Nothing serious (Real Madrid-ManCity)

Az ICC, azaz egy az USA-ban megrendezett felkészülési torna keretein belül került össze a Real a másik manchesteri csapattal, a Manchester City-vel. Gólgazdag mérkőzésnek lehettek tanúi az amcsik, akik kilátogattak a helyszínre, illetve azok, akik korán felkeltek, mivel 4-1 arányban Guardiola csapata bizonyult jobbnak. Összefoglaló következik.

Előre leszögezném, hogy mindössze egy hosszabb összefoglalót láttam a mérkőzésből, és bár így nem szokás összefoglalót írni, mivel nem a meccs főbb eseményei a lényeges, ezért úgy gondolom ez lesz a kivétel. A másik indok, hogy a meccs utáni reakciókat olvasva paprikás hangulatba kerültem, úgyhogy magamhoz is ragadtam a lehetőséget, hogy írjak erről. Szóval a beszámolók és a highlightok megnézéséből az derült ki számomra, hogy abszolút jól kezdtük a találkozót, megvoltak a helyzeteink, talán csak a magasabb fokú koncentráció hiányzott, ami a körülményeket tekintve nem ritka jelenség. Aztán persze a City-nek is akadtak akciói, sőt az első félidő második felére már több helyzettel álltak az angolok. Ugyanakkor két apró részlet rávilágíthat a lényegre, az egyik, hogy 0-0-lal zárult a félidő, a másikra pedig talán José hívta fel a figyelmet, 55%-kal a királyi gárda birtokolta többet a játékszert, ami abszolút elárulja, hogy nem volt az ellenfél fölényben. Eddig a pontig vélhetően Zidane tervei szerint alakult a mérkőzés, hiszen aktívak voltunk, nálunk volt a labda és az eredmény szerint se tudott egyik csapat igazán a másik fölé kerekedni. Nyilván az is meg volt előre tervezve, hogy az A-csapat nagyjából 60-65 percet kap, ami tekintve, hogy nem olyan rég kezdték meg a munkát, nem rossz teljesítmény. A cél, hogy az új szezon kezdetére 90 percig eljussanak. Ez már jelzi előre, hogy mi a célja ezeknek az összecsapásoknak, de erről majd később lesz szó.

A második félidő már rosszabbul alakult, mert 4 gólt szerzett az ellenfél. Ugyanakkor az is hozzátehető, hogy elkerülhető és kissé szerencsés találatok voltak ezek. Hol a koncentrációval volt a bibi, hol pedig a szerencsével, utóbbira mondjuk az első a City gól jó példa, amikor Casilláról nagyon rosszul pattant ki a labda és pont Otamendit találta meg. A 62. perctől tulajdonképpen a B csapat játszott a Realnál, az egyetlen gólszerzőnk is ekkor állt be, Óscar a 90. percben eresztett meg egy remek lövést, amivel szépített a királyi gárda.

Ez lett volna a kötelező, mert amiről igazán beszélni szerettem volna, az az elején említett szurkolói reakció. Rövid betekintés után az derült ki számomra, hogy olyan irreális elvárásokat támasztanak egyesek, ami egyszerűen hülyeség. Ebbe tartozik bele az, hogy az ilyen „hakni” meccseken is szép játékot és gólokat várnak a Realtól, de igazából bármelyik komoly csapattól marhaság lenne. Egyszerűen nem ez a célja, éppen ezért az egyéni, önző elvárásainkat félre kell tenni. Ha nem számítjuk, hogy az amcsiknak ez egy remek lehetőség arra, hogy közelebbről is lássák kedvenceiket – mert valljuk be, nekünk európaiaknak, lényegesen könnyebb dolgunk van, ha ki akarunk menni egy Real, Barca vagy Chelsea meccsre -, akkor az egyetlen célja a felkészülési tornáknak és a felkészülési meccseknek a FELKÉSZÜLÉS, azaz, hogy olyan állapotba hozzá a játékosokat, amiben képesek elbírni a szezon alatt rájuk nehezedő fizikai terhelést, sőt jól is teljesítsenek. Amikor munkába álltak Modric és társai, akkor sok képet láthattunk, ahol súlyzós gyakorlatokat vagy más erősítő gyakorlatokat végeztek, esetleg saját súlyos feladatokat, mint a plank, ami a törzsizomzat erősítésére szolgál. Tehát egyértelműen az izmok és ínak terhelésével, erősítésével kezdték meg a munkát. Ilyeneket nem nagyon fognak év közben végezni, hiszen akkor a szinten tartás és a regenerációra van idő.

Másik eleme a felkészülésnek természetesen a futás lehetett, azaz állóképesség, kondíció fejlesztése. A következő lépcsőfoknál kapcsolódik be a szintén rettentő fontos barátságos mérkőzések, mint az MU vagy a mai City elleni is volt. Ezekre tényleg az a legjobb kifejezés, hogy kellenek a percek a lábakba. Szintén egy olyan elemről van szó, ami a legtöbb sportban megtalálható, a kerékpározok is rengeteg km-t megtesznek úgy, hogy az idő kevésbé fontos. Nem rég zárult le a Tour de France küzdelmei és sok versenyző erre készül az egész év során, ez a legfontosabb esemény, de ezt megelőzően elindulnak kisebb-nagyobb versenyeken pontosan azért, hogy meglegyen a kellő kilométer a lábakban mire elérnek a TdF-hez. Az úszóknál szintén megvan ez a jelenség és még lehetne sorolni a sportágakat, ahol a felkészülést segítő versenyek, összecsapások, ahol direkt nem éles állapotban indulnak el a sportolók.

Így aztán, ha azt mondjuk, hogy az ICC-n elért eredmények nem számítanak, az nem a mellébeszélés vagy a közhelyek melegágya, hanem tényleg nem az eredményt, a szép játékot, a gólokat tartják szem előtt az edzők. Zidane-ról meg abszolút igaz lehet, mert ő nem fogja csak ezekért feláldozni a felkészülést. Úgyhogy hanyagoljuk az olyan kijelentéseket, amik arra utalnak, hogy már most baj van vagy Mbappé-rá van szükség, mert alig rúgunk gólt. (Persze tehetséges, de könyörgöm, ne egy 18 éves sráctól várjuk, hogy egész csapatszintű játékot befolyásoló képessége van. Vagy pusztán a leigazolásával minden hiba megjavul.) Higgyük el, hogy Zidane-nak nem lesznek álmatlan éjszakái a 4-1 miatt, úgyhogy calma, majd bosszankodhatunk az ősz folyamán a játék miatt, mindent a maga idejében. Hala Madrid!