3-0, vagy csak a szokásos?

Nem biztos, hogy fanyalognunk kell az előttünk álló feladatok tükrében egy hazai 3-0-s győzelem után, de aki látta meccset, egyetérthet velem, hogy a Deportivo Alavés elleni mérkőzés minden volt, csak jó nem. Próbáljunk meg a pozitívumokra koncentrálni, s tekintsünk rá mintegy felvezetésre a sokkal nehezebb összecsapások előtt. Vártuk már a válogatott szünet után a La Liga folytatását, s azt győzelemmel sikerült abszolválni. Összefoglalunk.

Részben a válogatottból visszatért játékosok pihentetése, részben a keret forgatása miatt – elsősorban hátul – szokatlan felállásban kezdtünk. Hiányzott Navas, Marcelo, Ramos és Carvajal is. Danilo kezdőbe kerülésének hírére többünk szeme sarka remegni kezdett, mint később kiderült, teljes joggal. Nagyjából 10 percig tartott, hogy a blog „Sérültek” szekciójában az szerepelt, hogy „Jelenleg minden játékos egészséges”, amikor Varane jelezte, nem tudja folytatni a mérkőzést.

Zidane átszervezte a sorokat, bejött Carvajal, aminek több szempontból is örültem, Danilo átment a bal oldalra és a két belső védő pozíciójába csúszott Pepe és Nacho. Mint ismeretes, Varane egy hosszabb kihagyás után tért (volna) vissza, az események nem sok jót vetítenek előre sérült térdével kapcsolatban.

Carvajal beállása jelentősen megdobta az esélyét, hogy a jobboldalunk mutat valamit ezen a mérkőzésen, továbbá jobb bekkünk lehetőséget kapott az 5. sárgalap begyűjtésére is. Ennek ugye azért van jelentősége, mert a szerdai találkozón a Leganés ellen játszik a gárda, és azt kevéssé tűnik nagy vérveszteségnek elmulasztani, mint az azt követő Atletico Madrid ellenit. Ha már a lapok jelentősége szóba került, CR pont ugyanilyen cipőben járt, azzal a különbséggel, hogy ha van az embernek némi önkontrollja, legelőlről meg lehet úszni a sárgát, de ugyanez nem feltétlenül mondható el egy hátvéd esetében, akinek esetleg más hibájából adódóan is el kell követni időnként egy-egy taktikai faultot.

A matiné időpont meghozta az év első igazán meleg futball délutánját, Madridban igencsak jó idő volt, egy negyedóra elteltével mindenkiről szakadt a víz. Hogy ennek mekkora szerepe volt az összecsapásnak egyáltalán nem nevezhető meccs alakulásában, azt nem tudom, de az első félórában ha mutatkozott is némi hazai mezőnyfölény, s kialakult egy-két helyzet (Benzema lövés, majd Isco is próbálkozott, és egy Ronaldo labdalopás is említést érdemel), nyomát nem láttuk annak a meccs-éhségnek, amit mi szurkolók előzetesen vizionáltunk. A 31. percben aztán a felfrissült jobb oldal beköszönt. Egy remek Carvajal-Benzema összjáték nyomán megszerezte a Real Madrid a vezetést. Az első kulcspassz talán lesen találta Benzemát, de tekintettel arra, hogy visszafelé mozgott, s előnye nem származott belőle, s egyébként is elfogult, szemellenzős madridisták vagyunk, ezen nagyvonalúan túllendülünk.

Nagyon sokáig úgy tűnt, hogy ez lesz az egyetlen gól legalábbis a részünkről, amivel nagyon szeretnénk megnyerni a találkozót, viszont a Marcos Llorentét nélkülözni kénytelen Alavés egyre bátrabb támadásokat vezetett. Casilla szerencsére remekül együtt élt a játékkal, számos jó kifutást bemutatott, nagyokat mentett a kiugrani akaró vendégek elől. Danilo sajnos nem tudta hol van, ismét a rosszabb arcát mutatta, sokadjára megkérdőjelezve helyét – nem csak a pályán -, de az egész keretben. Nem tudom elképzelni, hogy van olyan csapattársa, aki az udvarias nyilatkozatokon túl, ne látná, hogy milyen fatális tévedés az ő madridi kiruccanása.

