Ismét Európa trónján

Ahogy várható volt a BL döntő nem hozott látványos focit, ugyanakkor nem kis izgalmakat nyújtott cserébe. Az Atletico a vártnál nyíltabb játékkal kezdte a mérkőzést, és talán ennek köszönhetően viszonylag korán vezetést szerzett a királyi gárda. Az előnyét sokáig meg is tartotta, egészen a 80. percig kellett várni a matracosok egyenlítő góljára. Az összecsapás hosszabbításba torkollott, de ott se bírtak egymással a felek, ezért jött az orosz rulett, azaz a tizenegyes párbaj. Juanfran hibájával végül, a habfehér gárda diadalmaskodott és ezzel megszerezte a 11. BL serlegét.  Nagyjából így lehet összefoglalni a finálé történéseit. Most pedig végig olvashatjátok ki hogyan látta a történteket. Összefoglalunk!

Maverick:

Mallorcán néztem a meccset egy Mallorca-Bilbao szurkolók törzshelyeként üzemelő bárban (a tulaj baszk, innen a kettősség): a falon Bilbao játékosok képei egyesével keretezve és dedikált mezek, a terem sarkában 2 méteres HD TV tőlünk 5 méterre, spanyol kommentátor, angolul is alig beszélő csapos: ilyen körülmények közt még egy Taktaharkány-Karancslapújtő serdülő összecsapás is fergetegesnek és őrjítő tempójúnak tűnt volna, hát még egy BL döntő… Arra jutottunk, hogy azért van két kommentátor a spanyol TV-nél, hogy addig se legyen csend, amíg az egyik levegőt vesz! 

Az elvileg semleges törzsvendégek – már ami a két csapat iránti elkötelezettség hiányát illeti – fogalmazzunk úgy, hogy nem a királyiakért szorítottak inkább. 🙂 Bevallom kicsit átragadt rám is az atmoszféra, és a semleges-fanatikus skálán kicsit balra tolódva izgultam végig a meccset ahhoz képest, ami otthon lett volna a TV előtt.

Örülök a győzelemnek! Örülök annak, hogy Ramos szerezte a gólunkat, mert ha nem is ő a csapat esze, vagy nem is ő szervezi a játékot, ha hajlamos is hülyeségekre, akkor is ő a jelenlegi Real Madrid lelke és szíve! Újra és újra bizonyítja ezt, és immár két BL címmel járult hozzá a klub történetéhez! Örültem annak, ahogy Lucas ennyi idősen és ennyi rutinnal így tette el az első tizit. Örültem annak, hogy Bale most már tartósan képes jó teljesítményre, és ha nem is megy neki mindig, legalább cefetül akar (nem akarom tudni, hogy mit élt át a képernyők előtt a walesi szövkap az utolsó órában a fájdalmakkal és görcsökkel küzdő játékosát látva). Örülök annak, hogy Casemiro milyen higgadtan és hatékonyan tette a dolgát. És megszakad a szívem Daniért, aki az egyik legszerethetőbb játékos a csapatban, és akinek teste egyre jobban láthatóan nem bírja el azt, amire a szíve hajtaná… bízom benne, hogy rendbe fog jönni, és kifutja a képességei és akarata alapján neki rendeltetett sikeres pályát!

