„Labda, madár, és az idő szállnak.”

A hullámvasútszerűen alakuló Szuperkupa mérkőzés végül egy nagy hidegzuhannyal ért véget, mivel 4-2-re az Atletico nyert. És ezt bizony emésztgetnünk kell egy darabig, mert az elmúlt 5 év sikeres fináléi mellett elfelejtettük, milyen kikapni döntőben, pláne hosszabbításban, az Atletico ellen. Sőt, a legutolsó vesztett döntőhöz egészen 2000-ig kell visszamennünk, amikor a Boca Juniors ellen szenvedett vereséget a Királyi gárda, bár az egy hakni kupa volt.

Mindenesetre nem kell azonnal pánikolni és MINDENKIT IS megvenni a piacon, hanem hideg fejjel végig kell gondolni, aminek első állomása az igencsak nagy egyéni hibákkal tarkított mérkőzés végignézése és átgondolása. 

A találkozó álmosan kezdődött, legalábbis a Real részéről, ami a gólban realizálódott, de érdemes megnézni, hogy mindezt két vesztett fejpárbaj is megelőzte. Az elsőnél Casemiro vett ímmel-ámmal részt benne, majd a másodiknál, ami közvetlen a gól előtt volt, Ramos maradt alul Casemiróhoz hasonló energiabefektetéssel. Ezt követően Varane keresztezett, bár nem túl határozottan, ami lehetőséget teremtett Costának, aki élt is vele. Más kérdés, hogy a rövid oldalra nem szabadna ilyen gól kapnia egy kapusnak. 

Aztán, ahogy teltek a percek, a Real is felébredt, és a játéka is egyre jobb lett, bár jellemző volt, hogy sok hiba övezte a támadásépítést. Hozzá kell tenni, hogy nem lenne túl fair szigorú bírálattal illetni a látottakat, mivel pár hetes munka után bárkinek nagy falat lenne az Atletico védelmének feltörése. 

Persze akadtak egészen szép építkezések, mint az alábbi is. Nehézkesen indul, mert Kroost jól támadják le, így visszafelé kell passzolnia ahelyett, hogy előre, Marcelónak vagy Asensiónak ment volna a labda. A másik szélre kerül a labda, ahová Griezmann, Rodri és Koke mozog át, hogy zárja a területet, illetve a lehetőségeket. A visszalépő Bale sem megjátszható, mivel ahogy lenni szokott ilyenkor, a hátvéd is vele tartott. Azonban Isco remekül lép vissza az üres területbe, majd gyorsan meg is játssza a labdát.

Az egyenlítő találat még a Zidane-éra jegyeit viseli magán, ami jelzi, hol tart egyelőre a csapat. Számomra úgy tűnt, mintha egy nebuló nem sajátította volna el az anyagot maradéktalanul, de próbálkozik, azonban sokszor még hiba csúszik feleletbe. 

Maga a gól igazán egyszerű, de nagyszerű volt. Bale-nek sikerült elmennie a jobbon, majd gyors középre tálalásából Benzema fejelt futtában. Megjegyzendő, hogy ez tipikusan olyan gól, amikor a védő nehéz helyzetben van, hiszen egyszerre kell fognia az ellenfelet és figyelnie a labdát. Csakhogy míg mindkettő előtte van, addig könnyű dolga van, azonban itt két irányba kellene figyelnie, ami természetesen megnehezíti a szituációt, illetve a védő dolgát. Egyébiránt ez a találat azt is jelenti, hogy az utolsó hat gól a nemzetközi porondon a két úriemberhez fűződik. 

Második félidő

A második játékrészre több minden megváltozott, nem véletlen, hogy sokakban negatív kép alakult ki erről a 45 percről. De nézzük meg, mi is történt. 

Például az Atletico védelme még szorosabb lett, ha szabad így fogalmaznom, de annyi biztos, hogy még inkább megnehezítette a helyzetek kialakítását. Már az első félidőben is Griezmann mélyen hátrazárt Casemiróra, de e mellé a második félidőben időnként Costa csatlakozott, aki Kroost felügyelte. 

