Akarat volt, taktika nem

A Celta Vigo rendesen megnehezítette a királyi gárda dolgát, hiszen egészen a 81. percig 1-1-re állt a mérkőzés. Morata vezető góljára Orellana válaszolt és úgy tűnt döntetlennel zárul az összecsapás. Azonban a Real játékosok összekapva magukat, nagy tempót diktálva felőrölték az ellenfelet. A szív a helyén volt és Kroos halál pontos lövésével begyűjtöttük a három pontot. Így két forduló után maximális ponttal, azaz 6-tal rendelkezünk, ami még talán sokat jelenthet a végén. Mielőtt azonban továbblépnénk a következő meccsekre érdemes megállni és górcső alá venni a tegnapi mérkőzés fontosabb mozzanatait, hátha hasznos információt tartogat a jövőre nézne. Elemzés következik! 

Ahogy Zinedine Zidane is említette a mérkőzés utáni sajtótájékoztatóban a Celta nagyon felkészült és nem sok esélyt adott a Real számára. Ez főleg az első félidő során tűnt ki drasztikus módon. Eduardo Berizzoti fiai alapvetően 4-2-3-1-ben állt föl, de sok esetben vált ez 4-2-4-gyé. 

4-2-4-es formációban támad le a Celta Vigo

Ahogy a képen is látszik a Celta nagy presszinget alkalmazva már a labdakihozatalt megzavarta, ami már a múltban se ízlett a Realnak. A támadók zonális védekezést alkalmaztak, ugyanakkor bizonyos játékosaink (Kroos, Modric vagy Bale) egyéni őrzést kaptak. Nem felejtem el a pillanatot, amikor Bale kénytelen volt egészen a saját 16-osig futni a labdával egy visszalépést követően, mivel az őrzője addig hajszolta.  Az első percekből felocsúdva kezdhettük érezni, hogy valami nem stimmel, nem csak a labdakihozatallal akadtak gondjaink, de a támadásépítés is döcögött. Nem tudtunk igazán veszélyes helyzetet kialakítani, amit tulajdonképpen saját magunknak köszönhetünk.

Labdajáratás Real módra.

Jól látszódik, hogy szétszakadt a csapat, nincs kapocs a csapatrészek között, ami érthetetlen okból annak a következménye, hogy egyszerűen üresen marad a pálya közepe. Túl távol helyezkednek a játékosok, nincsenek kényszerítők, nem tudjuk megbontani a védelmet. A betömörülő csapatok ellen amúgy se megy, de ezzel a taktikával még inkább redukáljuk a lehetőségeinket. Gondolhatnánk, hogy ez elszigetelt eset, hogy csupán a tegnapi meccsen álltunk fel a képen látható módon, de sajnos nem így van. A múlt heti Real Sociedaddal szemben is jelentkezett a probléma.

De már Benítezzel a fedélzeten az EL Clasicón is hasonlóképpen járattuk a labdát.

Sőt Zidane-nal a Granada elleni 1-2-es tavalyi  győzelem során is ugyanez volt a helyzet.

Értem én, hogy a széleket favorizáljuk, mert kellenek a középre tett labdák CR és Bale miatt, de egyszerűen nem értem mi okból nem javítja az aktuális edző az ilyen jellegű hatalmas hibákat. Olyan képzett játékosokkal vagyunk tele, mint Kroos vagy Isco és mégis ezt az egydimenziós játékot eröltetjük. Visszatérve a tegnapi mérkőzésre, csak akkor tudtunk helyzetet kialakítani, ha valaki egyéni villanásai révén váratlant tudtunk húzni. Az első félidőben ezt rendre Modric tudta megcsinálni. Némi szerencsével már ekkor betalálhattunk volna. Elmaradt. De, ha sikerült megbontani a védelmet akkor se tudtunk veszélyeztetni, megint csak a rossz tolódás miatt. 

A nyilak a játékosok optimális helyzetét jelöli. 

