Visszavágó vagy sima K.O.? (Real Madrid – Juventus)

A magabiztos odavágó után ez a kérdés juthat eszünkbe. A szezonban még nem látott és a korábban talán nem is várt mértékben dominálta a Szeretett a regnáló olasz bajnok, és a BL tavalyi ezüstérmese elleni mérkőzést. De vajon ez megismételhető-e? Erre a kérdésre majd a meccsen kapunk választ, de addig is kivesézzük, hogy mi volt múlt héten, és mi lehet most.

Következzék tehát rögtön Zizou, és a múlt heti meccs taktikai elemzése.

Allegriék egészen világos tervvel fogadták Torinóban a Realt. Az egyik legjelentősebb elem a játékukban a letámadás volt, amivel el kívánták lehetetleníteni a habfehérek játékát. Hiszen szignifikáns mértékben áldoztak energiájukból a pressingre. Az eredményen ez mégsem látszik, pedig a felszín alatt a Real ezúttal más játékkal verte meg az Öreg Hölgyet. Nem kontrákkal sikerült elérni a 0-3-as végeredményt, hanem egyéni villanásoknak vagy hibáknak, figyelmetlenségeknek köszönhetően.

Ez az elemzés rá kíván világítani azon kardinális pontokra, amelyek a könnyed Real sikerig vezettek.

Pressing

Több ezzel kapcsolatos, erre reflektáló szituációt is fontosnak tartottam kiemelni. A Juventus szervezett letámadása arra fókuszált, hogy gátolja a Realt a szabad játékában. Ami alapvetően roppant nehéz feladat a nagyon labdabiztos Blancók ellenében. Minden a két legelső emberrel kezdődött. Higuaín és Dybala voltak az első vonal, éppen ezért sok múlott a kettejük tevékenységén. A labdához közelebbi támadta a játékost, míg a másik fedezőárnyékkal akadályozta a közvetlen passz útját, a másik középső hátvédnek. A kulcsjátékosok, mint Kroos, külön őrzést is kaphattak ilyenkor. A többiek pedig a terület szűkítésére voltak hivatva. Az ideális szituáció pedig két verzióban valósult meg. Egyrészt mindezzel ívelésre korlátozni az ellenfél labdakihozatalait, ami alapvetően mindig magában hordozza a labdaszerzés lehetőségét. (Hacsak nincs egy Jan Koller a csapatban. Vagy stílszerűbb Peter Crouch nevét említeni?)

Másrészt a szélek felé terelni a játékot – amiben elvitathatatlan szerepe van a másik középhátvédet takaró Juvésnak. A szélen pedig, köszönhetően a kisebb rendelkezésre álló területnek – egyik oldalról a partvonal behatárolja -, jóval könnyebb sarokba szorítani az ellent és megszerezni a játékszert. Erre is van egy példa:

A bal szél Alex Sandro és Asamoah territóriuma volt, ezért itt nekik volt elsősorban feladatuk. Méghozzá a következőképp: egyik az előrejutást akadályozta, másik a pálya közepe felé zárta a lehetőséget.

Allegri bátor módon küldte fel a játékosait, mert az Öreg Hölgy nem félt otthagyni bizonyos területeket és túltölteni másikat. Mint a példában. Dybala és Higuaín párosa itt is kulcsfontosságú. Higuaín a helyezkedésével kivonja a játékból Ramost és a pálya azon részére zárja a játékot. A lehetséges menekülőút egy kockázatos haza-passz a kapusnak vagy ívelés. Illetve Benzema visszalépésével kihasználható lesz az a folyosó, amibe érkezik is a labda, csakhogy Chiellini szoros felügyelete mellett ez nem sokat ér. Külön felhívnám a figyelmeteket a másik két párosra, ugyanis a labdától távol, a másik oldalon Costának kell őriznie Kroost, és Ronaldo is tulajdonképpen 1v1-ben marad De Sciglióval.

Összességében tehát a Juventusnak sikerült meg-megröccentenie a Real gépezetét, ami már kapásból megsüvegelendő teljesítmény. Azonban, a Real még így is képes volt kezelni a helyzetet. És bár Allegri ezzel elérte, hogy a Real ezúttal nem tudott kontrából gólt szerezni, vagy igazán veszélyes lenni, pedig, ahogy az előbbi példán is látszik a terület meg lett volna. De más tekintetben súlyos ára volt ennek a taktikának. A második félidőre úgy jött ki a Juventus, hogy ha lehet, folytatja a letámadást. Erre rájátszva a Real is mintha elkezdte volna emelni a fordulatszámot, a következmény pedig az lett, hogy a 60. perc táján már erőteljes fáradás jeleit véltem felfedezni az Öreg Hölgynél. Valahol ebben látom a kapkodás és a rossz döntés okát, ami oda vezetett, hogy Chiellini pocsékul oldotta meg a szituációt. Ez adta meg a lehetőséget a Real második góljához.