Itt be is fejezhetném az írást, mert minden további sor valószínűleg csak ellenérzéseket fog kelteni ilyen örömteli pillanatokban egy szurkolói blog közönségéből, de francot sem ér az egész blogolás, ha az ember nem őszinte, és upvote-okért formál csak véleményt. 🙂 Kifelé ballagva a főúton zengő dudaszó közepette maradt bennem valami hiányérzet, egy csipetnyi szomorúság is, ami alighanem abból fakad, hogy saját játékos pályafutásom alatt az én sportágamban egy Atleticóra erősen hajazó csapatban tudtam le legszebb éveimet… Jobb lett volna, ha nem vitatható a gól. Jobb lett volna, ha a támadóink szokásaikkal szemben esetleg lezárták volna a meccset a számos tiszta helyzetek egyikének értékesítésével, mert több helyzetünk volt, veszélyesebb volt a Real! (Az egyenlítést megelőző legnagyobb burleszk után éppen feleségemet vezettem be a futball közhelyek csodálatos világába a „kihagyott helyzetek…” kezdetű axióma ecsetelésével, amikor érkezett Juanfran beadása…) Kegyetlen volt a sorstól, hogy úgy ért véget a meccs, ahogy… hogy az egyik legalázatosabb, az adott estén egyik legjobb teljesítményt nyújtó, a CR-t és Bale-t felváltva levevő, gólpasszt adó csupaszív Juanfran hibázik, a döntőn ismét rossz napot kifogó CR pedig a tizik sorrendje eredményeként sok néző és a média szemében pedig a címlapokon 2 év után ismét félmeztelenül feszítve kicsit ellopja a show-t picit Ramos elől, de még inkább a csapat elől. Mert ez a siker aztán tényleg kollektív, közös siker volt, és ha valakiket egyáltalán ki kell emelni, akkor éppen a hátrébb játszókat. Valahol szimbolikus volt nekem ez a két egymást követő disszonáns momentum… és nem tudtam nem együtt érezni Juanfrannal.

Fantasztikus, hogy egy ilyen idény végén BL-t nyert a csapat, az meg szinte hihetetlen, hogy minden gond és nehézség, látható hiányosság ellenére 3 év alatt kettőt is. Reméljük egy nyugodtabb és következetesebb szezon elé nézünk! Gyógyulj meg Dani!

Norma_va:

Még nem volt időm újranézni a mérkőzést, így első benyomásaimat tudom csak megosztani veletek. Az első emlékkép, amire emlékszem úgy a 20. perc környékén, hogy sokkal jobban játszunk, mint előre vártam. Kontroláltuk a játékot, birtokoltuk a középpályát és megszereztük a vezetést! Ennél jobb kezdést remélni sem lehetett volna. Nem tudom, hogy Simeone hibázott, vagy Zidane és társai készültek fel nagyon jól az Atléticóból, esetleg mindkettő, de nyoma nem volt a már megszokott kőkemény Atma stílusnak.

A vezetést követően visszább vettük a tempóból és nagyobb figyelmet fordítottunk a védekezésre. Lehet ezen méltatlankodni, hogy nem a Real Madridhoz méltó felfogás, de azt ne felejtsük el, hogy Zidane szezon közben vette át a csapatot és nem volt lehetősége a saját képére formálni a játékot, így jobb híján Rafa maradékából gazdálkodott és megpróbált biztonsági focit játszani a fontosabb mérkőzésein. Én ezt mindenképp pozitívumnak tartom, mert bár nem volt szép a játékunk, de legalább eredményes volt.

Csak ugye ennek viszont az a hátránya, hogy ha sokáig nem dominálunk, akkor vérszemet kap az ellenfél. Fájó volt látni a kihagyott helyzeteinket. Amint kimaradt a kihagyhatatlan, egyből egymásra néztünk a Kárpitban, hogy ezt bizony meg fogjuk szívni… Mire visszapillantottam a képernyőre, már ünnepeltek is az Atléticósok. Hogy ezután mi történt, hogyan játszottunk nem tudom. Nem emlékszem. Idegesen markoltam a sörömet és bíztam benne, hogy valahogyan megússzuk.

Összességében úgy gondolom, hogy megérdemelten nyertünk meg a döntőt. Nem játszottunk annyival jobban, hogy 2-3 gólos különbséggel zárjuk a meccset, de szerintem mi játszottunk jobban. Mindkét csapatnak megvolt a lehetősége, hogy lezárja a meccset a rendes játékidőben. (Míg nekik csupán egy 11-esük volt, nekünk vagy 3 ziccerünk is) És le is kellett volna nekünk. De végül minden jó, ha a vége jó.

Navas és Lucas BL győzelmének irtó módon örülök. Egész szezont nézve talán ők azok, akik a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtották és mindig látszódott rajtuk a klub iránti elkötelezettségük. Örülök még Ramosznak, aki újból főszereplő lett (habár véleményem szerint nem ért a labdához a gólnál). Örülök Kroos és Modric, de legfőképp Casemiro játékának. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen felemás szezon végterméke egy BL serleg lesz. De nem tudok neki nem örülni. 12 év pangást követően, 3 éven belül másodjára nyerjük meg Európa legjobbjának járó serleget. Remélem, marad ez a tendencia.

