Alaves – Real Madrid: Mi a baj a Reallal? 

Szombat este a Real Madrid újabb vereséget szenvedett el az Alaves otthonában. Mindezt úgy, hogy ismét nem lőttek gólt a habfehérek. Ezzel először nem találtak be sorozatban négy meccsen 1985 óta. Elemzés. 

Csapatok

Érdemes a felállásokkal kezdeni, mivel mindkét együttesnél volt egy kis csavar a megszokottakhoz képest. Valamint a formációk szignifikáns hatással voltak az egész mérkőzésre. A hazaiak a bebetonozott 4-4-2 helyett 4-3-3-ra álltak át, aminek igazából a védekezés fázisában volt jelentősége, ugyanis így lehetővé vált, hogy bekerüljön plusz egy ember középre. Wakaso – Pina – Brasanac volt hivatott a középső területet biztosítani, illetve felvenni a versenyt a Real középpályájával. Míg Jony és Ibai Gomez a szélekre zárt vissza, ezzel létrehozva a 4-5-1-es alakzatot. 

A vendégeknél Lopetegui az eddigi 4-2-3-1 vagy 4-3-3 helyett hozta be a 4-4-2-t. Nyilván ez megint egy rettentően fluid rendszer volt, mivel Ceballos és Modric volt a vonalak közötti pozícióba rendelve, tulajdonképpen előbbi Isco szerepkörét vette át. Tehát mindkettejüknél alapfelszerelés volt a sok mozgás, hiszen mindig a labdához közel helyezkedve nyújtottak passzopciót. 

Ceballos inkább a baloldalra került, míg a jobb maradt Modricé. Legalábbis ez derül ki a két játékosunk hőtérképéről is.

Kiszámítható Real 

A Királyi Gárda fölényével indult a mérkőzés, és Wakaso megmozdulásával, amikor is kamionként átment Modricon. (Lap nélkül maradt az eset, de legalább fair volt a bíró, mert ide-oda is tévedett a találkozó során). 

Sajnos röviddel a kezdő sípszó után körvonalazódtak a Real nehézségei az ellenfél védelmének feltörésében. Ugyanis a masszív középpálya nem könnyítette meg kedvenceink dolgát, sőt, a szélekre való tolódással remekül zárt az Alaves. Így gyakran szigetelődtek el a Real-játékosok, illetve a csapatrészek. Ezáltal a támadásépítés sokszor annyira szorítkozott, hogy a szélre passz után jött egy kísérlet az ellenfél vonalainak áttörésére, majd egy visszapassz középre, és kezdődött minden elölről. Ez és a viszonylag lassú labdajáratás elegendő időt biztosított az Alavesnek, hogy útját állja a Real támadásainak. 

A fent leírt jelenségre két példát mutatnék. Elsőként egy tipikus jelenet, azaz a bal szélen nem sikerül továbbhaladni, ezért megy vissza a labda középre. 

Mielőtt továbbugranánk a szituációt, több részletét is a figyelmetekbe ajánlanám. Kezdve Nacho és Ceballos pozíciójával, mivel mindketten egyazon vertikális sávban vannak. Ez eleve nem túl ideális, mert ha ugyanabban a sávban történik passz, akkor a védelemnek nincs nehéz dolga. Hiszen ekkor egy területen belül kell igazítani a védekezésen (megjegyzem: Pep pontosan ezért nem szereti a fullbacket és a szélsőt egy sávban tudni). 

Ráadásul itt még szoros őrzést kaptak. Nachóra Ibai Gomez figyelt, Ceballosra pedig Navarro. Valamint az egy szem csatár, Calleri is visszahúzódott mélyre, hogy pozíciójával blokkolja a passzt Casemirónak. Ezzel is megakadályozva, hogy közvetlenül átforgathasson a habfehér gárda a másik oldalra. Helyette hátra, a védőkön keresztül lehetett átforgatni a túloldalra.

Másrészt a szaggatott nyilakkal és a pirossal azon lehetőséget emeltem ki, ami benne rejlett a szituációban, de nem lett kihasználva. Mind Bale, mind Benzema a labda irányába mozog vissza, nem figyelve az üres területre. Mivel Bale a mozgásával magával vitte az egyik védőt, így mögötte Benzemának nyitott területet, ahová Kroos ívelhetett volna be. 

A másik egy videó formájában mutat be egy ritkább esetet, amikor egy hosszú keresztpasszal sikerül gyorsan nagy területet átjátszani. Ezt követően Nacho, Ceballos és Benzema próbálja átjátszani a védelmet, de ismét hátraarcra kényszerülnek és Krooshoz érve kezdődhet minden elölről. 

Mi a probléma? 

Ha újranézitek a jelenetet, akkor észreveszitek, hogy hiába zilált valamelyest az Alaves védelme és hiába van nagyobb terület, az ellenfél oda tud érni. 

