Cardiff: Buffon ma sírni fog!

Mit lehet még írni egyáltalán a BL döntő előtt? Ezen a héten igen gazdag kínálattal vártunk benneteket, jó pár irányból megközelítettük a végső összecsapást. Úgy gondoltam, egy illusztris vendéget hívok segítségül, aki a kapus posztok elemzésén keresztül fogja megvilágítani a BL döntő esélyeit. Hajdú Attila, a Sport TV állandó realos szakértője, exkluzív interjúban osztotta meg velünk gondolatait. Ennek BL döntővel kapcsolatos részeit megtalálhatjátok ebben az utolsó beharangozóban.

A szakma nagyjából egységesen egyetért abban, hogy nem fundamentális tényezők fognak dönteni ezen a találkozón, de még csak nem is a taktika, hisz ismeri egymást a két csapat. A mai világban csak a publikus elemzések olyan mennyiségű tudásanyagot szolgáltatnak, melyek lehetővé teszik, hogy szinte teljesen feltérképezhető legyen minden gárda. Ezen a szinten már nincsenek titkok! Nagyon nehéz lenne meglepetést okozni. Az lesz a döntő, hogy ki hogyan ébred, ki milyen pszichés állapotban kezdi el a meccset, és ez hogyan változik a meccs folyamán. Akár a szerencsének is lehet szerepe, hogy egy csel bejön-e, hova pattan ki a labda a kapusról, hogy egy Dzsudzsi – féle védőn megpattanó lövés átveri-e a kapust, stb.

Azon túl, hogy egy bíró nem részlehajló, a meccs képét befolyásolhatja a bíró felfogás is, hogy pl. a taktikai faultok érnek-e sárgát, vagy nem, mennyire engedi a kemény játékot, vagy mennyire fogja széttördelni a meccset a sípszóval, s ez pont melyik csapatnak kedvez.

Van jó pár személyes történet is, melyek játékosok szintjén jelentkeznek, és alapvetően befolyásolhatják az adott játékos teljesítményén keresztül a találkozó alakulását. Két stabil kezdő is van a Juventusban, aki nem rég még habfehér mezben hajtott a királyiak sikeréért. Higuaint nem kell bemutatni, nálunk elvesztett egy fontos belharcot Benzemával szemben, és Perezzel is összerúgta a port távozása környékén. Kell-e nagyobb motiváció az argentinnak, mint a BL döntő, hogy bizonyítsa, hiba volt őt elengedni? (Nem volt hiba egyébként.)

Hasonló a helyzet Khedirával. Tuniszi Hercegünk kapott hideget, meleget az utolsó madridi évében, sérülésekkel is gyakran küzdött, de lássunk csodát, világklasszis edzők soránál stabil kezdő, biztosan van valami, amit az ő távozását követelők, majd ünneplők nem vettek figyelembe. A német világbajnok ráadásul gólokat szerez a Juvéban, és lubickol az új feladatában. Szerintetek éles lesz? Naná! (Hacsak nem akadályozza legutóbbi sérülése, amelyből szinte kizárt, hogy teljesen felépült volna.)

De említhetem Moratát is, akit nagyon megbecsültek Torinóban, és olasz pályafutásának csúcsán rendeltünk vissza a királyi zenekarba; hogy aztán újra másodhegedűssé tegyük. Akar még valamit bizonyítani Morata? Vagy inkább duzzog? Szerintem sokkal inkább az előbbi. Szinte biztos, hogy távozik, s ha szerepet kap a BL döntőn, teljes erővel fog menni élete utolsó realos meccsén – a volt klubja ellen. Nagyon valószínű, hogy Zidane el is beszélgetett vele a Juvéról, hisz az ő emlékei még frissek minden taktikai lehetőség tekintetében.

De érdekes lesz Dani Alves hozzáállása is. Az ősi rivális mezében sok keserűséget okozott nekünk, akár Pepe kipirosozására, akár a nekünk lőtt utolsó bombagóljára gondolok. Neki bizonyára megvan a Reallal kapcsolatos stabil attitűdje, láthattuk a Barca ellen hogyan viseltetik egykori klubja vonatkozásában, addig pacsizgatott a régi haverokkal, hogy lemaradt a kezdő sípszóról, s ha el lehet süllyeszteni a Real hajóját, az elsők között fog az ágyúkhoz indulni. Jellemző legutóbbi nyilatkozata, miszerint: „Amikor legutóbb a Real ellen döntőt játszott a Juve, ők nyertek egy lesgóllal.” Szimpatikus, mi? Remélem Ramos belenyomja véletlenül az arcát a cardiffi frissen nyírt gyepszőnyegbe. Addig se látjuk.

