Lehetséges jövőkép

Láttátok az Éjszakai rohanás című klasszikust? Esetleg emlékeztek a Nike egyik legjobb reklámjára: The Cage? Aminek készült egy második része is, ahol már nem az első gól volt a nyerő, hanem a századik. Tegnap este valamiért ezek jutottak eszembe, látva a mérkőzésünket, ahogy játszott a Plan B. Élvezetes meccs volt, bár tudom, hogy pár vaskalapos hungaroCapello számonkérte (bizonyos szemszögből jogosan) a taktikát – sőt, magam is többször írtam kommentbe a második félidőben, hogy kell egy játékos a pályára és a csapatba, aki diktálja a tempót. Isco és Modric ehhez későn kapcsolódott be, de maradjunk annyiban: a tegnapi találkozó az utóbbi idők legélvezetesebb meccse volt, ha az ember szurkoló-módban nézte a találkozót. Ismét a BBC nélkül.

Először megosztok veletek pár véleményt, bemutatva azt, hogy milyen szerteágazó gondolatok születhetnek ugyanarról a mérkőzésről, attól függően, hogy mire fókuszál az ember.

Sultan és Norma beszélgetése a meccs másnapján: 

„A nagy változások elől és a középpályán történtek, és ezek működtek is. Ami miatt fanyalogni lehet megint, az a védelem teljesítménye, benne Ramosszal, Marcelóval és Danilóval. A rúgott négy gól simán lehetett volna 6 vagy 7 is, csak a kapott kettő volt elkerülhető. A labdakihozataloknál látszott az, hogy ez a formáció kevéssé van összeszokva, és már nem tudom hányadjára bizonyosodik be, hogy Casemiro hátul nyomás alatt képtelen jó megoldásokra.

Ennek a kezdőnek az erénye szerintem pont az lehet, hogy játszani akarják a focit, amiben kevesebb a begyakorolt elem, hacsak az nem, hogy mindenki követi a játékot, ütemben beindul, hogy megjátszható legyen, és megy a passz önzetlenül, mert érkezik is vissza.

És ugye Asensio…csak el ne kótyavetyéljük! Ebben a srácban nagyon sok van.” – Sultan

„Igen, a gálakezdőnkhöz képest ez tényleg nagy különbség. De egy ideális világban ez lenne az alapértelmezett. És a begyakarolt elemek segítsék azt, hogy a csapat játszani tudhassa a játékot. A begyakorolt elemek teremtik meg a lehetőséget a játékra. Ha egy Leganes meg tudja fogni a Real labdakihozatalait, az azert nagy gond.” – Norma_va

„Abszolút értem, amit mondasz, de ugye ez nem gombfoci, ahol mindenkinek bebetonozott helye van, és pontos szerepe. Ha egy csapatrész tud spontán jól játszani, olyan alapvetéseket használva, mint védő mögül kimozogva új passzsávot létrehozni. Szorult helyzetben futni a labdabirtokló felé, hogy keletkezzen új passz opció. Passz után lendületből továbbfutni, hogy a gyors kényszerítő létrejöhessen. Hogy akkor induljon el, amikor az irányító felnéz, stb. Ha ezek a begyakorolt elemek, akkor egyetértünk.” – Sultan

Kemenes Szabolcs, TV-s szakértő-hálóőr:

„Az volt a nagy különbség, hogy látványosan játszhatott a Madrid, mert nem volt „kötelező” passz Ronaldónak, vagy Bale-nek, az lőhette el, akire kijött, és ment mindenki a visszapasszokért is.” – a meccs utáni elemzésben.

Norma_va magánvéleménye:

Az első 10 perc után ráncoltam rendesen a szemöldökömet, még Carlo is megirigyelte volna. Úgy vélem, hogy én leszek az egyetlen, aki nem fog önfeledten örömködni a tegnapi játékunk miatt (inkább felszabadult és élvezetes volt, mint szép), de egyrészről már megszokhattátok tőlem, másfelől meg nem igazán érdekel.

Az elején szögezzük azt le, hogy ez a mai meccs nem a nagybetűs CSAPATRÓL szólt, hanem a perememberekről, és, hogy ők egyénileg játszhassanak egy jót és villoghassanak. Ezt rutinból hozni kellett, ez látszott is a kereten. Viszont volt pár elem a mérkőzésen, amiből levonható pár messzemenő következtetés is.

