Épülő karakter

Szembe jött tegnap este nagyon sok minden, amit a Beharangban írtam és olyan dolgok is, amelyeknek nem volt előszele, de pozitív hatással voltak rám. Nézzük meg együtt, mi minden befolyásolta a tegnapi teljesítményünket!

Az Összefoglaló a következő sarokpontokra fókuszál:

• Lopetegui meccsterve és Casemiro első félidei teljesítménye a Girona kiváló védekezése mellett
• Casemiro hibái, amelyeket meg kell szüntetni/el kell fedni
• Lopetegui változtatása a második félidőre
• Az előző kettőből adódóan Isco szerepe az első és a második félidőben
• Összegzés és jövőbe tekintés
  

  ---

  Lopetegui meccsterve és Casemiro első félidei teljesítménye

Edzőnk ugyanazt a sokpasszos játékot várta el csapatától, mint a Getafe ellen, ám a hazaiak játékának megfelelően türelmesebb labdajáratásra rendezkedtünk be.  Az első percekben látszott, hogy a nagyon intenzív, szoros és nem utolsó sorban hatékony hazai védekezés ellen az előre vágott labdákat is sokszor használták kedvenceink.

A hazai védekezés és Casemiro első félidei játékáról írt kiváló anyagot Zizou, amit itt is megosztok veletek.

Hasonlóságot lehet húzni a múltheti ellenfél és a tegnapi között, méghozzá abban a tekintetben, hogy mindkettő 4-1-4-1-es defenzív formából váltott 4-4-2-re a letámadáshoz. Csakhogy a Girona tegnap egészen bátran én intenzíven viselkedett a presszing alatt, ami alapjaiban határozta meg a mérkőzés képét. Magasan letámadva emberfogást és fedezőárnyékot is használva sikeresen tudták korán a szélre szorítani a labdakihozatalunkat, onnan pedig gyakran ívelésre kényszeríteni a játékosunkat. Ezáltal az egész támadójátékunk alapjaiban keretek közé lett szorítva, és ez bizony rányomta bélyegét a teljesítményre. Ezt érzékelték sokan egy gyengébb első félidőnek. 

A képen is látszik, hogy minden Girona játékosnak meghatározott feladata van, illetve külön embere. A két belső védőnkre (Nacho és Ramos) a két hazai csatár (LS, RS) jutott , azaz már itt létszám egyenlőség volt, ami nem túl szerencsés körülmény. Rendszerint az egyik támadó helyezte nyomás alá a belső védőt, akinél a labda volt. Miközben a másik blokkolta a passzlehetőséget a másik belső védő felé. Marcelóra és Carvajalra a két szélső játékosuk (LM, RM) figyelt, míg a két belső középpályás fogta Kroost és Casemirót. Amellett, hogy azonos volt a létszám a hátul még tovább rontotta a helyzetet, hogy az egy szem Kroos nem volt elegendő ahhoz, hogy átjátsszuk az ellenfél pressingjét, mivel Casemiro nem túl aktív szerepvállalásával nem volt igazán, aki segített volna a védőknek az építkezésben. Casemiróból hiányzott sokszor az aktivitás, hogy kimozogjon az ellenfél fedezőárnyékából, amit a szokásos kocogása és sétálásával nem volt abszolválható. Valamint nem egyszer a legegyszerűbb megoldást választotta, azaz például, ahelyett, hogy a kevésbé sűrű területbe forgatott volna át, visszapasszolta abba a területbe a labdát, ahol nagy nyomás alatt voltak a Real játékosai.

Ha a labdabirtoklás alatti játékod arra épül, hogy a játékosaid intelligensen észlelik, hogy mikor kell üres területre mozogniuk, új pozíciót felvenniük, vagy éppen nem mozdulniuk, akkor egy, a pálya centrumában szereplő játékos lassú és kockázatkerülő mozgásával és játékba avatkozásával nem segíti elő a megálmodott játékot. Ha Casemiro esetleg belső védő pozícióban szerepelt volna és helyette Modric/Ceballos játszik, máris más lett volna a csapatjátékunk dinamikája, még a Girona valóban elismerést érdemlő első játékrészben bemutatott védekezése mellett is.

Persze, ha Casemiro középső védőt játszott volna, akkor a másik komoly hibafaktorával árthatott volna a csapatnak. Ez pedig a szabad labdák nem társhoz passzolása/fejelése; illetve a mi térfelünkön, ha passzoltak neki, a hazaiak gyors letámadással könnyen hibára kényszeríthették. Mindkettőből számos volt egész meccsen. Ám az első 45 percben a csapat még máshogy reagálta le Caselele játékát, mint a második 45-ben. Az első részben Isco és Kroos is sokszor mélyebben visszalépett a labdakihozatalt segíteni, mint az Lopetegui célja volt. Viszont ezzel a megoldással tudták minimalizálni a Casemiro játékában meglévő önveszélyes elemeket.

Azonban ennek hatására a játékfelépítésünk lassabbá, körülményesebbé vált az egész játékrészben.

