A címvédés útján…

A Real Madrid a vártnál is könnyebben nyert hazai pályán a szezon első Bajnokok Ligája mérkőzésén. Ennek is köszönhetően egy nagyon élvezetes mérkőzésnek lehettünk szemtanúi, és csak remélni tudom, hogy ez lesz a jövőben is a norma…

A vártnál is könnyebb mérkőzésen van túl a csapat, amit elsősorban nem JLo számlájára írok. Arra számítottam, hogy EDF jobban felkészülve várja a mérkőzést és megpróbálja majd kihasználni, hogy még viszonylag tét nélkül játszat egy olyan kaliberű csapat ellen, mint a Real Madrid. Ezzel szemben az egész mérkőzés során az volt az érzésem, hogy a Roma csak túl akar lenni a 90 percen, le akarja futni a kötelező köröket és nem igazán szeretné megerőltetni magát ezen az estén.

Az igazság az, hogy ez a Roma fényévekre van a pár hónappal ezelőtti önmagától. Nem éreztem azt egyszer sem, hogy tényezők tudnának, vagy egyáltalán akarnak lenni Madridban. Hiába nyílt előttük többször is terület, nem éreztem komoly veszélyt – bár ezt a hazaiak magabiztos egyéni teljesítménye is elősegítette.

Kevesek meglepetésére Lopetegui a gálacsapatot küldte fel mezőnyben. Casemiro újra bekerült a kezdőbe (állítólag jetlag miatt pihent a Bilbao ellen), valamint a korábbiakhoz képest Isco került be Asensio helyett. És hogy melyik telefonszámot használhatjuk a mostani Real esetében? Ennek a meghatározása egyre nehezebb és nehezebb. Nem lehet beskatulyázni ezt a csapatot egyik telefonszámba sem. Annyira fluid manapság a Madrid játéka, hogy már nem elég megkülönböztetni a támadó, illetve védekező csapatot. Főleg, hogy Marcelót már csak szokás miatt hívjuk balhátvédnek – meg persze néha ellát néhány hátvédeknek szánt feladatot is -, hiszen támadásoknál gyakorlatilag ő látja el a bal oldali támadó/szélső/támadó szélső (kinek mi tetszik) feladatait. Nyilván meg lehet erőszakolni itt a dolgokat és be lehet skatulyázni a klasszikus felállások valamelyikébe, de szerintem felesleges. JLo is azt hangsúlyozta egyik nyilatkozatában, hogy szerepkörökben gondolkodik, mert az a fontosabb, nem pedig, hogy milyen számmal szeretnénk leírni azt.

Számomra az egyik legnagyobb pozitívuma Lopetegui új rendszerének, hogy védekezésben a két szélre visszazárnak játékosaink. Tegnap ezt a feladatot bal oldalon Isco, jobb oldalon Bale látta el

Szituációktól függ tehát, hogy éppen hogyan helyezkednek a játékosok. Fentebb pedig csak 2 kiragadott példa van, aminek a célja, hogy szemléltessem: ez nem 4-3-3, nem 4-2-3-1 ésatöbbi… Ahhoz, hogy megértsük Lopetegui rendszerét egyrészt még várni kell. Másrészt egyenként kell a játékosokat megvizsgálni, nem pedig a labda útját követve rögtön a rendszer egészét megérteni. Mert ebben az esetben fogyaszthatatlan lenne és nem értenénk meg. Nem értenénk meg, hogy Isco mennyire fontos eleme ennek a csapatnak. Nem vennénk észre azokat a változtatásokat, amiket JLo belecsempészett a játékunkba Zidane óta.

Itt van például Modric esete, aki az elmúlt évekhez képest sokkal támadóbb szerepet kap. A középpályás hármasból a horvát vette át Kroos azon feladatait, hogy a támadások során fellépjen a támadók mögé, és sok esetben mindezt úgy tette, hogy elhagyta jobb oldali helyzetét és behúzódott középre. Ennek az eredménye, hogy sokkal közelebb került Iscóhoz, és ketten középen feleltek a támadások megszervezéséért.

Többször láthattuk azt is, hogy súlypontáthelyezéssel mozgatják az ellenfél védővonalait, ami azt jelenti, hogy sokszor keresték keresztpasszokkal Marcelót, Carvajalt vagy esetleg Bale-t a szélen. Ezt, ha kombináljuk a gyors passzokkal, akkor észrevehetjük, hogy ez egy tudatos eleme a támadásépítésnek. Folyamatosan és dinamikusan mozgatja a csapat a labdát, amit ha kitartóan végeznek játékosaink, előbb vagy utóbb rést fognak találni a védekező csapat védelmi vonalaiban.

 Röviden: A Real egészen szépen hozza ki a labdát. Dacára a Roma letámadására, a habfehérek jól játszák ki azt. Nem mellesleg Modric szépen mozog ki a fedezőárnyékból, hogy labdához jusson.