Ennek két oka is volt: egyrészről igyekezték kivenni ezzel a játékból az érintett játékosokat. Másrészt amennyiben feléjük érkezne a passz, akkor lehetőség adódna labdaszerzésre és gyors kontrára. 

Alapvető, hogy a széleken támadunk, Lopetegui ott kívánja megbontani az ellenfelet. Mindezt kombinatív játékkal, gyors pozícióváltásokkal és kényszerítőkkel. Csakhogy míg az első félidőben sokszor hiba csúszott a kivitelezésbe, addig a másodikban már inkább az Atletico szinte egyáltalán nem engedte ezek kialakítását. Mivel többnyire létszámazonosság volt a széleken, ezért 1v1-ben elég jól leszerelték a próbálkozásokat. 

Az 57. percben Correa váltotta Griezmannt, és, ahogy látszik, teljes egészében átvette a szerepét oly tekintetben, hogy ő is szorosra fonta kapcsolatát Casemiróval. Valamint az is kitűnik, hogy az Atletico mennyire jól zárta le a területet, illetve a lehetőségeket. 

A kontrákra pedig még nagyobb figyelmet szenteltek. Nem csoda, hisz korábban veszélyes tudott lenni a Real, elég, ha csak a Asensio elpuskázott ziccerére gondolunk. Azonban a szünet után már csirájában igyekezték elfojtani ezen próbálkozásokat. 

Sokszor a védekezés miatt kényszerültek egészen mélyre a Real támadói is, ahogy a képen is Benzema vezeti a labdát, méghozzá elég szorult helyzetben. A társak mind mögötte vannak és a matracosokból jó néhányan zárnak vissza egyből. 

Mégis a királyi gárdának sikerült megszereznie a vezetést, egy már-már tradicionális úton/módon, ugyanis büntető révén talált be Ramos. A tizit Juanfran kezezésért ítélte meg a bíró, és bár számomra eléggé egyértelmű, de azért akadtak olyanok, akik másképp látták. Hát íme, ítélje meg maga mindenki. 

A második játékrészben is voltak egyéni bakik, de ebben az periódusban már rendszerszinten is jobbnak bizonyult az Atletico. A fáradó játékosok, a csökkenő pressing magával hozta azt, hogy a városi rivális több területet és üres embert talált a Real védelmi blokkjában. Különösen igaz volt ez  a bal halfspace-en, illetve a Blancók vezető találata után. 

Az alábbi szituációban például Benzema lép vissza egészen a középpályás vonalba, de talán még érdekesebb Griezmann és Koke helyezkedése, akik tudatosan lépnek be a két vonal közé, Casemiro két oldalára. Itt még kevesebb jelentősége van ennek, de később fontos elem lesz. 

Benzema mellett sikerül Lemarnak felpasszolnia a labdát, majd onnan Costát kiugratni. 

Tipikus eset volt, amikor hátulról a védők tudták azonnal elérni a feljebb helyezkedő játékosokat, mindezt 1-2 vonalat átívelő passzal. Az alábbiban Correához sikerül ily módon eljuttatni a labdát. Casemiro teljesen kikerül a játékból, pedig 7 szerelése is volt, de az Atletico tudatosan a két halfspace-t támadta, mivel fölöslegessé vált Casemiro mélyebb pozíciója. Kiinduló, alap posztja középen a két vonal között volt, de mire kiér a passzra, addigra Correa megelőzi és gyorsan tovább is passzolja Lemarnak a labdát. 

Nagyjából ugyanez történt ebben a példában is, csak itt Lemar kapja a labdát és Lucasnak teszi ki a szélre. Viszont Casemiro állandó szereplő. 

Aztán talán a legérdekesebb eset, amikor szintén egy oldalváltást követően találnak nagy területet a balon. Correa tulajdonképpen a védővonalba fellépve kapja üresen a labdát, mivel a két Real-védő, Varane és Carvajal között viszonylag nagy rés van. Sőt, létszámfölényes szituáció abban a tekintetben, hogy Carvajalnak Correára is és Lucasra is figyelnie kell. Varane tolódásával ez talán orvosolható lett volna, de ennek hiányában veszélyes mozzanat volt. Érdekes eleme a helyzetnek, hogy középen Bale, Modric, Kroos és Casemiro szűken helyezkedik, mivel Vitolo és Lemar is ott tartózkodik, úgyhogy automatikusan összébb húzódik a védelem, ezzel, illetve az oldalváltással vált üressé a szél és a halfspace. 

Így tehát az egyenlítő gól nem véletlen vagy előzmény nélküli volt, mert azt megelőzően egy bő 10 perce már majdhogynem egykapuzott az Atletico, ezért valahol törvényszerű volt a hiba, bár egészen egyedi és váratlan volt Marcelo megmozdulása. De persze nem ez volt az egyetlen, mert a 2-2-es állást követően, majdnem a rendes játékidő vége előtt is akadt egy Marci pillanat. 

Hosszabbítás

Egészen jól és kezdeményezően kezdte a Real az extra időt, még egy viszonylag kecsegtető helyzetre is futotta, amikor Modric indította Bale-t, csakhogy kissé hosszabban, mint kellett volna, ezért ajtó-ablak szituáció helyett Oblak szedte fel a labdát. 

Végül a 98. percben sikerült a matracosoknak a vezetést ismét magukhoz ragadniuk, méghozzá a fentiekben bemutatott akcióhoz hasonlóan. Megint a védő talál utat a támadóhoz a bal halfspace-en, csak itt nem Correa vagy Lemar a fogadófél, hanem Costa. Akire kilép aztán Varane, de újfent nem túl határozottan, ami elegendő a harcias spanyol-brazilnak. Mikor már eltűnni látszik a veszély, akkor Ramos Varane-t választja, aki háttal áll az ellenfélnek, így könnyedén szerelik és  a többit már látjátok, tudjátok. 

Aztán még egyet tudnak gurítani, de tulajdonképpen itt eldőlt a mérkőzés.

Sultan gondolatai következnek.

Minden futballcsapatnak azonosítható egy ciklusa. A rendszer persze dinamikus, mert a csapatot alkotó játékosok jönnek-mennek, de ezzel együtt is mondjuk egy-egy gárdára, hogy felfelé ívelő pályán van, vagy hanyatlik, esetleg stagnál. Lehet ezt mérni is számokkal, nagyon komoly iparág van erre, de vannak olyan tényezők, melyeket az egyszeri meccsnéző is érez a fotelben, anélkül, hogy a mögöttes számokba belenézne. Pont ez a rész, amit érez az ember, egy kicsit szubjektív, és, ami ezt a percepciót létrehozza, maga is sokrétű.

Nézzük, mire gondolok konkrétan! A saját szubjektív valóságomban a Real Madrid a legutóbbi, jó pár éves ciklusában a bajnokság megnyerésének évében volt a csúcson. Két éve. Amit sokan szerencsének aposztrofáltak, hogy arányaiban sok meccset nyert a csapat az utolsó pillanatokban, annak vajmi kevés köze volt a véletlenhez. Ez már statisztika, lehet mérni a dolog szignifikanciáját. Az ott és akkor a kiváló fizikai állapotnak, a mentális erőnek, és a hosszú kispadnak volt köszönhető.

A következő év (a tavalyi szezon) már egyértelműen gyengébb volt, ami részben magyarázható a sorozatos BL győzelmekkel járó mentális fáradással, a motiváció csökkenésével; de voltak teljesen nyilvánvaló fizikai okai is. Idősödött a csapat, kevesebbet bírt már a játékosok nagy része, és ha 5-6 játékos egy kicsivel kevesebbet tud már beletenni, az csapatszinten hatványozottan megmutatkozik. Elég, ha egy ütemmel később indul a labdára, ha a csatár már 4-5 beindulással kevesebbet bír el, ha a védő nem veszi fel a pozíciót azonnal, stb. Ha fizikailag nem bírod, akkor fejben sem bírod! Ez axióma. Ezek apróságok, de csapat szinten összeadódnak, és ezek miatt éves szinten kevesebb a lőtt, és több a bekapott gól. És kevesebb a szerzett pont.  Egyénre lebontva nem is kell, hogy látványos legyen a visszaesés, de a csapat dinamikája megsínyli az ilyet. Szerintem pont ezt láttuk tavaly. Erre jött rá a korábbi siker egyik alapjának vészes gyengülése. Ez pedig az erőteljesen megrövidült kispad volt. Ezt nem kell túlmagyarázni, sokszor kiveséztük. Némi mázlival, és a bajnokság, valamint a kupa „feláldozásával” a BL-t még sikerült behúzni, de maga Zidane is érezte, hogy ez már csak egy hajszálon múlt, és hogy nincsenek már meg az eszközei a helyzet kezelésére. Biztos vagyok benne, hogy ez volt a lelépésének legfontosabb indoka.

Simán elképzelhető, hogy az előttünk álló szezon lesz a ciklus mélypontja. De hiszem, hogy ez még nem dőlt el. A csapatnak új impulzusokra van szüksége, mely lehet akár Vinicius beépítése, vagy a tavaly mellőzött fiatalok felhozása, esetleg Icardi érkezése. Meggyőződésem, hogy bármilyen taktikai hadrendet is talál ki Lopetegui, a fizikai elfogyásunkat nem lehet az egyenletből kivenni („labda, madár, és az idő szállnak”), és az 5 év alatt megnyert 4 BL is nyomot hagy a motiváción. Ezt tetézi CR távozása. A faladat, amit JLo a nyakába vett, hatalmas. Bár az esetleges érkezők sokat változtathatnak a helyzeten, egyelőre úgy gondolom, hogy nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy bajnokságra esélyes csapat épüljön fel a most induló szezonra. Fizikailag több játékosunk már túl van a csúcson, és örülnénk, ha stagnálna, és nem lefelé menne. Mentálisan az utóbbi évek sok-sok megnyert kupája teszi jóllakottá a gárdát, és ebben a pillanatban úgy látszik, hogy a kispadunk is gyengült, az érkezők nem tudják CR és Kovacic távozását feledtetni. CR helyén az addigi kispadozók közül valaki kezdő, és Kova hiányában így 2 jó futballistával gyengébben állunk. Ha Vinícius marad a nagy csapatnál, árnyalható a hiátus, de még akkor is azt mondom, hogy rövidebb a pad, mint tavaly, és sokkal rövidebb, mint 2 éve.

Láttuk a Ticó ellen, hogy mit művel Varane-nal egy vb cím mentálisan, és a pihenés nélküli nyár fizikálisan. Nem szabad ezt lebecsülni. Most azt mondom, hogy ha nem jönnek új impulzusok, ha nem érkezik még 1-2 használható ember, akkor legfeljebb stagnálni tudunk, és örülünk majd a szezon végén, hogy a BL indulásunk nem lesz veszélyben. Nem lesz ez a Real rossz, biztos lesznek látványos győzelmek, csak el fog bukni pár meghatározó meccset, ami miatt a kupák kérdésessé válnak.

Azt gondolom, hogy Lopetegui munkájának a tétje most nem más, mint hogy el tud-e kezdeni a csapat fölfelé menni, ha úgy tetszik, egy új ciklust indítani, vagy marad a régi ciklusban és szépen csúszik lejjebb. Sajnos utóbbi esetben valószínű, hogy nem Lopeteguivel kezdődik majd a következő szezon.