Egy apró lépés a játékosoknak, de óriási lépés a csapatnak 

Nem túlzás kijelenteni, hogy nagyjából 4 hétre ettől a hétvégétől a bajnokság lényegi része eldől. Ha nem is matematikailag, de a következő hetek eseményei fogják leginkább befolyásolni a szezonunk kimenetelét. Nem lehet nem hangsúlyozni, hogy a mai meccs, a szerdai és a többi nagy meccsünk ebben a hónapban a szezon legfontosabb mérkőzései. Mostanra kell összekapnia magát Zidane-nak, Ronaldónak, Bale-nek, Ramosnak, de legfőképp a csapatnak! De vegyük lépésről-lépésre az akadályokat. Ma délután városi derbit játszanak Madrid fényesebbik felében.

Cholo Simeone 2011 decemberében vette át a matracosok vezetését, több mint 5 éve már. A sikeressége, eredményessége megkérdőjelezhetetlen. Akkoriban az Atlético messze volt a két óriástól, olyannyira, hogy 2011-ben hetedikként végeztek a tabellán. Simeone első teljes éve után ötödikként, majd harmadikként… Szépen ugráltak két lépcsőfokokat évente, egészen a 2014-ig, amikor a Barcelona és Real Madrid előtt megnyerték a ligát.

De nem ez volt a Cholo gárdájának az első figyelemre méltó kupája. 2012-ben Spanyol Király Kupát nyertek, egy évvel később pedig az EL-ben is felértek a csúcsra. Szépen, következetesen építkezett Simeone, és a csapata is lineárisan erősödött mindaddig, míg a két nagy helyett, három nagyról kezdtek el beszélni világszerte, amikor a Spanyol bajnokság volt a téma. Csupán egy valami hiányzott a halhatatlansághoz, amit kétszer is volt alkalmuk elérni, de elbukták. Szerencsénkre, mindkétszer.

A Bajnokok Ligája a mi játszóterünk volt, a bajnokság viszont nem. Nagyon nem. Egészen az őszi mérkőzésünkig, az utolsó bajnoki győzelmünk 2013-ban volt a matrac ellen. 3 évig nyeretlenek voltunk ellenük. Se Carlo, se Benítez nem bírta legyűrni Simeone csapatát a bajnokságban, de aztán jött egy francia zöldfülű, aki a földbe döngölte őket a saját pályájukon, kifinomított, tökéletes taktikával. Az utolsó percig kidolgozott, precíz elgondolással, személyre szabott feladatokkal herélte ki Cholo csodálatos csordáját.

Legutoljára, amikor nyertünk az Atléti ellen, duplázni is tudtunk ellenük. Azaz mindkét meccset nyertük az adott szezonban. Ekkor volt utoljára, hogy a Real Madrid bajnokságot nyert. Coincidence?

Jó formában látogatnak hozzánk. Legutóbbi 5 mérkőzésüket megnyerték, melyek között szerepelt a Valencia, Sevilla és Sociedad csapata is. Ami az előnyünkre lehet, hogy valószínűleg kapaszkodni fognak a dobogóhoz, így nem teljesen lehet azt mondani, hogy nincs vesztenivalójuk. Ez befolyásolhatja a kockázatvállalási kedvüket. Sampaoli Sevillája ott lohol a nyakukban, és egy idegenbeli 1 pont is sokat számíthat nekik a végelszámolásnál.

Lassan már közhellyé válik az, hogy Zidane Realja a nagy csapatok ellen összekapja magát valahogy. Jobban koncentrálnak, sokkal inkább egységes csapat benyomását keltik, mint általában megszokhattuk. Elég csak arra gondolni, hogy Ronaldo is hajlandó néha bal szélsőként visszazárni, segíteni a védekezést és a labdakihozatalokat. Ezekre nagyon oda kell figyelni, ha nem akarunk ma 0 ponttal maradni. Márpedig nem fogunk.