S itt van a döntő párharcainak talán legfontosabbika, a legjobban védekező alakulat kapusa néz farkasszemet a „mindenkinek gólt lövő” gárda gólfelelősével. Buffon vs. Ronaldo. Több helyen is olvastam már, hogy ezen a találkozón nem csak a BL trófea sorsa dől el, de az Aranylabda is az itt győztes csapat ikonjához kerülhet majd. Csendesen megjegyezném, hogy Ronaldo eddig négyszer találkozott Buffonnal a BL-ben, és minden alkalommal bevette a kapuját. Minden egyes alkalommal! Mivel mindenki kevés gólos összecsapásra számít, elég nagy a valószínűsége, hogy ha a rendes játékidőben újra születik CR7 gól, az meg is pecsételheti a Juve sorsát. Elkezdhetik a gravírozni az Aranylabdába a C-t (legfeljebb G lesz belőle a végén – ha mégis másként alakul).

Ahogy a bevezetőben említettem, sikerült Hajdú Attilával leülni, s egy hosszabb beszélgetés keretében szót ejteni a BL döntővel kapcsolatos gondolatairól is. Attilát nem kell különösen bemutatni, de azok kedvéért, akik idén ősszel kerülnek majd fel a felső tagozatba, álljon itt, hogy ő volt a Fradi ’95-ös BL főtáblás gárdájának a kapusa (11-est védett a történelmi, Grasshoppers elleni első főtáblás, idegenben 3-0-ra megnyert meccsen), magyar bajnok a Fradival, majd később a MTK-val is, négy szövetségi kapitány is behívta a válogatottba. Aktív pályafutása 2004-ben ért véget, 2006 óta a Sport TV szakkomentátora.

Sultan: Hogyan várod a Juventus elleni BL döntőt?

Hajdú Attila: Amikor már fogytak a csapatok az egyenes kiesésben, már akkor azt mondtam, hogy ok, csak a Juve nem kellene! Hát, körülbelül így.

Az olasz játékosok és csapatok taktikai felkészültsége és fegyelme kimagasló. Megvannak erre ott hagyományok, főleg a pontos és hibátlan védekezésre épül fel az olasz futballiskola. Olaszországban megfordulni játékosként nagyon hasznos. Sok-sok játékhelyzetre előre betanult mozgásrendszerek vannak. Amikor az ék elveszíti jobboldalt elől a labdát, a balbekk is pontosan tudja, hogy erre neki hogyan kell reagálnia. Ez nem feltétlenül van így más bajnokságokban, még a legmagasabb szinten sem. Amikor mindenki tudja a csapatban, hogy egy hibára hogyan kell reagálni, az már egy szint, és az olaszok ezt képviselik. Nem véletlenül van annyi sikeres olasz edző manapság is az európai top ligákban. Erre még rátesz egy lapáttal a Juventus, mely „öreg” rókákból áll. Olyan, mintha játszana a pályán még 7 játékos-edző. Már egymást elirányítják. Zidane egyébként játszott ebben, és pontosan tudja, hogy mire számíthat!

S.: Zidane hosszútávú megoldás lehet Madridban?

H.A.: Nagyon sokat számít, hogy Zidane egy nyugodt edző. Amikor én játszottam, és valami gáz volt a pályán, kinéztem az edzőre és tett egy nyugodt mozdulatot, vagy higgadtan reagált, az engem mindig megnyugtatott. Ha egy edző ilyenkor pattog, kiabál, hadonászik, akkor az idegessége átragad a csapatra is. Persze meg lehet talán ezt is szokni, minden játékos más, de ahogy én látom, a Real Madridra jó hatással van egy Zidane féle higgadt edző.

S.: Hogy látod az esélyeket a mérkőzésen?