Isco szerepléséhez kiemeltem egy jelenetet az első félidő legvégéről. Egyszerre mutatja meg a kis görbe lábú középpályásunk nagy erényét, hogy szabályosan szinte nem lehet elválasztani a labdától; és azt, hogy ha időnként hamarabb szabadulna a labdától, még több kontránk végig tudna futni. Ebben az esetben csak tovább kellett volna tolnia Cének, aki indíthatta volna Bale-t a jobbszélen.

A játék képe a második félidőben sem volt megnyugtató, folyamatosan lógott a levegőben az egyenlítés. Ha Deyverson egy kicsit is tudna fejelni, nagy bajban lettünk volna. A találkozó szürke folyamának üde színfoltja volt Carvajal és Theo Hernandez folyamatos párharca. A 19 éves tehetség első meccsét játszotta a Bernabeuban, és ha nem is rúgta ki a ház oldalát, de a korát, tapasztalatát és a körülményeket figyelembe véve egész jól teljesített. Állítólag a Real is figyeli, abban nem vagyok biztos, hogy a mai meccse után szaladnak Perezék előszerződést kötni vele.

Nálunk Casillát láttam a legjobbnak, de Benzema is kétségtelenül jó meccset hozott. Szembetűnő volt, hogy míg Modric ezen a napon még a kötelezőt is csak nyögvenyelősen hozta, a karmesteri pálcát Isco vette át. Modricnak kb. 10 jó perce volt, az 50. tájékán, de ezzel nem győzte meg Zidane-t, aki a 68.-ban Kovacicot hozta be a helyére. Igazából ebben a szerkezetben és ilyen csapat hozzáállás mellett Kroos is jobbára csak szenvedett.

Norma_va ismét kiemelte a közös csetben, hogy a BBC és a középpálya ismét javarészt egymás nem ismerő játékosok halmazának tűnt, folyamatos szakadékkal a részek között, ami ezen a meccsen leginkább Cének, és a pocsék napot kifogó Bale-nek volt köszönhető.

Egy hibát is kiragadtam alább. Labdát veszítünk: vagy Danilo nem volt elég határozott, vagy Kroos aludt el, mindenesetre nagyon rossz helyen ajándékozzuk oda a labdát, majd a beadásra Casillának tarolni kellene (tud ő olyat, sokszor láttuk), de nem elég határozott, majd megköszönhetjük a végén Deyversonnak, hogy nem volt elég pontos a fejessel.

A 81. percben aztán ZZ megtapsoltatta a közönséggel Benzemát, aki ezúttal ismét megérdemelte a dicséretet. Helyére Lucas Vazquez állt be. Cé amellett, hogy rendszeresen rossz megoldást választott, legalább a 85. percben letett egy passzt Iscónak, aki igazából saját magának kaparta ki a gesztenyét azzal, hogy kiszorított helyzetből, egy védő szoros őrizete alatt is be tudta passzírozni a labdát a léc alá.

5 perccel a vége előtt dőlt el, hogy ezt a meccset meg fogjuk nyerni. Többek között ez is alátámasztja, hogy mennyire nem voltunk csapat szinten elég magabiztosak. Az Alavés minimum annyi helyzetet kialakított, mint a Real, csak a helyzetkihasználásuk ezúttal még a miénknél is rosszabb volt egy fokkal. Vagy többel.

A végén még Bale remekül lőtt el egy szabadrúgást jobbról, hogy némi borsot törjön Cé orra alá, a felső lécről kivágódó labdára ketten is startoltak teljesen tudatosan az elrúgás pillanatában, közülük Nacho volt az, akinek jól érkezett vissza a labda, és köszönte szépen, okosan behelyezte fejjel a feltápászkodni sem tudó kapus mellett.