Nem tudom alátámasztani érvekkel, de nem látom esélyét, hogy itt kevesebb, mint 1 ponttot szerezzünk, de megkockáztatom, hogy a győzelem is „simán” elérhető. Ősszel volt egy hasonló sűrű hónapunk, amikor a Tico és a Barca mellett randevúztunk a Dortmunddal is. Akkor sem rólam lehetett mintázni a pozitívum Dávid szobrát, de akkor is úgy éreztem, hogy egyik fontos bajnokin sem fogunk kikapni. És ilyet nem sokszor érzek, még ha nem is tudom megmagyarázni. Nem igazán tudom megmondani, hogy mi áll a mi csapatunk mellett, és valahogyan pont ez az erősségünk. Senki sem tudja igazán, mi az, amitől ennyire eredményesek vagyunk. Ha nincs egy Ronaldo gól, villan egyet Benzema, amikor a legkevésbé várná tőle az ember. Bale eliramodik az egyik szélen, vagy csak simán egy Kroos beadásnál érkezik Ramos. Villanhat Modric vagy Isco, de a két felfutó szélsőhátvédünk is veszélyforrás. Olyannyira az egyéni képességekre épít Zidane, hogy hiába védekeznek le minket csapatszinten, mindig lesz egy eleme a játéknak, ahol lankad a figyelme az ellenfélnek, és amit kíméletlenül kihasznál a királyi gárda. Néha lehetnénk koncentráltabbak, motiváltabbak, de mindig akkor vagyunk a legkoncentráltabbak és legmotiváltabbak, amikor a legnagyobb szükség van rá. Ennek köszönhetően átéltünk pár szívrohamot, párszor cserélni kellett már a távirányítót, mert az volt a legközelebb, amikor 10 perc alatt kettőt szoptunk a Valencia ellen. De mégis talpon vagyunk. Így is vezetjük a bajnokságot egy elmaradt mérkőzéssel a puttonyban.

A kezdő tizenegyünk nem lehet kérdés, de a hozzáállásunk igen. Utóbbin fog múlni minden, hiszen újat nem fog Zidane húzni, mindenki tudja, hogy mit lehet tőlünk várni, ugyanígy tudja Simeone is. Fejpárbajban, ha van csapat, aki legalább olyan jó, mint Ramosék, az pont a Tico. Fel tudnak, és fel is fognak készülni a kapitányra. De bízok benne, hogy megint találunk egy kiskaput, amire nem figyelnek annyira, amit ki tudunk használni, hogy megtörjük őket. Mi leszünk otthon, de ők lesznek a keményebbek, mi viszont a kíméletlenebbek. Csupán 90 perc, ugyanúgy, mint Leganes vagy Eibar elleni mérkőzés. Ugyanúgy 3 pontot osztanak a győzelemért, viszont sokkal többet fog ez jelenteni nekünk, a csapatnak és minden játékosnak is. Ez nem csak egy mérkőzés, ez a derbi madrileño. Presztízs meccs, ahol nem csak a három pont a tét. Bennük is égni fog a bizonyítási vágy, és hogy visszavághassanak a két elveszített BL döntő miatt. Amíg Simeone gárdája együtt van, mindvégig ott lesz a fejekben Lisszabon és Milano, ami plusz motivációt fog jelenteni nekik. Nekünk viszont a bajnoki címnek kell a srácok szeme előtt lebegni, hiszen 5 év után, itt az ideje újra Spanyolország legjobb csapatának lenni.

Ezúttal minden egészséges játékost nevezett a keretbe Zidane, így csupán Varane maradt ki. Igen, még Coentrao is belekerült. (Ne kérdezd… fogalmam sincs…) Bízom benne, hogy Isco kaphat játéklehetőséget, mert egyrészről megérdemli, másrészről gondot okozhat akár a kontráknál, akár felállt fal ellen. Casemiro szintén hasznos tagja lehet a csapatnak, legyen valaki, aki felveszi a harcot ott középen a tahókkal szemben. (Hiába nincs Costa, Raúl Garcia, rájuk ragadt már ez. Na meg, most sem kell őket félteni.)

A legjobb forgatókönyv az lenne a számunkra, ha viszonylag gyorsan vezetést szerezne a csapat, hogy aztán beállhassunk kontrákra. Atlético akkor a leggyengébb, ha neki kell kezdeményezni és futni az eredmény után. A héten nekünk lesz nehezebb ellenfelünk a BL-ben, ráadásul nem valószínű, hogy a kezdőben nagy változás lenne ott a maihoz képest, így még inkább jó lenne, ha a győzelem tudatában lehetne pihentetni pár játékost. A padról Isco, Lucas és Morata is sokat hozzá tudna adni a csapat játékához. Most Zidane-nak minden játékosára szüksége lesz, és nem csak az olyen mérkőzéseken, mint a Leganes vagy egy Gijon elleni bajnokin. Nem lehet 5 napon belül 11 játékossal nekimenni a Ticónak, majd a Bayernnek is. Megvan az alapanyagunk, tessék azt hasznáni Zizou!