Miért? 

Egyrészt okolható Nacho, hogy átvette a labdát és megvárta míg belép elé a védő, ahelyett, hogy egyből passzolt volna Ceballosnak. 

Másrészt mikor Nacho átveszi a labdát eleve kényszerpályán mozog, mivel csak az előtte helyezkedő Ceballosnak passzolhat. Ezzel megadva a lehetőséget, hogy az ellenfél rendezze a vonalait és ismét felállt falak legyenek. 

Az egyetlen veszélyt Odriozola és beadásai jelentették, ami sovány vigasz. Bár rengeteget melózott a fiatal spanyol, és a beadásait se lehet kritizálni, de önmagában ez csak pár helyzetre volt elég. Mivel az ellenfél szűkebben helyezkedett, ez eleve némi területet hagyott a szélen. Plusz a Real gyakran koncentrálta erejét a bal oldalra, ezért odavonzva a védelmet, területet nyitott meg Odriozolának, aki sűrűn kapta a keresztpasszokat. 

A félidő vége felé volt ebből egy hatalmas lehetőség. Amikor Casemiro ívelt a 16-os szélére Odriozolának, csak a pontosabb labda hiányzott. 

Hibafaktor I. 

Az előbbieken túl más problémák is megfigyelhetők. A félidei fb posztomban már megállapítottam, hogy csikorog az a bizonyos fogaskerék. Beszélhetünk a rendszerről vagy a stílusról is, egy a biztos, nincs teljes mértékben elsajátítva a Lopetegui-féle filozófia. Mivel nem működik készség szinten, ezért sokszor ad hoc-jelleg érződik a megoldásokon, ami természetesen több hibával is jár. Ez egyaránt észlelhető a támadóharmadban és a labdakihozatalokban is. 

Ha megnézzük Sarri Chelsea-jét, akkor tisztán látszik, hogy előrébb járnak a tanulási fázisban a kékek:

https://twitter.com/SebC__/status/1028257534245789696

Hibafaktor II. 

A problémákon átsegíthet egy-egy egyéni villanás, megoldás. A támadóharmadban ez mindenképp hiánycikk volt, márpedig egy váratlan megoldás helyzetet alakíthatott volna ki a csapatunk számára. Marcelo és Isco távollétében kiált a csapat ezért. Se Ceballos, se Modric nem tudják jelenleg pótolni őket. Ezt alátámasztandó, egy kis statisztika:

Ami pedig Bale-t illeti, sajnos kínosan nem komfortzóna számára a csapat játéka. Nyilván fog még jobban játszani, főleg, ha területe lesz, de ez nagyjából ennyi is, egydimenziós. Nem látszik, hogy képes lenne váratlanra vagy meghúzni azt a pluszt, amire szükség van.

 Rossz megoldások/döntések

Az első félidőt néhány szituációval szeretném végleg letudni. Olyanokat szemezgettem, ahol benne rejlett a potenciál a játékban, de valami miatt nem valósult meg. Ez többnyire egyéni megoldások, döntések okán hiúsult meg, de az is előfordult, hogy nem vették észre a játékosok a lehetőséget. 

Az egyik hasonlít egy fentebb tárgyalt példához, ugyanis mindkettőben egy habfehér visszalépésével hoz létre területet egy társ számára. Ebben Ceballos viszi magával a hátvédet és a mögötte lévő területbe Modric futhatna be, de Varane rövidebben íveli fel a labdát. 

Ritka pillanatok egyike a következő, mivel középen nyer területet a Real. Ide fut be a labdával Benzema, csakhogy utána hátrapasszol Kroosnak. Nincs benne a zsigerekbe, hogyha Casemirónak lepasszolja, akkor ő be tudja játszani Modricnak a labdát. Azaz a felismerés hiányzott. 

És végül egy videó, amiben a jobb szélen jut át majdnem a Real támadása. A gond Odriozolánál van, úgyhogy ott állítsátok meg, és ha alaposan megnézitek, akkor látszik, hogy az ellenfél  a testtartásával és a letámadás irányával kifelé szorítja az újdonsült jobbhátvédünket. Illetve eleve hibás Odriozola labdaátvétele, mert kifelé veszi át, ahelyett, hogy a belső területek felé. Ezzel segíti az ellenfél letámadását, másrészt elzárja a lehetőséget, hogy Modricnak passzoljon. A helyes megoldás része a háromszögelés lett volna. 

Régi stílus, te vagy az? 

A fordulást követően az Alaves támadóbb játékával folytatódott a találkozó. Az első pár percben ők tudták dominálni a meccset és szépen építgették a támadásaikat. De még előtte volt egy mozzanat, amire ki kell térnem. A félidőben Lopetegui meghúzta azt a cserét, hogy Benzema helyére Marianót küldte be. Ennek kapcsán ugrott be a felismerés, hogy sokan pontosan azért kritizálják Benzemát, mert azt várják, amit Mariano csinál. Márpedig Benzema már nem vérbeli csatár szerepkört tölt be, úgyhogy kár ilyen kritériumok szerint megítélni. 