A kezdő tizenegy szerintem eléggé ült. A játékosok stílusát ismerve teljesen kiegészítették egymást, a szerepkörök egyértelműen leoszthatóak a játékosokat ismerve. Nálam valahogy így néz ki egy szakmailag megalapozott kezdő tizenegy. (Itt most nem a nevekre értem, hanem a játékosok stílusára egymáshoz viszonyítva) Persze, azon lehet vitatkozni, hogy Kázmérra mi szükség volt – semmi tulajdonképpen. Nélküle is átjáróház voltunk. De, ahogy említettem, most nem ez a lényeg.

A legszembetűnőbb számomra az volt, hogy a letámadás ellen nincsen semmi begyakorolt eleme a csapatnak. Kovacicot előrébb pozícionálta Zidane, mint talán a csapat egysége megköveteli, de feltételezem, úgy gondolta, hogy elegendő lesz ezen az estén. Igen, az volt. Nem is ezzel van a baj, viszont ismét látszott a tanácstalanság Ramos és Casemiro részéről, amikor a letámadás ellenébe kellett volna a labdát kihozni. James és Kovacic ugyan igyekezett üres területekbe bemozogni és a két szélsőnket sem érheti kritika ebben az esetben (nem úgy, mint a bíbíszít), viszont rajtuk is látszott, hogy nem igazán tudják, hogy hova kéne mozogni, hogy hogyan segítsék a labdakihozatalokat. Lehet többet látok bele az egészbe, mint kéne. Nem tudom. De számomra elég beszédes az, hogy egy kiesés elől menekülő, a spanyol első osztályban idén újonc csapat ellen megáll a tudomány, ha a labdát egy nem túl magasra feltolt letámadás ellenébe kell kihozni. Nem éreztem azt, hogy a játékosok lábában lenne valamiféle begyakorolt mozgás az ilyen esetekre. És ez mindenféleképpen Zidane felelőssége. Napokon belül játszunk az Atlético ellen, keringőzünk egyet a bajorokkal, majd otthon fogadjuk a délamerikai támadó delegációt (a csapat többi része elhanyagolható). Ez édes kevés lesz.

Eddig is látszódott ez a probléma, nem újkeletű. De több mindenre rá lehetett fogni, pl. nincsenek visszazáró szélsőink a gálakezdőben. Ez jogos, és kihat a labdakihozatalokra is, igen. De tegnap láthattuk, hogy visszazáró szélsőkkel sem megy ez olyan egyértelműen.

25 másodperc elteltével Casemiróra rontottak rá, előrefele a legközelebbi játékos kb. 20 méterre helyezkedett tőle, Kovacic volt az. Ez a következő percekben többször látható volt.

Ez Zidane felelőssége azért, mert a letámadás ellen a legkönnyebb felkészülni. Gyakorlatilag egy az egyben lehet edzésen ilyen szituációkat leszimulálni. A játékosoknak meg igenis tudniuk kell, hogy hova kell futniuk, hogyan tudnak a passzsávokat nyitni, mikor kell a labdás felé és mikor tőle elfelé futni. A labdás játékos, akin a nyomás van, tudnia kell, ki lesz az, melyik lesz az az irány, ahova, akinek passzolhat. Nem pedig másodpercekig toporog egyhelyben, és néz jobbra-balra, hogy mi legyen a következő lépés.

Szőrős szívű vagyok, hogy egy ilyen mérkőzés után emelem ki ezeket (majd a többiek remélem ellensúlyozzák a negatív hangvételű gondolataimat), de szerintem az ilyen mérkőzéseken még inkább beszédesebb, mert a különbség is sokkal nagyobb a két csapat között. Nem szabadna ennek kiütköznie. Nem fogadom el azt, hogy a játékosok nincsenek összeszokva egymással, vagy, hogy egy Leganes ellen nem hajtanak annyira. Egyrészről nem azt várom, hogy sallagmentesen, gördülékenyen folyjon a labdakihozatal, hanem hogy legyen valami látható együttmozgás a csapat részéről, üres területek keresése a játékosok részéről. Másrészről pedig ennyi lehetőségük van bizonyítania ezeknek a játékosoknak. Mindegy, hogy Leganes, Sevilla, Eibar vagy a Bayern München. Ők a kiegészítő emberek, ők minden lehetőséget úgy fognak megragadni, mintha egy döntő lenne.