H.A.: Nagyon szoros meccs lehet, hogy ki ér oda a végén, azt nagyon nehéz megjósolni. Ha a Real le tud hozni egy olyan koncentrált meccset, mint a BL-ben az Atletico elleni 3-0 alkalmával, akkor azt gondolom, hogy egy Juventus se lesz képes megállítani. Sokan mondták, hogy azon a meccsen nem volt jó a Tico, pedig ott a Real játszott ellentmondást nem tűrően. Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a Reallal. Előtte a bajnokin is hasonló volt a kezdés, de a végén kiengedtek. Tanultak belőle. Tökéletes koncentrációra lesz szükség az elejétől a végéig. Ha hibázik a Real, azt a Juve könyörtelenül ki fogja használni.

Ha előnyt szerez a Juve, most úgy látom, azt a Real a nem fogja tudni visszahozni. Ezek a rutinos olaszok úgy „elcsalnak” 20 percet a meccsből, hogy észre sem veszed! Nagyon érzik a taktikai faultoknál a határokat, leütköznek, megvan a test-test elleni akció, de nem ér sárgát. Ezt tanulták egész életükben. Széttördelik a játékot, az idő meg rohanni fog. Ha a Juventus előnyt szerez, onnan szerintem csoda kell a Realnak. Hiába a sok utolsó pillanatos fordítás a Real részéről az idényben, erre a Juve ellen nem látok esélyt.

S.: Ha a kapusokat kellene összehasonlítani, van mecset eldöntő különbség?

H.A.: Keylor Navas forradalmasította a védésben ezeket a gyors megelőző kirohanásokat, és a vonalon is hihetetlen a sebessége. Nagyon jó kapusnak tartom. Szerény, alázatos és kiváló munkát végez. Ami sokkal fontosabb nem csak én kedvelem, hanem a csapat is. Kapusként engem is bántott, amikor fütyülték. Két elképesztő szezon után volt 1-2 rosszabb meccse, és azonnal megtalálták. Aztán megváltozott valami. Talán a Sevilla ellen történt, hogy volt egy komoly hibája, ami után, ha labdához ért, hallatszott némi fütty. Aztán viszont a meccs hajrájában védett egy akkorát, hogy csend lett a Bernabeuban. Ekkor Nacho, aki szintén egy visszafogott, szerény srác, odaállt a füttyögők elé és heves kézmozdulatokkal jelezte, hogy akkor most fütyüljetek! Persze, hogy csak elismerő moraj jött a nézőtérről. Nem magáért, a csapattársért állt ki, szerintem nem sokan vették észre, mi kikockáztuk a stúdióban. Navas védései után állandóak a pacsik, a gratulációk, a biztatások. Na, ilyenektől csapat egy csapat, és ezek főleg egy kapusnak, hihetetlenül sokat érnek. Bíznak benne a srácok.

Buffon. Egy legenda. Talán ő többet tud használni a csapatnak, a csapatjáték formálása szempontjából. Nemrég kivettünk az egyik meccsből egy jelenetsort. Buffon az 5-ös és a 11-es pont között lépdel, a csapat védekezik. Üvölt, egyet lép balra, és a védelem egységesen lép egyet ugyanabba az irányba. Üvölt, egyet hátralép, és minden védő vele együtt egyet hátralép.  Ezt percekig tekergettük, mert hihetetlen volt látni. Egy taktikailag csúcson lévő kapus könnyedén irányítja a taktikailag szintén a végletekig fegyelmezett védelmet, mellyel szinte egybeforr.  Navas is jó, de Buffon ebben verhetetlen, s persze nem győzöm hangsúlyozni, hogy ehhez kell a bizonyos olasz iskola.

A koruk. Navas ereje teljében van, talán a legjobb korban. Buffon idősebb, de nem látszik lassabbnak. Amit meg lehet figyelni az olasznál, hogy nem tesz egyetlen felesleges lépést sem. Elképesztően letisztult a játéka. Egy érkező ziccernél Navas kirohan és igyekszik megelőzni, szerelni, beavatkozni. Buffon nem megy sehova. Áll, és még a harmadik lövőcselnél is csak áll. Sokszor próbálták már az évtizedek alatt megugrasztani, de őt csak a labda érdekli. Nehéz elhinni, hogy mennyi gyakorlás, mennyi bekapott gól van egy ilyen meg nem mozdulásban. Hallatlan rutinos. Szóval másfajta védési stílusuk van, a maga nemében klasszis mindkettő.

S.: Mi történhet kapus szempontból, ha 11-esekre kerül sor?

