Okosan nem megy…

…de valahogy mégis ment. Nem vártunk semmi többet a csapattól és Zidane-tól, mint hogy ne dőljenek be annak, amit az Atletico előhúzhat, és amit itt előzetesen a beharangban megjósoltam. Mégis mintha egy Bud Spencer-Terence Hill filmet néztünk volna századjára. Tudtuk mi lesz, milyen pofonok és mikor fognak jönni, és tátott szájjal néztük – csak most mi kaptuk őket. Pedig mi tudtuk, mire számíthatunk, de meg se próbáltuk védeni őket. Hajtás után kissé indulatos ÖF.

Zidane az nagy bölcsességében ismét a gálakezdőt küldte a pályára, pedig sejthető volt, hogy a matrac játékosai csak azért nem dugtak viperát és rugós kést a sportszárukba, mert zavarta volna őket a futásban. Köznyelven szólva nekünk estek, mint bolond tót a fiának. De persze erre számíthattunk volna… Mindjárt a 3. percben Navasnak kellett kiszedni egy rövidre tartó lövést, aztán a 7. percben válaszként Casemiro fejesét védte bravúrral Oblak. Ekkor mindkét csapat már 1-1 sárgával állt, pedig még 10 perc se telt el. Nice. Én akkor azt hittem, a török kebab árus megpróbálja már az elején megfogni lapokkal a durvulást. Hát nem ez volt az első jóslatom, ami nem jött be. A matrac ment előre mint egy felhúzott Duracell nyuszi, mi meg olyanok voltunk, mint akiben kimerült az elem.
Jellemző jelenet a 8. percből, volt még ilyen sok, én most ezt választottam.

Az Atletico összes játékosa a saját védekező harmadában védekezik. Nem csak néz, hanem támadja a labdás játákost, zavarja a passzolásban.

Aztán az volt, hogy 5 perc alatt kaptunk két gólt. Mindkettő ezen a szinten óvodás hiba. Níguez-el (aki egy patkány), senki nem jött a szögletnél, Varane meg hülyeséget csinált mikor Torrest felrúgta a 16-oson belül. 15 perc alatt kétharmad előnyünk odalett. Kedvem lett volna most utólag is visszanézve beleordítani Zidane képébe: „Ez mi a bánatos lóf**z volt???” Ez nem védelem, hanem fejetlen rohangálása hülyegyerekeknek. Na innentől kezdett borulni a kedély és szorult a zabszem. A matrac nagyon ment, mi meg kóvályogtunk a pályán mint gólyafos a levegőben. Persze mi megpróbáltuk amit lehet, de Cakir a maga nagy bölcsességében akkor se adott lapot, ha az kijárt volna. A félidő további része abból állt, hogy ki tud nagyobbat rúgni a másikba, hogy a bíró le ne fújja. Erre látatlanban is az Atleticóra tettem volna, de a csontzenébe sajnos mi is beszálltunk. Hogy Ramos miért kapott lapot, azt Cakirtől egy székbe lekötözve, alatta 13 kg C4-es robbanószerrel biztonságos távolságban adóvevőn még a végső gomb lenyomása előtt megkérdezném. Gabi még kireklamált magának egy sárgát. Mielőtt azonban MMA szintre süllyedt volna a meccs, Benya megcsinálta. Ez Epic. Bármennyire is elbaszta Godín hogy oda kijött és üresen hagyta a középső teret, három hülye, ahogy VIC megfogalmazta a penán, mert Benzema azt csinált belőlük. És Isco beverte a Kroos lövése utáni kipattanót.

Ez annyira befrusztrálta  a matracot, hogy bejött, amitől, tartottam – jött a hentelés. Aki nem olyan színű mezben volt mint az övék, abba mind belerúgtak. Csoda hogy Cakir megúszta. Folytatódott ez a második félidőben is, amikor Navas átment „Istencsászárállatkirály” (by Krityó) üzemmódba. Úgy gondolta, elrontja kicsit a faxgépet megint, és két akkorát védett, amekkorát De Gea se biztos hogy tudna. Kezdődött az egész a fogalmatlanul játszó Danilo rossz mentési kísérletéből, ami után Carrasco tisztán vihette kapura a labdát, de hát Navas, ugye.

Aztán a 70. percben jött Asensio Casemiro és Lucas Benzema helyett, és ezzel világossá vált, hoy Zidane már az eredményt védi. Nem is lett volna ezzel baj, Mert innentől a matrac kísérletei a játékosaink agyonrugdosásában merültek ki. Navas a végén még nyújtózott egy nagyot a zuhogó esőben Koke lövésénél, de már nem számított. Bejutottunk a döntőbe.

Néhány gondolat, mert ezért a meccsért Zidane-t elő kell venni. Nem mintha UEFA Pro licences edző lennék, vagy futball szakíró. De aki a Real Madrid padján ül, és nem tudta, hogy milyen taktikával fog ránk jönni az Atletico, az adja vissza az edzői diplomáját és menjen a Valdebebasban takarítónak. Pontosan tudtuk, hazai pályájukon mit várhatunk a matractól, hogy ők vannak tetemes hátrányban. Meg is kaptuk. 15 perc alatt elolvadt az előnyünk 2/3-a, és csak azért nem több, mert Simeone visszafogta a játékosait. Ha akkor komolyabban nyomnak tovább, nem kizárt hogy meglett volna nekik a 3. gól is. Kérdésem Zidane-hoz: Miért kell ezt mindig így??? Miért kell túlfeszíteni a húrt Fortunánál, holott már így is eléggé feszült?? Semmi más nem kellett volna, csak egy okos, taktikus játék, mert pontosan tudtuk, az ellenfél mivel fog ránk jönni. Erre majdnem beszopjuk. A gólunk persze megváltoztatta az egész meccs kimentelét, de nagyon tartok tőle, hogy az erre a szezonra rendelt mázlifaktorunkat (nem mintha a gól az lett volna, csak úgy általában) kimerítettük. Ez, amit tegnap nyújtottunk, a döntőben a Juve ellen röhejesen kevés lesz. Az Atletico megérdemelte a győzelmet, többet tettek érte, és szépen búcsúztak a Vicente Calderóntól. Nekünk pedig a továbbjutás öröme mellett marad a tanulság: a szerdai teljesítmény a döntőben a szimpatikus vesztes szintjére lesz csak elég.

Összefoglaló itt