Az első percekben a Roma nem állt egyértelműen vissza védekezni, sőt, igyekezték megzavarni a Real építkezését. Azonban a középpályán olyan gyenge ellenállást statuáltak, hogy a hazaiak könnyedén játszották át a farkasokat. Ennek az eredménye, hogy az első 10 percben 2 olyan helyzete is volt a madridiaknak, amikből egyet legalább értékesíteni illett volna.

Ezután a Roma inkább visszább rendezkedett be, és egyértelműen várta a kontralehetőségeket.

Arra felkészülhetünk mi szurkolók is, hogy jellemzően kétfajta játékot fognak erőltetni ellenünk. Egyik a magas letámadás, és ez főleg a két mélységi szervezőnk csapdázását jelenti. Ramost és Casemirót is könnyű hibára késztetni, ez számunkra sem újdonság. Emiatt is fontos az, hogy széltében rendezettebb lett a csapat CR nélkül; így akár Bale, akár a bal oldalon játszó emberünk, legyen az Asensio vagy Isco, passzopciót jelenthet, amivel át lehet játszani a letámadásokat, ha fel vagyunk rá készülve.

A másik, amit előszeretettel fognak ellenünk játszani, az a kontratámadások. Ez az egyik legnagyobb fegyvere annak a játékstílusnak, amit JLo játszat a csapattal. (Gondoljunk bele, hogy Mou kontrajátéka lett Pep Barcájának a kriptonitja.) Tegnap is ezzel próbálkozott a Roma, főleg a második félidőben adatott több lehetőségük ebből kifolyólag.

Mi is tudunk ám kontrázni…Figyeljétek Nzonzi-t!

Magam részéről nagyon élveztem már az első félidőt is. Egyszer nem volt olyan érzésem, hogy veszélyben lenne a győzelmünk, vagy hogy a Roma masszívan fog fellépni ellenünk. Az egész csapat kezében tartotta az irányítást, és most kivételesen egyénileg sem fogott ki senki túl rossz napot – gondolok itt arra, hogy a kontratámadásokat szépen tudták levédekezni a védőink.

Casemiro kapcsán kezdtem el gondolkodni azon, hogy talán többször átestünk a ló túloldalára az irányába intézett kritikával. Most ezzel nem arra gondolok, hogy ne lettek volna jogosak a felhozott érvek vele szemben, hiszen a hiányosságai egyértelműek – az nem vita tárgya. Viszont Kázmért az elmúlt években Zidane Mardidjában ismertük meg igazán. Egy olyan Madridban, amely nélkülözte a rendszert, a szervezettséget és amely az egyéni kvalitásokra támaszkodott. Pontosan ezért tudta kihozni a játékosaiból a legtöbbet, mert megadta az egyéni szabadságot a játékosainak. Viszont pontosan ezért sokkal jobban kidomborította egyes játékosok korlátait is.

Azt persze mi is mindig megemlítettük, hogy a brazil tank igenis tud hasznos lenni, vannak mérkőzések, amikor szükség is van rá – de nagyon sokszor, nagyon látványosak voltak a korlátai. Itt jön képbe viszont az, hogy Lopetegui rendszerszinten gondolkodik, nem pedig egyénekben. (Természetesen a két edző filozófiáját nem lehet ennyire szembeállítani egymással, de az egyértelműség kedvéért essünk most bele a szélsőségek csapdájába!)

Feltettem tehát magamnak a kérdést, amit reményeim szerint JLo idővel meg fog válaszolni nekünk: vajon felépíthető-e egy olyan rendszer, amiben Kázmér továbbra is kirobbantathatatlan kezdő, miközben minimálisra csökkenthetők a rendszerre gyakorolt káros hatásai?

CR távozásával a csapat nyert két stabilan visszazáró szélsőt, ami rettentő sokat jelenthet hosszú távon. A Real amúgy is a szélekre tolódva építkezik, és talán a megfelelő odafigyeléssel és utasításokkal még Kázmér fejlődhet legalább a labda nélküli mozgásban.

Én most bízom abban egy kicsit, hogy egy jobban megtervezett, rendszerre támaszkodó Realban kevésbé lesznek fájók számunkra Kázmér hiányosságai. Illetve, hogy hiányában nem feltétlenül Kroosra vagy Ceballosra kell támaszkodni, hanem esetleg az arra a posztra született Llorentét is néha be meri dobni Lopetegui.

A második félidő is hasonlóan kezdődött, mint az első. A Roma igyekezett megakadályozni a Real építkezését és letámadott, de hamar rájöttek, hogy a középpályájukon úgy szaladnák át a hazaiak, mint kés a vajon. Bale gólja után pedig már abszolút semmi félnivalója nem volt a Realnak. Onnantól kezdődött is az örömfoci, és láthatólag a pályán lévő játékosok is elkezdtek rápihenni a következő pár hétre.