A csere egyébiránt szükséges lépés volt, mert kellett valami plusz, valami váratlan, amiben Mariano potensebb volt. Ennek hamar kézzelfogható eredménye is volt, mert helyzetbe került. Párszor meg is forgatta védőjét, de túl sokat várt, így végül szerelték. 

Azonban ezt leszámítva a játék menete kezdett ismerős formát ölteni. Ahogy teltek a percek úgy vált a csapat is egyre inkább olyanná, mint amit az elmúlt években láttunk. Bemerevedett harcvonalak, kevés mozgás, és inkább hajazott az egész egy állóháborúra. 

A fenti szituációk is teljesen felcserélhetők szinte bármelyik bajnoki mérkőzésre az elmúlt évekből. Ugyanúgy 2 játékos a 16-oson, a két hátvéd a vonalak mellett, középen meg a védők és középpályások sora. Nem csoda, hogy az egyetlen veszélyforrás Odriozola volt ismét. Párszor néhány pillanat erejéig fel tudtuk pörgetni a játékot, amit a berögzült szokás követett, azaz passz a szélre a védők mögé, a hátvédünknek, aki majd veszélyesen középre centerezett. Ismerős, ugye? Sajnos mindez az ellenfeleknek is az, és jóval szervezettebbek már, hogy ez elegendő legyen. Ha nincs mozgás, kombinációk, területnyitások, akkor bizony a masszív védelem állni fogja a sarat. Ahhoz meg már túl sok kilométer van ebben a csapatban, hogy igazán fel tudjon pörögni ilyen mérkőzésre. Túl sok ilyen meccset vívtunk az elmúlt években. Valószínűleg egy 5 évvel ezelőtti Real szétkapta volna az Alavest, de a mostani már nem, és ez túlmutat egy játékos távozásán. 

Aki meg szintén veszélyes tudott lenni valamelyest, az Casemiro volt, mivel ő volt az egyetlen, aki átlövéssel próbálkozott. Íme az egyik! 

Bale ebben jól viszi el az embert, amivel területet nyit Odriozolának, de azt követő lépések már nem voltak meg. A lövés egyébként jó ötlet volt. 

Azonban nem csak ez volt ritka eset, hanem a következő jelenet is, amiben végre kialakult valami kombinatív játék. Talán az egyetlen ilyen volt a 90 perc során. 

Végjáték és végső gondolatok

Már egészen korán, az 59. percben – egy távoli lövést követően – beugrott, hogy a nagy próbálkozás közben ne az Alaves szerezzen gólt, mert akkor vége az összecsapásnak. Valahol ez törvényszerű volt. A 77. percben ott is volt a meccslabdájuk, de az még pár centivel elzúgott a kapufa mellett.

Közben pedig Vinícius is beállt, de a gól továbbra sem jött. Egészen a 95. percig kellett várni erre, és ez is az Alavesnek jött össze. Egy szögletből találtak be. Erről sok kommentet lehetett olvasni, hogy Courtois hibázott, meg “hogyan jöhetett ki így?!”

Holott nem ez történt. Az Alaves 5 játékossal képviseltette magát a boxon belül, ebből 4-en úgy helyezkedtek, hogy az ívelésre fognak befutni és lendületből fejelni. Mivel ez távolabb volt a kaputól, ezért Courtois is kijjebb jött, hogy odaérjen a beívelésre és le tudja szedni. Csakhogy a szöglet egy lassabb labda volt, magasabban, mint számítani lehetett és a távoli kapufát célozta meg. Azaz átment a kapus felett és az egyik alavesi, aki külön helyezkedett, érte el és fejelte vissza Manúnak. Ha valaki igazából hibázott, az Varane, aki túlságosan a labdára figyelt és nem vette fel az emberét. 

Összességében, olyan tendencia van a játékunkban, ami nem túl biztató. Lopetegui taktikája és stílusa egyelőre nagyon kevés, kiismerhető és könnyen levédekezhető. Nem tudom, hogy mi történik a színfalak mögött, nem látunk be, így nem tudom, hogy mit kér az edző, de egyelőre kevés. Persze több tényező is hatással van erre, mint például a sérültek, a kifacsart kulcsemberek, a motiválatlanság. Azonban sokáig ez sem lesz elegendő indok, ez az újabb vereség jelezte, hogy nincs minden a helyén. A magam részéről jó iránynak gondoltam és gondolom Lopetegui alapkoncepcióját, de valami félrecsúszott, és rettentően ad hoc jelleget, illetve sablonosságot öltött.

Lesz most ideje elemezni, átgondolni a történteket és változtatni, mert válogatott szünet lesz. Hala Madrid!