompenzálására is. S már csak bónuszként teszem ehhez hozzá, hogy Kroos és Lukita is világelit az üres területekre mozgásban, még őrzőkkel a nyakukon is. Mert számukra elég 2-4 méter a védőtől, hogy komfortzónában érezzék magukat, míg más szintet képviselő középpályásoknak kicsit nagyobb szabad térre van szükségük mindehhez a feelinghez.

Nem meglepő, hogy a bal oldalunkon építkeztünk többet. Ehhez elég volt, hogy bemozgassák a srácok Correát Casemiróra, Kroos kilépett a bal oldalvonal mellé és pár pillanattal később Ramostól jött is a menetrendszerű átadás a némethez. Ekkor Regulión elfoglalta a támadópozícióját, ahol kényszerből Arias váltott ki rá, Vinicius és Benzema pedig nyomást tudott helyezni a hazaiak két belső védőjére. Előttetek is meg vannak azok a képsorok, amikor Godinnak kell többször versenyt futnia Vinivel. Nagyon tudatos volt ennek az oldalnak a használata és működött is. Elég arra az akcióra gondolni, amikor Vinicius jobb külivel Lucas lábára varázsolta a labdát, a tizenegyest eredményező akcióra és Bale góljára. A kreativitás ezen az oldalon van jelen nálunk és vasárnap reggel azzal a forradalmi gondolattal keltem, hogy Marcelót nem a súlya, vagy a hozzáállása miatt kell szépen kivezetni a kezdőből, hanem azért, mert ami évekkel korábban a Marci-Cristiano volt ezen az oldalon, az most a Reguilón-Vinicius lehetne. Két fiatal, tehetséges játékos, mindketten elkötelezett csapatmunkával, egyikük a munkamániás, másikuk pedig a joga bonitót biztosítja. Szerintem együtt nagyon komoly párost alkothatnának, ha együtt játszatja őket az edző.

De vissza a bal oldali támadásainkra. Az Atlético azért is érezhette magát kényelmetlenül, mert akár mélységi indítással, akár Benzema visszamozgásával, de számos alkalommal sikerült Vinit úgy indítani, hogy a belső védőiknek kellett kilépni a komfortzónájukból. Ez azért ilyen magas szintű játékosoknál nem kellene, hogy gondot okozzon, de Godin és Gimenez is túl sokszor találkozott a lendületből érkező Vinivel. Utóbbi volt ugye az, aki összehozta a büntetőt, ahol egyrészt a védő rutinja is bőven megjelent, hiszen amikor látta, hogy megverte őt ifjú titánunk, még a tizenhatos előtt akart szabálytalankodni. De megjelent az a tapasztalat, amit tényleg csak a csibészek tudnak magukénak, miszerint Vini épp addig tartotta hátra a lábát, hogy a büntetőterületen belül is meg legyen a kontakt. Ez is egy olyan apró jel, ami számomra csak erősíti az eddigi bizonyosságot: Vinicius nem csak tehetséges, de olvassa-érti is a játékot.

Ami érdekes volt, hogy a kapunkat alig tudta veszélyeztetni a hazai csapat. Griezmann gólja adja magát, ott a bíró is és Ramos is hibázott. Kapitányunk miatt nem volt lesen a francia támadó. Egy az egyben a kapussal szemben pedig (hívhatjuk a kapust akárhogy), a támadónak van több esélye a sikerre.

Volt egy Morata-balos, amelynél Kroos passzát fülelték le, szerencsére a lövés gyengére sikerült, kaput sem talált. Következett Morata átemelős gólja, amit ha megadnak, akkor ismét azt kellene írnom, hogy Ramos tartotta játékban a támadót. Itt a VAR nekünk kedvező döntést hozott, mi pedig azt a döntést hozhattuk meg, hogy a gólját ünneplő Morata borzasztóan gyenge jellem. Persze, mocsok nehéz helyzetbe kormányozta magát, hiszen a Realnak többször szerelmet valló csatár most „álmai klubjában” játszhat, amely véletlenül a városi rivális, Real Madrid ellenfele. Ha nem ünnepel, a saját szurkolói szedik szét. Ha ünnepel, mi ócsároljuk.

Maradt még egy, szöglet utáni kavarodást követő Gimenez bomba, amit bravúrral védett ki Tibó. Az mondjuk a forduló gólja lett volna, ha bemegy. Szép lövés és szép védés volt.

De ennyi. Ennyi volt az Atlético saját pályán. Két gól, mindkettő véleményes, csak egyik érvényes. Egy ballábas próbálkozás és egy belső védő bombája. Ez focinak igen karcsú.