Sultan:

Bár nagyon másféle focit játszik a két madridi alakulat, talán objektíven is kijelenthető, hogy minimum ennyivel jobb a Real. Haveri körben 2-0-ás királyi sikert tippeltem, és nem is voltunk messze tőle.

Csapatként úgy gondolom, hogy megérdemeltük a sikert, de a játékosok szintjén már árnyaltabb a kép. Ahogy még a büntetők előtt is írtam kommentben, van jó pár Atletico futballista, aki igencsak megérdemelné a BL győzelmet, s nem tudom nekik lesz-e még lehetőségük valaha finálét játszani. Leginkább a matracosok védelmére gondolok, Godinra, Juanfranra, de akár Filipe Luist is említhetem. Amit ezek a srácok letoltak a(z utóbbi pár) szezonban, az emberfeletti volt. A másik oldalról viszont azt mondom, hogy az a korábban tahó, ma már sokat finomodott argentin célfutball, amit Simeone legyömöszölt egész Európa torkán, nem biztos, hogy BL-t érdemel. Romantikusabban fogalmazva, nem lehet, hogy egy játékosabb, kombinatívabb futballal szemben diadalmaskodjon ez a kétségkívül sokszor igen profin megvalósított, de mégis csak egy barlangrajz egyszerűségű stílus. Kettős érzéseimet csak fokozza, hogy Simeonénak minden szezon végén elviszik a legjobbjait, és állandóan 3-4 új embert kell a csapatba építenie, s bármennyire nem népszerű játékstílusról is beszélünk, ezt kiválóan megvalósítja. A keretük szűkösségét jól mutatja, hogy egyrészt nem bírják el, ha egy Torres egy félidőn át egyetlen passzt se képes letenni, vagy ha az egyetlen gólfelelősük rossz napot fog ki. Anno Mourinho kb. annyival volt jobb stratéga (vagy csak szerencsésebb), hogy hasonló körülmények között győzelemre tudta vinni a Portót. A kérdés lebegve marad, hogy “jár-e” BL trófea a simeonei felfogásnak?

 A Real oldalán BL győztes lett Danilo. Folytassam? Kifejezetten örülök viszont, hogy Arbeloa egy BL sikerrel tud búcsúzni a klubtól, s, hogy Keylor Navas gyűjteménye is gazdagodott a legrangosabb európai klub trófeával. Bármi lesz a sorsa (remélem maradni tud!), ezt már senki sem veszi el tőle. Mezőnyjátékosok számához képest nagyon kevés számú kapusnak adatik meg a BL siker, így ennek fokozott jelentősége van.

 Zidane nem meccselt hiba nélkül, de ha van egy kis szerencséje, és belátja a hibákat, hajlandó és akar tanulni belőlük, szép lassan beérhet a Real kispadján. (Azt viszont leszögezném, hogy közel sem vagyunk minden információ birtokában, hogy mit miért csinál, ha pl. tényleg Kroos kérte a cserét, egészen más a csere megítélése.) Minden meccsel tapasztaltabb lesz, s most minimum egy évre megváltotta a jegyét. Ahogy a csapat is a Klub Vb-re és az európai SzuperKupára a Sevilla ellen. Végre lesz egy éles (nem hakni) előszezon meccsünk.

 Baw Jose:

Megérdemeltük.

Az ATMA is megérdemelte volna.

Volt hiba bőven.

A BBC adásszünetet tartott.

Sírtam veled, Dani.

Miattad is sírtam, Danilo.

ZZ megcsinálta, a többit meghagyom a nagyon gondolkodóknak és a mindent és mindenkit lekezelőknek.

Lucas és Marcelo öröme az értékesített tizik után.

Kroost miért?

Csináljunk olyat, mint még senki.

Védjük meg a címet!

Zizou:

A beharangozómból már kiderült, hogy én vereségre számított, és bár rezgett a léc, de mégis szerencsésen alakult a számunkra. Mindkét oldalon voltak szép megmozdulások és persze hibák is. Nem emlékszem olyan mérkőzésre, ahol számított volna az eredmény és előnyben focizhatunk Simeone bandája ellen. Így öröm volt nézni, hogy végre nekik kell futniuk az eredmény után, végre nekik kell támadniuk és ők idegeskednek.