H.A.: Buffon a koránál fogva tapasztaltabb, nagyon sok 11-est rúgtak már ellene, nagyon sok 11-es párbajban vett már részt. Klub szinten és válogatott szinten is. De emlékezhetünk arra is, hogy a tavalyi szezonban pl. Navasnak alig tudott valaki 11-esből gólt rúgni. No meg, ne feledjük, hogy két ember áll egymással szemben, a rúgó játékoson is sok múlik. A 11-es párbaj mindig egy kicsit orosz rulett. Mindenki fáradt már, mind fizikailag, mind fejben. A kapusnak a legfontosabb feladata, hogy a megfelelő pillanatban mozduljon meg. Ha túl hamar indul el, egy rutinos rúgó észlelni fogja, le tudja reagálni. Ha túl későn indul el, hiába tudja az irányt, már nem érhet oda. Szóval a tapasztalat azért segít ezt a pillanatot elkapni, ebben talán Buffon erősebb. De egyébként pszichésen az is nagyon fontos, hogy a kapussal mi történt a meccsen korábban. Ha ment a védés, nagyokat fogott, az elbizonytalanítja a rúgót, és magabiztossá teszi a kapust. Nagyon sok vonatkozása van ennek. De azt gondolom, leginkább nem kellene idáig eljutni.

S.: Buffon még nem nyert BL-t.

H.A.: Teljesen ambivalens érzéseim vannak. A Juvénál most van egy garnitúra, mely felért a csúcsra, Buffonnal a kapuban. Sosem voltam oda az olasz fociért, de erről a Juvéról csak a legnagyobb tisztelettel lehet beszélni. Ennek ellenére nem tudom, eljuthatnak-e a következő években újra a döntőig. Nagyon sok mindennek kell stimmelnie ehhez. Lehet, hogy több játékosnak az utolsó esélye Cardiff. Bármelyik csapat nyer majd, meg lehet indokolni a sikerét. Rég volt már ilyen, hogy nincs esélyese a döntőnek.

Eddig az interjú BL fináléra vonakozó része. Elég sok mindent kitárgyaltunk, így egyszer megleplek benneteket a nagy interjúval.

Felvezetés gyanánt javaslom megnézni az utóbbi évek legnagyobb energiát sugárzó gólörmét újra!

Tehát, az a kérdés, hogy melyik csapat érdemelné meg jobban a győzelmet, az, amelyik egy fiatalos edzővel képes volt megváltoztatni a csapategységet, a klimaxoló legnagyobb sztárját meggyőzte a változtatások helyességéről, és újból a csúcsra juttatta, amelyik gárda minden csapatnak gólt lő, amelyik a világ legerősebb kispadjával rendelkezik, és az idei formaidőzítése szinte tökéletesen sikerült; vagy az a csapat, mely tökélyre fejlesztett egy játékstílust, ahol megtalálták hozzá a legtapasztaltabb játékosokat, mely csapat szinte nem kap gólt, ahol a hibátlan védekezést anyatejjel szívják magukba egy formás olasz ciciből, és mely alakulat egy utolsót szeretne még ütni, mint Rocky Balboa a XIV. rész véres zárójelenetében?

Nyilván a Real sikeréért fogok szorítani bloggertársaimmal, olvasóinkkal és több száz madridistával a Tüske-csarnokban, de Hajdú Attilához csatlakozva, lehajtott fejjel bár, de meg fogom találni a pozitívumokat egy elvesztett BL finálé után is. Talán életemben először.

Egy fél világ lesz szomorú a meccs után, mi reméljük, hogy a bolygó boldogabbik felébe fogunk tartozni! Látni fogjuk Buffont zokogni, vagy ezért, vagy azért.

Egyébként sosem szerettem a nyitottan hagyott maszatolós válaszokat, így azt gyanítom, hogy pontosan ugyanúgy túlbecsüljük most a Juventust, mint ahogy a Napolit, a Bayernt, vagy az Atletit a sorozat korábbi szakaszaiban. Meg fogjuk őket verni, és a Real Madrid lesz az első csapat a BL újkori történetében, mely képes lesz megvédeni címét!  Mi velük leszünk az első perctől az utolsóig, pont ugyanúgy, ahogy velük voltunk a szezon nyitómeccsétől a legutolsó találkozóig. HASTA EL FINAL!

HALA MADRID!