Cholo cserékkel próbált meg variálni, Correa helyett Rodrigo jött, ezzel formációt nem váltott az argentin mester, csupán Saúlt tolta át Correa pozíciójába, Rodrigo pedig a pálya centrumában vette át Saúl helyét. Bale érkezett Vini helyett, erre Cholo méterekkel hátrébb rendelte Ariast. Úgy látszik, fél – és mint később kiderült, joggal – Bale sebességétől. Igaz, Pacink gólja előtt volt ám egy csodálatos, de szurkolói szemmel talán észre nem vehető játékelemünk. Kérdés: miért nem volt Bale-lel Arias? Válasz: BIGBENZ kimozgatta pozíciójából a hátvédet, ezzel teremtett szabad folyosót Bale futásánk. Nem nagy dolog? Nem a fenét! A labdás játékos (most Modric) passzlehetőségeit, mindig a társak határozzák meg, soha nem a passzoló. Benzema két társának is óriási segítséget nyújtott egy szinte láthatatlan, szerintem inkább nem a helyén kezelt elmozgatással. Ezt játékosként érteni kell és érezni, mikor kell megcsinálni. Benzema és Firmino jelenleg a két legjobb ebben a szerepben.

jellem

A Beharangozóban azt írtam, hogy ez a hónap, ami előttünk áll és a Barca elleni odavágóval kezdődött igazi jellemformáló lehet. Eddig jól haladunk. Nem vettük fel azt a harcmodort, mint az Atlético, de nem voltunk puhányok sem. Belementünk a kemény párharcokba, de nem voltunk feleslegesen durvák. Amit Morata és Lucas Hernandez beletett Carvajal gyötrésébe…Ott nem is értettem, Morata hogyan úszta meg sárga nélkül. Hogy aztán reklamálásért kapja meg a jussát…

Karaktere van a csapatnak. Meg fizikuma. Nem hiszem, hogy tavasszal bármely csapat szét tudna futni minket. Hála legyen Pintusnak. A magabiztos játékunk egyik alapja a tudat a srácok fejében, hogy a testük bírja az iramot. Hát… Marcelo teste lehet mást üzen. Még.

Nincs alibi. Mindenki beletette a magáét a védekezésbe. Volt egy jelenet, amikor a felező környékén passzolt pontatlanul hátra Vini. Úgy zokon vette, hogy sprintben kezdte el követni a hazai játékost és a büntetőterületen Carvajallal együtt nyomorgatták. Talán csak Bale az, akin a sértődés jelei látszanak, s ha igazam van, akkor ennyit jelent, hogy az embert a jóakarói (?) mindenféle széppel és csodással elkábítják. Pacilovunknak is bele kell tenni a munkát a teljes meccsbe, nem szabad csak a góllövésre koncentrálnia. S ha nem fog, akkor lő majd egy rakat gólt is.

Jellem? Elköteleződés? Tibó. Mekkorát ünnepelt a góljainknál? Naná, ha a meccs elején plüsspatkányokat dobáltak felé, akkor ennyi jár a szurkolóknak, fricska gyanánt. Meg még ez is:

Nem obszcén, nem vérig sértő, de jelzi kapusunk, hogy hova tartozik.

Jó érzés volt, hogy nem voltak acsarkodások. Ok, a sporit mi is betámadtuk, de játékos a játékos elleni arcméregetésbe nem mentünk bele. Tiszta volt a fejünk és tiszta volt már a Barca ellen is és tiszta igazából a Sociedad ellen elvesztett januári bajnoki óta.

Jellem? Benzema és Lukita érezhetően gyengébben teljesített, mint korábban, mint a Barca ellen. Érthető, hiszen életkorukból és kihasználtságukból adódóan ezt a fajta magas minőségű játékot nem lehet elvárni tőlük folyamatosan. De Luka csak kiosztott egy álompasszt, ami előtt épp Benzema játszotta neki vissza a labdát, miközben a fent leírt elmozgatást is megoldotta Karim. Gyengébben játszottak all over, mint a Barca ellen? Igen. Ettől függetlenül jár nekik a taps? Abszolút!

A két belső védőnk egyre jobban muzsikál, még akkor is, ha Ramos nem figyelt kellőképpen a leshelyzetekre. Cserébe beverte a jogos tizit, megtrollkodta Grízembert gólörömével. Kapitányunk legjobb szezonját futja, ha a gólszerzéseket figyeljük: 11 találatnál jár eddig.

A két szélső védőnket aprították rendesen, de nem álltak bele, nem mentek bele ebbe a játékba. A meccs első perceiben Reguilón egy életre megvett engem annyival, hogy a labdakihozatalunknál, mikor a labda még Carvajal-Modric-Varane között járt a jobb oldalon, magasra tartott két karjával jelezte: ITT VAGYOK! SEGÍTEK! Ilyen fiatalon nem akarta megúszni a Derbit, nem akarta csak a minimumot hozni, hanem aktív részesének kívánt válni a csapatmunkának. Jellem.