Casemiro hibái, amiket meg kell szüntetni/el kell fedni

Szabad labdák pontatlan/feleslegesen gyors megjátszása; könnyen elpasszolt labdák saját térfélen; lassú mozgás labdabirtoklás idején.  A videóban csak Casemirót figyeljétek, a labda mozgásától lehetőség szerint vonatkoztassatok el, vagy ne az legyen a fókuszpontban. Ezek csak az első félidő leglátványosabb esetei. A másodikban is voltak durva elpasszolt labdái és Carvajal sárga lapja is az ő felelőtlen sarkazása után jött, amikor a trükkel a saját csapattársát hozta nehéz helyzetbe.

Ezek mind-mind nagyon komoly hatással vannak a csapatjátékra és magától értetődően a társak játékára, teljesítményére is.

De nem szabad elhallgatni, hogy Casemiro jó dolgokat is tett a pályán! Csapatunkból övé a legtöbb nyertes párharc (3) – holtversenyben Lukitával.
Övé a legtöbb megelőző szerelés (2) – holtversenyben Carvajallal.
Kroos (3) és Nacho (3) mögött övé a harmadik legtöbb felszabadítás (2) – holtversenyben Ramosszal, Varane-nal, Carvajallal.

Mint a felsorolásból is kitűnik, nem tétlenkedett, ha a csapatnak szüksége volt rá. A kérdés továbbra is az, amit a Beharangban is körüljártam: ellenfelektől függően mikor pluszos és mikor deficites a csapat teljesítményére való játéka, ha figyelembe vesszük erősségeit és gyengeségeit. Úgy vélem, hogy tegnap Ceballos szerepeltetésével a kezdőben más, számunkra jobb első félidőt játszottunk volna. Természetesen lesz olyan ellenfél, ahol létkérdés lesz a Tank játéka.

Lopetegui változtatása a második félidőre

Lopegetui is érezte, hogy darabos a benzin, ezért húzott egy váratlant és a második félidőre úgy eresztette ki csapatát, hogy Iscót egyszerűen feltolta közvetlenül a támadók mögé. Beszédes adat, hogy az első félidőben 19 alkalommal indított passzt a saját térfeléről a 44 passzából, a második félidőben, lecseréléséig viszont 30-ból csak 7 alkalommal. Százalékosan: első félidőben 43.1%, másodikban 23.3% saját térfélen végrehajtott passz.

Ez önmagában még nem lett volna elég a stabilabb játékhoz. Kroost ugyanazzal a mozdulattal mélyebbre, Kázmérhoz közelebb irányította és tartotta ez mindaddig, míg kétgólos előnnyel nem mentünk, valamint Asensio kevesebbet mozoghatott el a bal oldaltól, mint az első félidőben. Ezzel kvázi 433-ról 4231-re tért át a csapat (UPDATE: Zizou hajnalban rám írt, hogy szerinte egész meccsen 4231 volt a felállásunk. Tessék, itt egy újabb vitatéma! 😉  Szerintetek?). Félidőben egyik kommentelő rá is érzett FB-n, – és igazat is adok neki – hogy a 433-ban Isco nem tud jól teljesíteni. De egy sorral fentebb… Hm… láttátok, hogy beindult a Disco.  😎

Kicsit muszáj vagyok leragadni itt. Középpályásként más elsődleges feladataid vannak, mint a támadó harmadban játszva bárhol. Nem tudsz annyira szabadon játszani, mert a pálya ezen területén a biztonság a legfontosabb. Ezt sokan nem értékelik Iscóban, hogy ha kell, akkor ő a pálya centrumában hozza a tutit. Igen, ilyenkor nem tud annyit a támadásba beletenni, cserébe ezen a meccsen is és az előzőn is sokszor volt jó helyen védekezésben. Tehát ami az egyik oldalon veszteség, az a másokon nyereség.

Ezzel az irányelvvel lehet szerintem az alábbi idézet utolsó kérdésére is válaszolni. Lukács Norbert, FB követőnk kommentjét olvashatjátok: 

"Nagyon különböző volt a két félidő. Az elsőben a feljebb említett okok miatt (Szerk.: Zizou FB taktik-posztja) rettentően szenvedett a csapat.
Egy ideje már figyelem Asensio-t, hogy mégis mi lehet az oka a sokszor nagyon gyenge formának és most is látható volt az első félidőben, hogy semmi említésre méltót nem tudott produkálni. Lopetegui Zidane-hoz hasonlóan szélsőként játszatja és látszik hogy ő nem egy Bale vagy Robben, aki képes a szélen is érvényesülni. A második félidőben amikor a Girona már nem tudta az első félidei taktikát hozni, azaz sokkal jobban szétestek és nagyobb terület lett, gondolva akár kontrákra is Asensio sziporkázott. Ezen felül lehet emlékezni sok meccsre, pl Bayern ellen oda és visszavágón is Asensio mennyie jól játszott, idén és tavaly is gólt lőtt ellenük. Vagy akár utolsó 20-25 perce őt ás Lucas V.-t beküldve bármely csapatot le tudtak kontrázni. Ahhoz hogy az egyik legnagyobbá váljon ezen a téren javulnia kell. Mit gondoltok?
Egy másik érdekes momentum volt Marcelo lecserélése, meglepő volt de végül is teljesen érthető. Marcelo hihetetlenül jó támadásban de védekezésben nagyon sokszor kóvályog és fent marad a támadásokkal így a helyén simán tudnak jönni. Lásd pl Bayern München elleni odavágón is fent maradt és a helyén jöttek, hasonló stílusban mint elődje Roberto Carlos, ugyanez volt neki is problémája. Nacho igaz nem annyira jó támadásban mint Marcelo de megbízhatóbban játszik és így teljesen érthető volt a Marcelo cseréje. Nem lenne érdemes Marcelo helyére egy olyan klasszis balhátvéd igazolása aki megbízhatóbban játszik?"