Amiről most én beszéltem, leginkább az első 10 percben volt jellemző, utána maximum elő-előfordult. A Leganes a bekapott gól után szétesett, és belement mindkét csapat egy adok-kapokba. Így aztán láthattunk egy fordulatos mérkőzést. Hétközi fordulónál, egy ilyen menetrend előtt, nem is vártam többet. Jó volt, nyertünk, lapozzunk.

Iron megjegyzései:

Tegnap smatte megjegyezte, hogy Lucas egyszerűen futballbuta. Én most ezzel nem akarok vitatkozni, viszont volt tegnap valaki a pályán, ráadásul ugyanazon az oldalon, aki még nála is nagyobb futballbuta, de annyira, hogy az már a debilséggel határos. Igen, a hálistennek csak csere jobbhátvédünkről lesz szó, aki Carvajalnak legfeljebb a cipőjét köthetné meg, ha a futballhoz való észt nézzük. Hogy a védekezésünk egy kaotikus fos, ahhoz már hozzászoktunk. De a Leganés tudatosan mindig a jobb oldalon jött ránk, mivel tudták, hogy Danilo van annyira ostoba, vagy tippmixelt, hogy felőle a kapuig is futhatnak. Szeretném kiemelni az első gól előtti jelenetet. Egy szimpla váltást nem tud a védelmünk megcsinálni.

Én ezt az egész védekezést Kálmánbá klasszikussá nemesedett szavaival zárnám:

A második gól önmagában is vicc, de előtte, amíg szögletig jut a helyzet, na az az igazi paródia. Danilo bent kolbászol a 16-os előterében, helyette Lucasnak kell kimenni és szerelni. Úgy csúszott el a teljes védelmünk, hogy azért megyei serdülőben is az edző a komplett csapatot három seggberúgás után szétzavarná a francba.

Kedves Zidane! Szeretnélek emlékeztetni rá, hogy ez nem a megyei serdülő. Ez itt a Real Madrid, a világ egyik legnagyobb klubja, ahol ilyenek egy Leganés ellenin beleférnek, de azért cefetül szúrják ám a szemünket! Ha egy ilyet megengedünk magunknak a matrac-Bayern-Barca ellen, nem lesz második esély meg bűnbocsánat. Úgy elvernek minket hogy szédülni is elfelejtünk. Tehát mielőtt jönnének ezek a fontos meccsek, tedd rendbe a csapatvédekezést, mert amit tegnap láttunk, az viccnek kicsit erős, valóságnak meg túl röhejes és szörnyű!

Carlos06 kommentje a meccs után: 

„Ezek a mérkőzések tartják életben a szezont a fotelszurkolók számára.
Remek meccs volt, a motiváltság, a fiatalos frissesség hozta magával az élményt. Kellett ehhez az ellenfél is, de nem irigylem Zidanet, ilyen formában lévő játékosokat kell kihagyni, Lucas és Asensio is nagy fegyverek lehetnének a befásult sztárok helyett. A tegnapi 4-2-3-1-ben talán James muzsikált gyengébben, de ez köszönhető a Casemiro-Kovacic kettősnek is, akik a labda előrejuttatását nehezen oldották meg. Labdaszerzesből nem volt gond, de felállt védelem ellen problémát okozott, persze nem sokat játszunk ebben a felállásban, így érthető is. Megnéznék egy spanyol négyes különítményt kicsit több támogatással mögöttük valahogy így:
Modric, Kroos – Asensio, Isco, Lucas – Morata
Védekezésben mehetne a 4-5-1. Van itt ész, sebesség, kreativitás, egy-egy ellen is jók, a legfontosabb, hogy az egok harcát is elfelejthetnénk.”

Szeretném jelezni, hogy a Ti véleményeiteket is várjuk! 

A magam részéről pár érdekességgel veszem vissza a szót, mert úgy érzem, felesleges lenne a taktikára több szót fecsérelni – ez a meccs igazi élményfoci volt, a hazaiak annyival gyengébbek, hogy nem létezett forgatókönyv, amelyben ők győztek volna:

A Real Madrid az idei szezonben 8 meccset játszott Ronaldo és Bale nélkül. 7 győzelem mellett egy 3-3-as döntetlen érkezett még a Sevilla ellen.