Amit már több mérkőzés óta érzek, hogy Bale (de egyébként Asensio esetében is érzem ezt) túlságosan görcsösen szeretne előlépni a támadó szekció alfájaként. Érthető, hogy CR után azt érzi, hogy eljött az ő ideje és megpróbál magának kiharcolni egy a portugáléhoz hasonló státuszt. Egyrészt remélem, hogy ezen ambíciója szorgalomként manifesztálódik, amit a csapat érdekei szerint fog felhasználni. Másfelől remélem, helyre rakják fejben, hogy ne akarjon irreális szerepet betölteni a csapatban.

Bend it like Beck…oh, wait! 

Mérkőzések óta érzem rajta – amit Cristianónál már oly régen megszoktunk -, hogy a legelső gondolata a pályán az, hogy miként jöhetne ki ő legjobban a szituációból. Rossz ütemben továbbított passzok, passzok helyett lövések, a nem neki szánt labdákba való belenyúlás. Mind olyan apró momentumok, amelyek egyenként vizsgálva nem eget rengető hibák, de összességében egy sokkal mélyebbre nyúló probléma tünetei is lehetnek. Éppen ezért nagyon szurkolok neki, hogy a hamarosan kiszakadjon nála a gólzsák, mert ezzel ő is kicsit megnyugodhatna, a média felőli nyomás is enyhülne, és ezzel a csapat csak nyerhet. Ő nem az a játékos, aki be tudja tölteni a CR7 által hagyott űrt. De a jelenlegi helyzetben pont az az élvezetes, hogy nem is kell betölteni, mert meggyőződésem, hogy a későbbiekben egy sokkal veszélyesebb és sokoldalúbb csapatot fog felépíteni Lopótök, ha mindenki a maga szerepét elfogadja.

Én ezt a mérkőzést úgy tudtam végig élvezni, hogy egy pillanatig nem aggódtam, nem izgultam, cserében végig vigyorogtam. Mert már majdnem elfelejtettem, milyen az, amikor élvezni lehet a Real játékát. Nem beszélve arról, hogy 3 nagyon szép góllal tudtunk tegnap nyerni.

És igen, sok helyzetünk volt és akár több gólt is rúghattunk volna. De ne legyünk telhetetlenek! Egyrészről Olsen nagyon jó napot fogott ki és nagyon jól védett. Még az is lehet, Alison után megtalálták a következő kapust, akit majd pár év múlva rekord összegért passzolhatnak tovább…

Másrészt pedig az első percektől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a csapat kézben tartja a mérkőzést, és hogy folyamatosan képesek helyzeteket kidolgozni. A Roma sem fejben, sem taktikailag nem ütötte meg az elvárt szintet.

Az külön öröm, hogy Mariano góllal tudott bemutatkozni újra a Realban. Meggyőződésem, hogy ha nem várnak el tőle többet, mint amire képes, akkor hasznos tagja lesz a csapatnak. Nem szabad már most elvárni tőle, hogy ő lesz a csapat első számú csatára vagy gól felelőse. Viszont ha okosan rotál JLo a szezon során, akkor akár Benzemával párban is sokra viheti.

Nem tudom, hogy a mezválasztásával vajon mennyi felesleges terhet vállalt magára. Sokan sok ideig nem fognak tudni elvonatkoztatni a mez „nagyságától”, jelentsen bármit is ez.

Továbbra is azt mondom, hogy a jelenlegi csapatot folyamatában kell vizsgálni. Lopegetui csapata még csupán a 6. tétmérkőzését játssza együtt, ráadásul a VB miatt a végleges gárda is csak 3 hete állt úgy igazán össze. Egy nagyon hosszú folyamat legelején járunk csak, úgyhogy ne most akarjuk, hogy összeálljon egy tökéletes gépezet.

Őszintén szólva nehezemre esett összeszedni a gondolataimat, mert annyira beszippantott a mérkőzés, hogy engedtem magam elsiklani a hibák felett. Hibák mindig lesznek, mindig lehet elemezni őket és mindig lehet jobbra törekedni. De évek óta először nem érdekel, mert látom azt, hogy van egy irány, amely felé elindult ez a csapat. Látszódik egy koncepció, amellyel hosszú távon lehet tervezni, mert nem csak a jelenlegi húzó játékosokból igyekszik kihozni a legtöbbet.

Éppen ezért (is), a taktikai vetületét Zizou tollából olvashatjátok Facebook oldalunkon:

Évek óta először érzem azt, hogy nincsen egyetlen egy játékos sem a rendszer felé emelve, és végre a nagybetűs CSAPAT áll az első helyen minden egyes játékosnál. Nem érzem gyengébbnek a csapatot, sőt inkább érzem erősebbnek az elmúlt évekhez képest. Nem tudom, hogy idén reális-e bármilyen kupát elvárni a csapattól. Én szívesen lemondok az építkezés nevében idény végi serlegekről, ha ez azt jelenti, hogy éveken áthidaló építkezési folyamat legelején járunk.

Belobbant az őrláng…

Ezt meg így a végére hagyom, mert aztakurva…