Az elemzésünk persze nem ér véget itt, mert meg lehet említeni a Real letámadását is, ami a fentiekhez viszonyítva jóval haloványabb volt, illetve kevesebbszer alkalmazta a királyi gárda. Viszont amikor igen, akkor többnyire hatékonyan. Egy példa ragadta meg a figyelmem, amikor Carvajal és Ronaldo(!) zárja harapófogóba Asamoaht egy labdakihozatal során. Félreértés ne essék, egy kezemen meg lehetett számolni, hányszor segített be CR, de örömteli, hogy néha-néha ilyen kincsre is lehet bukkanni.:D

Hazai lehetőségek

Allegri legénységének is megvoltak az alkalmai a gólszerzésre, csak kevésbé éltek ezekkel. Ennél például Higuaín és Khedira kényszerítőjére gondolok, vagy a fejesre, amit Navas fogott bravúrral. Előbbi azért is történhetett meg, mert a Realnál előfordult, hogy 6 játékosból állt a védőfal, és a passzopciókat nem annyira sikerült lezárniuk. Amit hangsúlyozott José a beharangban, hogy Dybalára külön figyelni kell, hogy ne jusson el hozzá a labda. Na, ez nem teljesen valósult meg. A visszalépéseivel gondot tudott okozni.

Itt pontosan ez a helyzet, elvitte az embereket, és az eltolódott Real-középpálya területet engedett a Juventusnak. Ezeket ki lehetett volna használni gyors passzokkal, akciókkal, de ha valahol éreztem a sebesség hiányát az Öreg Hölgyön, akkor az mindenképp itt volt.

Két további mintát is kiemeltem a Juve támadásaiból. Dybala visszalépései a felállt Real-védelem ellen is hasznosnak bizonyultak. Ugyanis nehezen találtak utat a Zebrák, de az argentin révén megnyílt a lehetőség.

A másik szintén egy viszonylag gyakran elővett elem volt a hazaiak vertikális játékából. Rendszerint Barzagli vagy esetleg más indította Alex Sandrót, de Carvajal odafigyelt ezekre a próbálkozásokra, és emberfogása révén nehéz volt bármit is elérnie Sandrónak.

Az egyenlőség jegyében pedig mutatok két vendég példát is. Elsőként egy kihasználatlan lehetőséget. Mivel Isco sokszor portyázott a vonalak között, ezért lehetett volna építeni az ő mozgására. Mikor belép az ellenfél középpályás vonalába, akkor egy gyors passz neki, majd egy harmadik embernek – esetünkben Modricnak – remek módja lett volna a Zebrák teljes középpályájának az átjátszására.

Az utolsó arra szolgál, hogy a Real poziciós játékát dicsérjem. Mivel, ahogy már sokszor láttuk, Zidane utasítására a csapat igyekezett kívül tartózkodni az ellenfél védelmi blokkján. Jelen esetben a Juventus 4-4-2-es alakzatán kívül. Csak CR, Modric és az a Benzema tartózkodik a sűrűjében, aki látható módon visszalép passz miatt. Egyrészt, magára vonhatja a figyelmet ezzel a manőverrel. Másrészt területet is megnyithat. De mellette másik 3 lehetőség is van Varane előtt, ami egyébként nagyon jó szám. Általánosságban igaz volt a Realra, hogy keresték egymást a játékosok, ezért sok esetben, amikor a hazaiak letámadtak, akkor a Real elővette a gyors, rövid passzos játékát, ami jelentősen megnehezítette az ellenfelet céljai elérésében.

Visszavéve a szót Zizoutól, nézzük meg, hogy miként befolyásolhatja Dybala távolléte és Pjanic visszatérése a Juve eredményességét a szezon eddigi tapasztalatai alapján!

A párharc első meccse előtt tudott volt, hogy a hazai középpálya talán legfontosabb és legjobban passzoló játékosa nem Khedira, mert ő egy buta mamlasz, Pjanic sárga lapjai miatt nem játszhat az öregotthonban. Ez a Zizou taktikai elemzésében is látható módon elég vertikális játékra késztette a Juventust, mert a rendkívül labdaügyes, és a pályán is jól látó Pjanic helyett (aki feltehetőleg jobban bírta volna a rendszerint lagymatag királyi presszinget) a fent említett gyrosos srác oldalán a még rendkívül fiatal és rutintalan Bentancur kapott szerepet, aki német társánál ugyan tehetségesebb spíler, de meg sem közelíti a bosnyák szervező munkájának színvonalát.