Morata életében először ért el 10 gólt első osztályú bajnokságban. Ráadásul Raúl után az első spanyol, aki mesterhármast ért el a csapatban. (Raúl: 2009, Sevilla ellen.)

James, aki nagyjából 5 trillió éve játszott kezdőként utoljára (talán enyhén túlzok), Kroos mögött a második legtöbb gólpasszt adta a La Ligában játszó középpályások közül – minden idei sorozatot figyelembe véve. Újra mondom: NEM SZABAD ELADNI.

A meccs alatt előkerült, hogy Isco és Asensio maradása mellett sokan belemennének abba, hogy a kolumbiai eligazoljon. Nos, inkább gondolkodjunk el a következőn: vajon a 25 éves James és a nála fiatalabb Isco és az Iscónál fiatalabb Asensio nem lenne-e jobb alternatíva évi 50+ meccsen, okosan használva őket, mint a BBC? Ha valahogy képes ZZ a BBC-t a csapatban tartani (és látjuk, milyen velük, ill. nélkülük a játék), akkor miért ne lenne képes a három támadóközéppályásunkat értelmesen használni? Ne adjuk el a jövőnket!

A Real Madrid az idei lejátszott bajnokikat figyelembe véve a Leganes ellen kapta a legtöbb kapuralövést az első félidőben (10 kísérlet). (Norma szavaira azért visszautalnék…)

Egyik csapat sem foglalkozott a védekezéssel (ezt Norma és IronRock is kifejtette már részletekben): a Leganes 95, a Real Madrid 108 passzt abszolvált a támadóharmadban. Ők 14, Mi 18 lövési kísérlettel fejeztük be a találkozót. Lehet, hogy nem így éreztük a játék sebessége miatt, de 61%-ban nálunk volt a labda.

Mutatok egy jelenetet, amit az egész meccsen el tudtam volna képzelni, de leginkább a 2. félidő 2. felében jelent meg: sokmozgásos labdajáratás. Ha belegondolok, hogy ez a BBC-vel nem lenne lehetséges, azon kapom magam, hogy nem értem, miért betonkezdők ők. Ebben az anyagban Asensio, Lucas, Isco be- illetve hátrafele mozog, hogy opciót nyújtson a labdásnak. Jó érzés, hogy tudnának a srácok ilyet is.

Képzeljétek el, csak 12 beadási kísérletünk volt! (Ebben a szögik nem szerepelnek.) A 12-ből egyet James Morata fejére is varázsolt (jó, beütötte a védő…). Jamesnek egy gólpassza és három kulcspassza, Asensiónak szintén egy gólpassza és mellette 2 kulcspassza volt. Van itt tehetség!

A másik jelenet pedig egy labdaszerzést követő támadásépítés lenne, vagy labdakihozatal, hiszen Moratának nem sikerül ütemben lepasszolnia a labdát Asensionak. Itt is azt látom, hogy mozgás van, segítenek a labdásnak – olyasmi, amit Norma is várt volna az meccs elejétől fogva.

Fura volt számomra, hogy ez a meccs, ami szerencsére nem lett a következő szürke találkozó, ez a kezdőtizenegy, ami nyilván legközelebb majd az amerikai túrán kap lehetőséget júliusban, ennyi érzelmet, gondolatot ki tudott váltani belőlünk. Hiszen a győzelem biztos volt, a srácoknak meg sem kellett szakadni érte – tehát nem a katarzis (also known: Ramos feje) miatt hozott lázba minket a találkozó. Nem is az ellenfél nagysága miatt (minden tisztelet mellett). A három ponton túl itt tényleg annyit nyertünk, amit carlos06 írt: ezek a meccsek tartják életben a szurkolót. Minket.

Ha tetszett ez a sok forrásból összehozott anyag, oszd meg (és uralkodj), kommentelj és várd velünk együtt a szombati Real Madrid – Atletico Madrid csatát.

A végére pedig: Guti Juvenil A csapata BAJNOK lett! 

És még valami… Little less conversation, little more action please!