Újra itt a nyár és újra itt egy Bajnokok Ligája döntő. Négy év alatt a harmadik… Ha csak ezzel a számadattal írnánk le a történéseket, akkor azt is hihetnénk – miként az ifjú Real drukkerek bizonyára hiszik is majd a 2041-es szezon előtti átigazolási időszak forgatagában a múlt dicsőségén merengve –, hogy valamiféle állandóság, kiegyensúlyozottság, békés eseménytelenség jellemezte ezt az időszakot, amelynek során egy korszakos gárda méltósággal vegyes természetességgel aratta le minden évben a munka gyümölcsét. Most, 2017-ben azonban még nem kell a virtuális históriáskönyvek megfakult bitjeit szkennelni ahhoz, hogy végiggondoljuk, milyen zegzugos utat járt be a csapat, milyen utat jártak be a játékosok, és milyen utat jártunk be mi, szurkolók, a két nagy döntő között! “Az én utam Cardiffba” bővebben
Azt gondolom, hogy összességében azt kapta a Celta a Realtól, amit megérdemelt. Számos vonatkozását lehet és érdemes elemezni a mérkőzésnek, de a tényt, hogy 4-1-re nyert a királyi gárda, egyik érv sem tudja megkérdőjelezni. A spanyol bírók nem lettek jobbak, fújnak össze-vissza, de ezzel együtt a jobb csapat nyert a pályán, és immár 3 ponttal vezeti a tabellát. Összefoglalunk! 
A Real Madrid ma este realizálhatja a pontelőnyét a La Ligában, hisz az elmaradt mérkőzését pótolja be a vigói Balaídosban. Talán még emlékszünk, hogy a viharos szél tépázta meg a Celta stadionjának tetejét, és a hazaiak hathatós tökölésének hála, el kellett halasztani a találkozót. Igazság szerint elég sok véleményt lehetett olvasni arról, hogy a stadion gyorsan rendbe hozható lett volna, de a Celta kupameccse miatt élt a hétvégi pihenés lehetőségével, és kapva-kapott az alkalmon, hogy az időjárásra, és az alkalmatlan pályára hivatkozzon. Nekünk kifejezetten rosszul jött, hogy a bajnoki hajrában a BL-lel „súlyosbított” időszakban kell lejátszani a mérkőzést, miközben legnagyobb riválisunk, a Barca most csak hetente egy meccset játszik. Beharangozunk. 