A Realból több kiemelendő játékos van, ott van az a Casemiro, aki végig robotolta a mérkőzést és sok ízben szerelt vagy fülelt le labdát (8 és 3). Vagy említhetem Lukát is, aki szintén rettentő hasznosan szerepelt a döntőben, hiszen az esetek 91%-ban pontosan osztogatta a labdát. De semmiképp nem maradhat ki a walesi gyorsvonatunk, aki úgy látszik 3. madridi évére megtanult futballozni is. Viszont érdekes módon a kapusok szerintem nem muzsikáltak túl jól a 11-eseknél. Főleg arra gondolok, hogy egyik hálóőr se érezte az irányokat.

A végére hagytam némi kritikát is. Ugyan szerencsésen alakult és megvan az Undecima, de sokkal könnyebben meglehetett volna. Sajnos még mindig nem tudott túllépni csapatunk azon hibáján, hogy ha előnyben vagyunk és be kell vinni a kegyelemdöfést, akkor bizony megremegnek a lábak. Talán a legnagyobb hiányosságról van szó, a gyilkos ösztönnel 90.perc alatt meglehetett volna ez a cím. Amikor az Atletico igazán kitámadt, adódtak kisebb-nagyobb lehetőségeink, de ezeket nem tudtuk gólra váltani. Márpedig ha az Atletico gólja előtt betalálunk, talán sikerült volna kedvüket venni, de ha ezt nem, az előnyt megtartani biztosan. Hasonlóan könnyelműen bántunk a helyzeteinkkel, a két évvel ezelőtti döntőben és most is. Szerencsére nem lett végzetes egyik esetben se, de nem szabadna erre alapozni.

Mindenki örüljön, mert ismét felértünk Európa trónjára és erre büszkék lehetünk. Mindegyik csapatnak megvolt az esélye, hogy nyerjen, de szerencsére nekünk sikerült elhódítani a BL-t. A következő szezonra csak annyit remélek, hogy az eredményesség mellé kissé szebb foci is fog társulni, illetve megérkezik a gyilkos ösztön is. Hala Madrid!

Realpats:

Sajnos még nekem sem volt alkalmam újranézni a döntőt, így csak a Kárpitos emlékekre hagyatkozhatok, amivel meg az a probléma, hogy néztem ugyan a meccset, csak nem láttam. Olyanok maradtak meg, hogy Ramos „góljánál” tanakodunk, hogy les volt-e, vagy sem, vagy, hogy egyáltalán beleért-e a csúsztatásba. Bár a leshelyzetet ez nem befolyásolta volna, de legalább Bale-nek meglehetett volna az első BL-gólja idén. Pepe alakításain is jókat röhögtünk. Bosszankodtunk a kimaradt lehetőségeken, majd a bekapott gólon, ami után fel is vetődött, hogy nehogy a két évvel ezelőtti döntőt éljük át újra, csak pepitában. Közben meg felváltva rohangáltam a pulthoz sörért, majd a WC-re, hogy helyet csináljak a sörnek.

 A tizenegyes párbajt már mindenki állva izgulta végig. Van, aki háttal, van, aki csukott szemmel, van, aki kezét, lábát és minden lehetséges testrészét keresztbe szorítva, illetve ezek tetszőleges kombinációját alkalmazva, a lényeg, hogy bevált. Megvan az undecima, jövőre célba lehet venni a duodecimát! A duplázás még amúgy sem jött össze senkinek a BL-ben. Azt mondják a csúcsra könnyebb eljutni, mint ott is maradni, csakhogy BL-győzelem ide, BL-győzelem oda, mi még nem vagyunk a csúcson. Még abszolút fejlődési szakaszban van a gárda, és maga Zidane is, csak közben becsúszott egy BL-cím. Hát Istenem, megesik. Remélhetőleg jövőre marad a tendencia, tovább fejlődik a csapat és elsőként nekünk sikerül behúzni a duplát, hogy a csapat és Zizou egyaránt meggyőzze a kétkedőket, illetve elnémíthassa a károgókat. De ha mégsem jönne össze, egy bajnoksággal is megelégszem! Ezt a két évenkénti Bl-győzelmet is el tudom fogadni…