Ráadásul a védekezéssel se volt minden rendben. A Celta tudatosan a szélek felé belőtt labdákkal próbált a védelem mögé kerülni, majd innen középre tenni vagy a második hullámban érkezőknek. Ehhez pedig nagyban asszisztált a csapat, mivel nem volt megfelelő a középpályás védekezésünk. Nem zártuk le a passzsávokat és több ízben is helyzetet tudtak kialakítani.

Az egyenlítő gól előtti helyezkedési hibák. 

Mindkét képen rosszul védekeztünk és elegendő volt egy passzal átjátszani a komplett középpályát. Amiből az elsőnél még csak helyzet alakult ki, a másodiknál már viszont gólig jutottak Orellanáék. Hiába volt Casemiro a pályán, nagyszerűen vették ki a játékból. Nem középen erőltettek, ahol a legtöbbet találkoztak volna a brazillal, hanem a széleken. Ahogy kilépett volna a labdásra szerelni a labdát már továbbpasszolták. Casemiro rettentő hasznos tud lenni és tegnap is többször jól avatkozott be a játékba, de az egész képet tekintve felesleges volt játszatni. Védekezésben nem nyújtott annyit – a statjai ellenére – és még támadásban se tudott hozzátenni. Hasznosabbnak gondolnám, ha ilyenkor Kovacic vagy Isco kerülne be. Így megszervezni a védekezést és az offenzív fázisban is óriásit jelentene Isco tudása.

A második félidőben annyi változott, hogy csökkent az ellenfél letámadása, fáradtak és egyre több terület nyílt meg a Real számára. Valamint Asensio is szabadabban mozgott és többet lépett be az ellenfél vonalai közé így okozva létszámfölényes helyzetet.

Végre egy létszámfölényes szituáció, de a társak megint túl távol helyezkednek. 

A nagyobb terület megjelenésével ismét azt láthattuk, hogy a Real ilyenkor érzi a legjobban magát. Bale lubickolt és ezáltal többször helyzetet alakítottunk ki, jelezvén, hogy vigyáznia kell annak, aki területet ad a királyi gárdának. A játék más elemeiben is „fejlődtünk”, csökkent a játékosaink közötti távolság, azaz megjelent végre a kényszerítők is, ami még mindig az egyik legnagyobb fegyverünk lehetne, mivel ezt a legnehezebb levédekezni.

Még egy dolgot hiányoltam az első játékrész során, a szereléseket,főleg az ellenfél térfelén szerzett labdák okoznak igazán nagy gondot. Nem csoda tehát, hogy előbb Modric labdaszerzése után született Morata vezető gólja, majd James nagy elánnal jutott a játékszerhez az ellenfél 16-osánál, amit Kroos specialitása követett, 2-1. Az eredmény pedig nem is változott.

Összességében, elmondható, hogy nagyon örülhetünk a győzelemnek és a 3 pontnak, de ahogy leírtam vannak aggasztó jelek, amik makacsul kitartanak a csapattal és csak nem tudunk leszámolni velük. Persze temetni se kell a csapatot vagy az idényt, de az bizton állítható, hogy ennél több fog kelleni, ezeket a gondokat, hiányosságokat ki kell küszöbölni. A probléma felismerése az első lépés ehhez. Nem lehet mindig arra alapozni és várni, hogy fizikálisan jobban fogjuk bírni és az ellent felőrölve mindig érkezni fognak azok a létfontosságú találatok. Az általam megfogalmazott kritikák elsősorban az edzőnek, Zidane-nak szólnak, hiszen ezt a meccset a szívünkkel nyertük meg, ahogy a Sevilla ellen is. Nem pedig a taktikai fegyvertárunk diadalmával. Várjuk a folytatást! Hala Madrid! 

Megj.: A poszt elkészítésében nagy segítségemre volt faja, úgyhogy ezúton is nagyon köszönöm neki!