Tetszik a csapat karaktere.

kabát

A csapaté, amivé Solari változtatta. Azé a Solarié, akivé a csapat változtatta.

"Mindig meglep, hogy mi alapján ítélik meg, ki a jó edző,  és főleg kik ítélik meg. Ezért is követik el az efféle döntések során rendre a legnagyobb baklövéseket. Olyan vezetőségi tagok vagy igazgatók döntenek az edző személyéről, akiknek fogalmuk sincs, milyen dolgokat kellene előzetesen mérlegelni. A vezetőségi vagy az igazgatói irodában, négy fal között lefolytatott beszélgetések és lobbizás eredményeként születnek a döntések. Néha katasztrofális következményekkel, amelyeknek sokszor az illető edzők isszák meg a levét, miközben a döntéshozók még csak meg sem égetik magukat. 

Például lehet valaki fantasztikus ifiedző, ugyanakkor rettenetes mesteredző. Vagy attól, hogy valaki kiváló munkát végez egy közepes csapatnál, egy igazi topcsapatnál simán eláshatja magát. De az ellenkezője is előfordulhat. Hogy egy edző egy kis klubnál nem tud gyökeret ereszteni egy nagynál viszont igen." 

/Johan Cruyff - Totális foci/

Norma tegnap kommentben, én ebben a posztban jelzem: a kezdeti botladozások alapján hozott decemberi-januári véleményemet közismert, de nem közkedvelt szóval minden gond nélkül rekuperálom, mert ahogy az akkori véleményemet is a látottak alapján hoztam, úgy most, az elismerő véleményt is az alapján hozom, hogy láttam és látom a csapat taktikai fejlődését a Betis elleni meccs óta. Nem gondolom, hogy igaza van azoknak, akik fennhangon hangoztatják, hogy már ez eleje óta bíznak Solariban. Azért nem, mert a játékunk akkori képe köszönőviszonyban sincs a mostanival. Az első hónapokban nem birtokoltuk ennyit a labdát, nem volt ennyi tudatos, automatikus mozgás, nem voltak ilyen komoly egyéni teljesítmények.

Most ezek mind jelen vannak a játékunkban. Fejlődött a csapat, fejlődött Solari is. Lehet, hogy ő volt a Castilla minden idők leggyengébb edzője, ahogy a kiváló Managing Madrid írói jellemezték. De a fenti idézet alapján bőven elképzelhetőnek tartom, hogy Solarinak nem a fiatal korosztály az igazi terepe, hanem – egy rövid „bemelegítés” után – a felnőttek korosztálya.

Emberileg az első pillanattól elismerte minden szerkesztő Santiagót, szakmailag több helyen kérdéseket lehetett vele szemben feltenni. Jelenleg viszont a kérdések száma lecsökkent, most ott tartunk – én biztosan -, hogy Carlo óta nem láttam a csapatot folyamatosan ennyire tudatosan a saját játékát játszani, ennyire ráerőltetni a saját akaratát az ellenfélre. Szándékosan nem írtam elsőre, hogy „ilyen jól”. Mert a jó foci majdnem mindenkinek mást jelent. Számomra ez a jelenlegi foci nem csak tudatos, de jó is.

Tetszik, amit látok.

képek

VAR in War

A meghozott videóbírós ítéletekhoz sokat nem tudok és nem is akarok hozzátenni. Nem vagyok én az Atlético twittercsatornája…  Funny, amikor a csapat edzője, Simeone a meccs után azonnal jelzi, hogy nem a VAR miatt kaptak ki, aztán a csapat kommunikációs csapata fellövi ezt a tweetet. 🙂

Inkább annak örülnék, ha közérthetőbb lenne a videóbíró használatának szabályzata. Jelenleg hiába írják ki, hogy mit vizsgálnak, mi bőven tapasztaltuk, hogy nem minden esetben igaz ez sem. Vagy azt, hogy nem minden esetben engedik végig a leshelyzetnek tűnő akciókat a pályán, tudva azt, hogy ha valóban les volt, azt majd a VAR kiszűri.

A mi kapott gólunk előtt pillanatokkal korábban Viniciust szabálytalanul választották el a labdától. A VAR ezt miért nem jelezte? Hol a következetesség a használatban? A videóbíró rendszere jó, de ha így használják, akkor nem érik el, hogy a focit követő milliók bízzanak benne. Ezen feltétlenül változtatni kell a felelős vezetőknek.

videóval zárom soraimat, hogy indulhasson a kommentelés