De azért, hogy a Juve még nagyobb hendikeppel induljon a visszavágón, Dybala rendkívül okos és felesleges módon kiállíttatta magát. Most nézzük meg, hogy mire volt eddig képes a Juve annak függvényében, hogy a két renitens játszott-e.

Ami látszik a táblázatból, hogy a Juve sok meccset nyer. Ami nem, hogy ezt nem olyan bántóan nagy különbséggel teszik. A bajnokságban átlagosan 1,8 góllal rúgnak többet az ellenfélnél meccsenként, amiben benne van a Sassuolo elleni 7-0-s bulika is. Enélkül 1,63 az átlagos differencia. A BL-ben 0 a gólkülönbségük, a kupában átlag 1,5 góllal lőnek többet az ellennél, a szuperkupát pedig eggyel bukták a Lazio ellen. Az összes meccsük (45) közül 8 alkalommal értek el olyan eredményt, amely hosszabbítást vagy továbbjutást érne számukra és egy olyan volt (vsTOR 4-0) amikor olyan csapat ellen történt ez, akik legalább a 10. helyen állnak a bajnokságban 31 meccs után. A 8 közül 2 volt idegenben. A szezonban Dybala a csapat legeredményesebb játékosa. 21 gólja pontosan a csapat góljainak 22,58%-át teszi ki.

Ha az olyan meccseket nézzük, ahol Pjanic játszott és Dybala nem, ott 1 meccsen (vsSAS 7-0) értek el továbbjutást vagy hosszabbítást érő eredményt. A Spurs elleni odavágón (2-2) csak a bosnyák játszott.

A számokból messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, azonban az nyilvánvaló, hogy az olaszok a legjobb (ez szubjektív vélemény) és legeredményesebb játékosuk nélkül kell, hogy kiálljanak a tavaszra csúcsformába lendülő címvédő ellen, ami nem könnyíti meg a dolgukat a továbbjutást illetően. Ugyanakkor Pjanic visszatérésével mindenképp egy jobban szervezett és változatosabb támadójátékot bemutató Juventusra kell készülnünk.

Ami a Real háza táját illeti, itt is lehetnek problémák a kezdő 11 összeszerelésével. Navas szerencsére él és virul, és az ő copfja nem szívta el a pozitív csíjét, ahogy Bale esetén láttuk. Az első és egyetlen kulcsprobléma a védelem közepén adódhat, ahol a drága Kapitány pihenni kényszerül szokásos sárgája miatt. Ez nem lenne gond, hiszen ott van Nacho, mondaná erre megszokásból az egyszeri madridista, azonban az örökifjú mindenesünk (Madonna 2.0) pont a legjobbkor sérült le, ha már amúgy nem szokása. A korábbi hírek alapján nem lehet ott a csapatban, de láttunk már ennél csodásabb felépüléseket is a profi sportok világában. Helyette játszhatna Vallejo is, de ő a hétvégi formába hozó meccset fájdalom miatt kihagyta. Ez elvileg csak elővigyázatosság, de szegény Jézuskát többet láttuk idén sérültnek, mint nem, szóval nem tudhatjuk biztosan. Kényszermegoldásként visszaléphet a középpályáról a védelemben már korábban (le)szereplő Casemiro vagy az U12-ben egyszer már középhátvédet játszó Theo húzódhat be Varane mellé. A  széleken Marci és Dani helye fixnek tűnik, ahogy a Krodric (vagy Modroos, lehet választani) helye is. Ha a Tank hátrébb kényszerül, akkor Kovacic kerülhet be a középpályára. A középpálya előtt/mögött/mellett/alatt/fölött Isco rendezhet flamenco vs. szamba versenyt Marcikával, elöl pedig Benzema viheti el az olasz védőket Ronaldo elől.

Izgalmas meccsnek is nézhetünk elébe, ha Allegri rájön, hogy Dybala hiányában hogy törheti fel a királyi védelmet. Ez esetben a pacemakerrel rendelkező kedves olvasóink tesztelhetik a szerkezet működését. Ha pedig nem így lesz, akkor is érdemes nézni, hiszen remek alkalom lehet megfigyelni egy ritka állatfajt, azaz a működő Real Madrid-védelmet természetes élőhelyén.

A mérkőzést 20:45-től rendezik a Bernabeu stadion zöld gyepén, Michael Oliver angol sporttárs vezeti, és az M4 sport közvetíti. Hala Madrid!