A 3-0-ás végeredmény nagyon hízelgő a Real számára. Talán van ennyi a két csapat között, de ez játékban ezúttal egyáltalán nem mutatkozott meg. Ennek elsősorban a hazai csapat volt az oka. Előzetesen reméltem, hogy a bajnokira éhes gárda forgatókönyve valósulhat meg, de gyakorlatban megint a következő meccsekre tartalékoló csapat minimum erőbedobását fanyaloghattuk végig. Nem biztatok senkit, szerintem a hétközi meccs a Leganés ellen nagyjából ugyanez lesz. Vagyis eredmény szempontjából csak remélem, hozzáállásban szinte biztos vagyok benne. Az első mini formaidőzítésnek a Tico ellen kell majd a csúcsra érnie.

Hogy azon a meccsen ki játszhat majd, az attól is függ, hogy Cé és Carvajal kap-e sárgalapot szerdán, és ezt a luxust, ma már – szigorúan a véleményem szerint – nem engedhettük volna meg magunknak. Sok nehéz meccs áll előttünk, most mind Cének, mind Carvajalnak össze kellett volna szednie az 5. sárgát, pont ütemben, épp a legjobbkor. Amikor egy kézi BL-ben egy olyan nagyágyú, mint a Kiel 3 meghatározó játékosát jelenti sérültnek egy nyolcaddöntő visszavágó előtt, köztük a legjobbját Toft Hansent, majd mindhárman játszanak; ennyi csibészségnek (vagy inkább taktikának) bele kellene férnie.

A mezőnyben ezen a napon Isco volt nálam a legjobb (az AS egy nagyon találó „¡Illa, illa, illa, Isco maravilla! címmel hozta ma reggel a meccset, nagy örömmel látom, hogy az utóbbi időben kiválóan teljesít, de aggódom, hogy ez esetleg annak köszönhető, hogy eldőlt a sorsa a színfalak mögött, s a jövője alakulásának lehetőségei helyett már sokkal inkább koncentrál az adott meccsre. Igen, kifejezetten attól tartok, hogy eligazol.

Sajnos észérvekkel nem tudnék akadályokat gördíteni klubváltása elé, de azért még életben tartom a reményt, hogy még nem száradt meg a tinta új szerződésének aláírása nyomán. De aggaszt, hogy még nincs új szerződése a Reallal, és még a tárgyalások kósza híre sem kering. Ha objektíven megnézem, mely top csapatokba illene leginkább a játéka, fájó szívvel kell megállapítanom, hogy ez a Barcelona. Ha egyből oda szeretne igazolni, akkor meg kell kerülnie az „anti-Barca” záradékot is, mely kimondja, hogy hatalmas kötbért kellene fizetnie, ha a szerződéséből a Barca vásárolja ki. Viszont, ha kifuttatja jelenlegi szerződését egy év múlva nyáron, akkor szerződése megszűnik, vele az anti-Barca záradék is. Ekkor egy csinos leigazolási összeget is kaphatna a katalánoktól, ami töredéke lenne valós vételárának, viszont a Realnak egy cent sem járna. Tehát minimum az várható, hogy Real kezdeményezni fogja a szerződésének meghosszabbítását. Ha nem teszi, abba bele sem gondolnék.

Visszatérve a találkozó értékeléséhez, kissé baljóslatú Modric utóbbi időben tapasztalható visszaesése, nem a legjobbkor történik mindez. Mostanában Kovacic sem alkot maradandót a helyén csereként beállva. Keveslem Morata, Asensio vagy épp Mariano játékperceit, talán a Leganés ellen pályán láthatjuk egyiküket.

Örüljünk az eredménynek, a krónikákban úgyis csak az marad fent, hogy Real Madrid – Deportivo Alavés 3-0. A jogos kritikákon túl sose legyen nagyobb bajunk, mint egy ilyen arányú győzelemről kell beszámolnunk. Ha csak ebben az áprilisi hónapban nem lenne rosszabb, azt hiszem, összetennénk a két kezünket!