Úgy gondolom, hogy Marcelónál jobb balhátvédje jelenleg nem lehet a klubnak. Viszont itt is érdemes az ellenfelet is számításba venni. Nem kell messze menni: Carlo Coentraónak szavazott bizalmat a Pep-féle Bayern ellen. Épp azért, mert védekezésben több, mint Marci és akkor arra volt inkább szükség. Mint fent is írtam: ami az egyik oldalon veszteség, az a másokon nyereség. Ezt kell mérlegelni fontos meccseken. 

Isco esetéhez visszatérve: abban igaza van minden kritikus hangnak, hogy ha közel játszik Isco a kapuhoz, akkor érkezniük kell a góloknak, gólpasszoknak, kulcspasszoknak és veszélyes lövéseknek tőle. De eddig Lopetegui három hivatalos meccse alatt csak egyszer játszott ebben a szerepkörben, 30 percig. Tehát kérek mindenkit, hogy ne abból induljon ki egy-egy játékos esetében, hogy MIT NEM CSINÁL, pedighátugye… Hanem rendszerben gondolkodva az adott poszton szükséges feladatokat értékeljük minden játékosnál, amire az extramegoldások minden esetben, minden játékosnál elismerésre méltóak. De az alapfeladatok ellátása is! Hogy messze ne menjek, Benzema korábbi ekézése alatt – magam biztosan, de a többi szerzőtársamról is így gondolom – nem azt kritizáltuk és tettük szégyenfalra, hogy aládolgozik Ronaldónak. Ezt mindig elismertük, elismertem. A gond mindig konkrét szituációk elbenzemázása volt, amikor „csak” kaput kellett volna találni. Sajnos nála ebből az előző szezonokban nagyon sok volt.

A videóban érdemes megfigyelni, hányszor volt az első és a második félidőben a saját térfelén. A második videóban pedig azt, hogy mennyivel magasabban játszik, mint az első félidőben, mennyivel szabadabban segíthette a támadást, mert a védekezésbe nem kellett annyit beletennie. Bale gólja előtt már Navas meglátása is bravúros volt, Isco kiugratása mérnöki pontosságú, Gareth gólja pedig klasszisok higgadtságát juttatta eszünkbe.

Összegzés és jövőbe tekintés

A Girona azt a játékot hozta, amit várni lehetett tőlük. Bár a labdabirtoklási arány 33.8%-66.2% volt, így is sok passzra voltak képesek: 359 vs 714. 359 passzból az Atletico megnyeri az őszi szezont…

Gólszerzéssel 10 illetve 20 alkalommal próbálkoztak a csapatok, de fontos megjegyezni, hogy a hazai csapat az első fél órában hét alkalommal fejelt, vagy lőtt, a hátralévő 60 percben csak háromszor. Ez azért dicséri a védekezésünket.

Amit ki lehet emelni, az Bale és Benzema élettel teli játéka! Mindketten 3-3 kulcspasszt adtak a társaknak, a gólokról és Bale gólpasszáról nem is beszélve! Nagyon komoly fejlődés van mögöttük és most csak a sérülések okozhatnak gondot. Úgy tűnik, működik a kémia. De nem csak kettejük, hanem hármójuk (Asensio, aki a két tizenegyes kiharcolásával – egyik sem volt kérdéses véleményem szerint – nagyon komoly hatással volt a meccsre) között is.

Ezt a csapatot most játszatni kell. Együtt. Minimális, ellenfélspecifikus változtatásokkal. Modric a következő meccsen már kezdő lesz, s ha lehet egy kérésem: legyen Kroos párja egy 4231-es formációban. Vagy legyen 433, Isco pedig menjen kispadra, mert Modric jobban muzsikál ebben a formációban a középpályán.

Egy a fontos: ne kritizáljuk előre a csapatot és a játékosokat, ha nincs mögötte indoklás. Támogassuk ezt az új projektet, eddig csapatszinten, taktikailag nem okozott csalódást egyetlen madridistának sem. Az ATMA ellen egyéni hibákból lőttük el magunkat, de ha ez megnyugtat: lesz még ilyen meccs a szezonban, mert ez benne van a játékban. De a csapatszintű teljesítmény és az edző munkája eddig nem érdemel kritikát.

Bónusz: Navas!

Összefoglaló, videóval: