Fölösleges Klasszikus (Barcelona – Real Madrid)

Nagy hiányérzet van bennem. Ez a meccs sokkal több és jobb lehetett volna, mint amivé züllött. Csontzene, alattomosság, színészkedés, a bíró ütemes abuzálása, és közben az eredeti cél: a foci totális háttérbe szorítása. Pedig nem így indult a mérkőzés, nagyon nem. 

Mielőtt azonban folytatnám, teret adok a konstans remek írásokkal érkező Sultannak:

Jose kolléga mindig nagyon lelkiismeretesen összefoglalja nektek a dolgokat, így csak néhány szálat fognék kézbe, és azokon szaladnék el a végéig gyorsan.

Hadd kezdjem azzal, ami mellett még egy gyenge alvás és egy nap elteltével sem tudok elmenni szó nélkül, az pedig – mindenki tudja már – a bíráskodás. Szerintem nincs túlzás abban, hogy ilyen homály játékvezetést még nem láttam El Clasicón. Nem fogom az eseteket egyedileg boncolgatni, ezzel van tele a net. Hegyi Iván szerintem a téma summázatát helyesen fogalmazta meg a Sport TV meccs utáni elemzésében: a játékvezető ezúttal elvett egy győzelmet a Real Madridtól. Ez akkor is igaz, ha tévedett a Barca kárára is, és Bale-t ugyanúgy kiállíthatta volna (de akár Messit és Albát is). Inkább etetném ezt az önmaga farkába harapó kígyót egy kicsit, és a játékos-játékvezető viszonyrendszer bugyraiba merülnék le egyetlen gondolatmenettel. Felvetésem csupán annyi, hogy vajon lehetséges-e, hogy az ilyen csapnivaló játékvezetői teljesítmények komoly szerepet játszanak abban, hogy a játékosok „színészi” attitűdjei felerősödnek a szabálytalanságok nyomán. Ha Marcelo agyonrúgása (ahogy Hegyi fogalmazott) nem elég egyértelmű a sporinak, vajon nem sarkallja-e a bongyorka hajú brazilt arra, hogy legközelebb hatalmasat homorítson, fájdalomtól torzuljon az arca, és pörögjön a gyepen, mint a papírforgó? Mert most azt kondicionálta belé Hernandez Hernandez, hogy a „sima”, felrúgás után a fizika törvényeinek való hagyományos engedelmeskedés nem elég ahhoz, hogy büntetőt kapjon. Magyarán szinte biztos, hogy a mai futball legcsúfabb eleme, a színészkedés a gyenge bíráskodás táptalajából is felszívja éltető nedveit.

De látjuk azt is, hogy az egyéni habitusok is fontos szerepet játszanak a színészi teljesítmények széles spektrumának felfelé ívelő ágán. Nálam a csúcsot egyértelműen Luis Suarez képviseli, akit egy büntető táborban próbálnék meg leszoktatni kevéssé barátságos módszerekkel a napi szinten űzött, a futballt mérgező homorításairól, földön való szenvedéseiről, és az ezt követő agresszív feltámadásairól. Ha ez nem sikerülne, eltanácsolnám a futball világából. Amit ez a pali művel, az minden határon túlmegy. Ha ehhez hozzáteszem, hogy pszichés problémái játékostársainak megharapásáig jutottak, ISMÉTLŐDŐEN, akkor a futballhoz való tehetségének feltétlen elismerése mellett is úgy gondolom, hogy jelenléte a futballpályákon nemkívánatos. Azért megnézném kíváncsi vagyok, hogy a jelenlegi repertoárja mellé (artikulátlan üvöltés a szabálytalanság alkalmával, 10-15 méter gurulás, magzatpózban vergődés, miközben egyik keze a magasban felcserért és morfiumért kiállt, eltorzult arcán világfájdalom, miközben szeme a leszakadt testrészeit fürkészi, vagy egy esésen belül képes a fejéhez, nyakához, majd a lábához kapni), milyen új elemek jönnének még be, ha netán kettős lábszár-csont törést szenvedne, vagy úgy állna a bokája (a fiatalabbak kedvéért az ellenkező irányba), mint Csertőinek a bizonyos horror sérülése nyomán. Szóval szabad perceimben foglalkoztat, hogy vajon mit tudna még rátenni, ha tényleg lenne bármi baja. És valószínűleg nem csak engem. Ez a tünetegyüttes mára eljutott oda, hogy az ellenfelek nem állnak meg, ha ő lent marad, mert MINDENKI azt gondolja, hogy a szokásos szimulálása zajlik csupán.

Ennyit erről a népszerű témáról. Ami szakmailag megmaradt erről a mérkőzésről, abból egy-két negatívumot emelnék ki a Real vonatkozásában. A Barca ellen hosszú-hosszú évek óta az egyik legnagyobb hibánk, hogy a gyors, oda-vissza passzos kényszerítőket képtelenek vagyunk levédekezni. Ez tényleg legalább egy évtizedes probléma, és mint ilyen, semmi új, semmi különös nincs benne. A megoldása sem kíván semmi emberfelettit a védőtől. Ehhez „csak” egy alap taktikai felkészítés szükséges az edzői stábtól, és a játékostól a koncentráció és a fegyelmezettség. Ha az embered lepasszolja és tovább fut, menni kell vele, megelőzni, zavarni, magyarán levédekezni. Legalább 10-12 egymáshoz nagyon hasonló esetet tudnék idecitálni 10-15 mp-es videó keretében, hogy hányszor mulasztott a csapat az ilyen kényszerítők elleni védekezésben. Ezekből lett bontva a védelmi struktúránk, és ezekből rendre lendületbe tudnak kerülni. Tudjuk, mi történik, ha Messi lendületből jöhet. Bárkit hintába tesz a világon. A másik oldalon meg fájóan kevés alkalommal próbáltunk meg ilyesmit véghez vinni a Barca térfelén, pedig a betömörülő, zónázó védelmek elleni taktika egyik alapeleme ez. Gyors, rövid passz, elfutás. A védelem elmozgatása. Tudom én – talán nem lesz nagyképű, de még ma is tapasztalatból -, hogy ez nagyon energiaigényes, és sok passz – elfutás kombinációt nem követ visszapassz. Vagy balfaszságból, ahogy Bale nem tette vissza egy alkalommal a kiugrani kész Benzemának, vagy azért, mert a védő jól dolgozott, és futott a támadóval, ergo, nem lehetett tenni a labdát. De attól is lehet jobb az egyik csapat a másiknál, hogy ha kell, 10-szer, vagy 20-szor csinálja meg a passz-elfutás kombót egy adott páros, és amikor egyszer lemarad a védő, akkor megy is vissza a labda, és bekövetkezik a védelem felbomlása, amikor valakinek már emberről kell besegíteni, ekkor szabad passzopciók keletkeznek, és ha rutinos a támadó szekció, akkor ezt helyzetig lehet tovább passzolni – miközben a védelem már kényszerpályán fut az események után. Na, ezt nem láttam a Real támadóitól vasárnap este. Vagy csak nagyon ritkán, esetleg több alkalommal egymás után pontatlanul, amit a legfájóbban a Marcelo-Asencio párosnál vehettünk észre. Többször utaltunk már rá, hogy mennyire Cé függő a befejezési kombinációink nagy része, és sajnos nem elégszer, és nem magától értetődően jönnek azok a találatok, melyekben Ronaldo kevéssé, vagy egyáltalán nem vesz részt. Pedig, ha emlékeztek, egy szezonnal korábban hosszasan követeltük a kombinatív, eredményes, Cé nélküli második vonal kezdetését. Mert akkor tényleg szép játékkal, látványos futballal álltak elő a fiataljaink. Ezt a játékelemet szinte teljesen elvesztettük erre a szezonra. Volt pár szép, kispasszos gólunk – főleg Marcelo oldalán, de látjuk, hogy mi van, ha a kis brazilnak ez épp nem megy egy meccsen.

Tartok attól, hogy nem kevéssé Cé sérülése miatt, a BL döntőig a Ligában igencsak szedett-vetett kezdőket látunk majd. Ne hagyjátok, hogy az ott felbukkanó eredmények befolyásolják a BL döntővel kapcsolatos várakozásaitokat! Biztos vagyok benne, hogy jó meccset játszunk majd a Poollal!

– Sultan –

Visszavéve a szót, muszáj vagyok azzal kezdeni, hogy a magam részéről mindkét csapatot okolom a tegnapi felesleges izmozásért. Haragszom mindkét gárdára. Olyan játékosok voltak a gyepen, akik végigtolhatták volna a szebbnél szebb támadásokat, megoldásokat, lehetett volna a tegnapi a foci ünnepe – helyette viszont ismét a bíró a központi téma, a jogos és jogtalan, a megszületett és soha meg nem született ítéletek.

Most talán ahhoz kell a legnagyobb arctalanság, a leggyávább viselkedés, a legbutább hozzáállás, ha azt kezdi el ecsetelni a madridista és a barca-szurker, hogy a spori mennyivel többet ártott a szeretett csapatnak, mint a másiknak. Csekély lehetőségeimet megragadva, én ezen igyekszem átlépni és lehetőség szerint mindkét fél fejére ráolvasni a saját tettét.

A legelső ilyen Rakitic Casemiro elleni taposása volt. Legalább háromszor akkora visszhangja volt ennek a madridisták közt, mint ha bármely más (na jó, az Atleticót nem számolva) csapat random játékosa taposta volna meg Kázmért. Csak azért, mert Rakéta a Barca játékosa. Persze, ez egy egyértelmű sárgás belépő, de fogadjuk el, hogy a spori 20 mp után nem akart lappal fegyelmezni. Van ilyen.

A következő dolog már nehezebben értelmezhető: Jordi Alba, a nyilvánvalóan kisebbségi komplexusokkal küzdő barca-balbunkó torkon ragadja Luka Modric-ot. Minek kell ahhoz történnie, hogy ilyen előforduljon? Modricról talán a legnagyobb ellenségei sem tudnának sunyi, alattomos dolgokat bizonyítékokkal alátámasztva a nagyközönség elé tárni. Jordi Alba viszont nem először és nem csak a Real ellen mutatja meg, hogy korlátolt személyiségét agresszióval és csak agresszióval tudja önmaga számára elfogadható képűvé formálni. Láthatóan nincs annyi értelem a srácban, hogy gondolkodjon, használja az agyát bizonyos szituációkban.

Jön Suarez, akit Sultan fentebb megénekelt. Itt csak annyival egészítem ki a dolgot, hogy ő pl. igenis használja a fejét, mert keresi-kutatja és sokszor meg is találja az alkalmat a színészkedésre. Nekem sem szimpatikus az 5 percenkénti hörgőhalál, de kicsit a dolgok mögé nézve el kell ismerni, hogy mint eszközt, ezt a megoldást Suarez rohadt hatékonyan használja. Igazából a mérkőzés, a futball tegnapi halálát is ő idézte elő. A -szerintem- 3. indokolatlanul látványos haláltusáját a 42. percben adta elő, amikor Ramos valóban leütközte testtel. A kontakt nem kérdés, de azért bőven beszédes, hogy a pillanat törtrésze alatt volt képes felépülni a teljes bénultságból az „utcai harcra”, amikor Ramos igyekezett felállítani.

Aztán jön a két legmegrázóbb eset:

Messi a Suarez-Ramos eset után egyértelműen és szándékosan Ramos lábát vette célba. Tőle nem ezt vártam, és a későbbiekben sem ezt fogom, de tény, hogy itt a puszta sérülésokozási vágy hajtotta. Ennek oka talán sosem fog kiderülni, de két dolgot tudok elképzelni. Az egyik, hogy a Suarez-Ramos eset körül olyanokat vágtak egymás fejéhez a játékosok, amelyek túlléptek egy határt. A másik, hogy így élte ki a közelgő május 20. (ami idén amúgy május 22-re esik…) miatti frusztráltságát.

Messinél is rosszabb volt látni Bale felesleges, alattomos és pirosért kiáltó taposását Umtiti vádlijába. Mekkora feszültségnek kell lenni, hogy egy döntetlenre álló mérkőzésen egy partvonalon túlra guruló labdát fedező játékost így támadj be? Messit lehet azzal takargatni, hogy nem hátulról indította a manővert, de Bale-t a szememben semmi nem menti fel. Gyáva, alattomos megoldása volt és örülhet(ünk), hogy nem kapta meg a jogos pirosat érte.

A félidőt aztán Sergi Roberto pirosa zárta, itt azért arra hívnám fel a figyelmet, hogy olyan nagyon senki nem reklamált, Sergi is egész higgadtan (értsd így: a pár perce tartó öldöklés felfokozott érzelmi állapotához képest) sétált le a pályáról. Ezen a piroson szerintem felesleges vitatkozni.

Mint látjátok, nem a spori egy-egy ítéletét hoztam fel, hanem a játékosok saját felelősségét firtattam. Nála egyértelműen az indulatok helytelen kezelése és a mi kárunkra meg nem ítélt Suarez- és Jordi-szabálytalanságokat lehet felhozni egy madridista oldalon. Mondhatjuk, hogy egy győzelmet vett el a két Hernandez, de a másik oldalon ott van bennem az a hang, amely azt mondja, hogy a kalkulálható szar bírói teljesítmény mellett/ellenére is nekünk volt több nagy helyzetünk.

Ezzel pedig át is térnék arra a témára, amely a legkevesebb időt kapta tegnap: a foci.

Öröm volt látni, hogy mindkét csapat inkább támadni akar, és nyűg a védekezés nekik. Akkora helyek és terek voltak a csapatrészek, játékostársak között, amekkorákat ritkán látunk. Úgy érzem, mi hatékonyabban támadtunk, de a már megszokott minőségben éltünk a lehetőségekkel. Konkrétabban: CR a lecserélése előtt mesterhármast érhetett volna el (26. perc: Modric labdáját rontja el; 27. perc: Kroos labdáját ríkatja meg).

Mi folyton megszívtuk játékosaink lassú reakcióit – erről fent írt Sultan, nem ismétlem. Valamint Marcelo most már bosszantóan hosszú ideje tartó lezser védőmunkáját. Az első gólnál a felülnézeti kamerából lehetett jól látni, hogy Kroos-szintű kocogással mozizta végig a saját oldalán történő támadásépítést. Ezt a teljesítményt láttam tőle mindkét Bayern elleni meccsen és nagyon tartok tőle, hogy ezt látjuk majd Kijevben is. Valamit ki kell találni, hogy biztosítva legyen a bal oldalunk labdavesztés után. Ha feláll a madridi kesze-kusza védelem, akkor szódával elmegy, de a baj ott van, hogy az ellenfél tizenhatosánál Marci oldalán elvesztett labda instant gólveszély a mi kapunknál. Ezt orvosolni kell. Mivel nem tartom jó ötletnek Marci támadópotenciálját megvágni, így a középpályáról bíznék meg valakit, aki nem Kroos, hogy ilyenkor húzódjon ki a bal félterületbe. Sok minden eszembe jutott. A 4231-es felálláson át a hagyományos 442 is, ahol Nacho/Theo/öreganyám a balhátvéd és Marci játszhat szabadabban. Az biztos, hogy jelenleg az ő oldala a legsebezhetőbb pontunk. A mérkőzés több jelenete is híven mutatja, mekkora a baj most a Bohóccal! Itt van egy. (Rajesh, kész van már a videó!?) 

A második félidőben az emberelőny tudatában feljebb lépett a középpályás sorunk, Kroos meglepő magasságokban támadt le folyamatosan (itt a folyamatosan a lényeg), de bőszen kiütközött két dolog: ezt a fajta védekezést nagyon nem tudja csapatszinten a gárda, s ha már nem tudja, legalább a világ egyik legjobban passzoló ellenfele ellen mutatta be. Ha átjátszották az első embereinket, általában csak a védők, és a mai meccsen bizony szükséges Casemiro volt az ellenfél. A brazilt sokszor érezzük feleslegnek, de a tegnapi Barca ellen szükséges volt és jól is játszott.

A labdaszerzéseink után túl sokszor passzoltuk keresztbe a labdát, a direktebb támadásépítésnek nagyobb hasznát vettük volna, ám kiütközött az is, hogy ha nincs CR, a target man, akkor a csapat egyszerűen elveszti a fókuszt. Nincs kihez igazodni – Benzema nem maradt centerben, hanem folytatta azt a mozgást és játékot, amit CR jelenlétében is látunk tőle. Hasznos volt, jól is játszott, de önmagában most így kevés – ZZ helyében máshogy használtam volna Karimot. Tudom, Bale gólja előtt elvitte a védőt.  🙂

ZZ a Nacho-Lucas cserével gyorsítani akarta a csapatát, és a bal oldalhoz hasonlóan komolyabb szerepet szánt ennek a szélnek is. Ám ezzel a Suarez-Messi duót ráhagyta a Ramos-Varane-Case trióra. Bátor dolog, mit ne mondjak. A 69. percben volt egy jelenet, amikor Bale-nél volt a labda, tőle jobbra Lucas robogott fel, Bale bal oldalán pedig Casemiro mehetett volna, hely is volt, de a brazil hátra nézett és látta, hogy Suarezt őriznie kell, és hátra is lépett. Ezt a vakmerőséget a 70. percben Navas mentette meg, amikor egy, a Barca tizenhatosán elvesztett labdát alig 7 mp alatt az Umtiti-Suarez-Messi hármas a mi boxunkba juttatta.

Pár perccel később aztán egy csodálatos góllal hálálta meg a spori, Zidane, ronrics és minden madridista bizalmát Bale. Modric->Kroos-> bal oldali félterületbe bemozgó Asensio-> jobb oldali félterületből bemozgó Bale-> BAMMMMM!  😈

Kellett ez a gól, többek közt azért is, hogy megmutassuk: mi két szabályos gólt is tudunk szerezni egy mérkőzésen.  😉

Ahogyan Messi, úgy Bale lövése is védhetetlen volt – a kapusokat felesleges itt elővenni. Az egyenlítő gól után két támadóval, Bale-el és Benzemával, játszottunk pár percig. Közben megtörtént az ezek szerint meg nem történt Jordi Alba szabálytalanság Marcelo ellen (de, nyugi, megtörtént); és Bale is begyűjtött végre egy lapot: sárgát Semedo felrúgásáért. Marcelo esetében arra szeretném felhívni az Olvasó figyelmét, hogy egyáltalán miként került oda? Balhátvéd, de minimum bal oldali támadószélső a lelkem, ám itt a center posztját játszotta be. És hogy szopatta a népet – így már jobban értem, hogy miért nincs Európa legjobb 4 csapata közt évek óta a Barcelona!

A 82. percben Ramos-baki után a szabad labdát Messi gyűjtötte be, majd csavart el a kapu mellett, egy minutummal később jobbal lőtt a rövidre, de Navas állta a sarat. Olvastam egy adatot a Barca szezonjáról, miszerint Messi tette le a legtöbb gólpasszt, ő lőtte a legtöbb gólt, és adta a legtöbb kulcspasszt. Azt minden irónia nélkül mondom, hogy iszonyat teljesítményt hoz idén is, és aki szívén viseli a Barca sorsát, az elgondolkodhat rajta, mennyire egyemberes ez a gárda (jó, ott van még Own Goal is…).

Suarez a 85. percben ismét meghalt, majd az emberiség legnagyobb megdöbbenésére egy kis ráolvasás után feltámadt hamvadó poraiból. A 87. percben Kova tiszta szerelése után újra megnyekkent a vámpír, de miután gyorsan visszaszerezték a labdát, utolsó leheletével talpra állt. #amacskánaknincsennyiélete

A végeredményt nem tartom igazságosnak, mert egyértelműen sújtott minket a bíró két ítélete, ám annak örülök, hogy egy ilyen szituációban történt ez, s nem egy éles bajnokságban.

A játékosok felelőssége óriási, elsősorban Suarezé. Haragszom rá és mind az összesre, mert egy remek meccset alakítottak MMA-vá, amiből a második félidőre egy fals játék alakult ki. Ez lehetett volna a foci ünnepe is, helyette azonban újra a bíró, a színészkedés, a durvaság a téma. Kösz, Barcelona. Kösz, Real Madrid.

Ám ahogy Sultan írta, én is megjegyzem: a BL-döntő lebegjen a szemünk előtt, mert állíthat bárki bármit, még mindig az a legfontosabb, legnagyobb klubfoci trófea.  😎

A videós összefoglaló előtt a kedvenc jelenetem a meccsről. A meccsről, ami 42 percig tartott:

Ez pedig a mérkőzés lényege:

Az alábbi képeket pedig azért teszem ide, mert szeretnék velük kommentet generálni.  🙂 (forrás: 11tegen11)

Ki lesz az első felelő?  😉  Mit lehet leolvasni az ábrákról?