A végső roham

Valljuk be őszintén, két hónappal ezelőtt egy lyukas használt óvszert se adtunk volna azért, hogy az utolsó forduló előtt reális esélyünk legyen a bajnoki címre. És most mondhatnánk hogy a Sorsnak fura egy humorérzéke van, meg hogy ő egy perverz genyóláda (ami így is van), de ezt eddig a Barca fanok mantrázhatták. A helyzet azonban az, hogy történjen a Barca meccsén akármi, győznünk kell a Riazorban. Nem lesz könnyű, de az utóbbi időben ennél nehezebb feladatot is megoldottak habfehér kedvenceink. Hajtás után beharang.

Zidane se bízott semmit a véletlenre, a keret összes játékosát nevezte, még a sérült Lucast is – nehogy az esetleges bajnoki ünneplésből bárki kimaradjon. És mivel vezetőedzőként a debütáló meccsén éppen a Deport pofoztuk bele a Bernabeu gyepébe, őket biztos fűti a visszavágás vágya, de…de Zidane már elégszer bizonyította, hogy lehet a tapasztalata hiányzik, de aki az általa irányított csapatot át akarja verni taktikában, az alaposan kösse föl a gatyeszt. Persze most már minden héten egy döntő, és Zidane sose volt az a fajta aki kitért a kihívások elől, de azért igencsak meglepődnék, ha a gálakezdő minden tagja végig a pályán lenne. Ott vagyunk a BL döntőben, és a matrac ellen pont két éve már megtapasztalhattuk, hogy ellenük szenvedni kell az utolsó utáni előtti percig. Alakuljon akárhogyan is a bajnoki hajrá végeredménye, nekünk fél szemmel már 28-ára kell tekingetni. Zidane vélhetően ennek megfelelően fogja összeállítani a kezdőt is, azaz a sérüléssel bajlódók alighanem csak kevesebb játékpercet kapnak (ha kapnak), mert nagyon nem jönne jól, ha Benya, Bale, Casemiro vagy Navas sérülés miatt kénytelen lenne kihagyni a milánói döntőt.

A Depor számára ez a meccs helyezés szempontjából már érdektelen. Kiesni biztos nem fognak, legfeljebb 3 helyet csúszhatnak hátra (ideális esetben négyet, ha a Granada több mint hat góllal veri a Barcát, hehe), nemzetközi kupás helyre pedig már régen nincs esélyük. Azaz ők mindenféle nyomás nélkül léphetnek pályára. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt mindenki maga döntse el, de az utolsó fordulóban úgy menni hozzájuk, hogy a saját szurkolóik előtt szeretnének szépen búcsúzni a szezontól…hát minden, csak nem megnyugtató.

És ezt joggal el is várják tőlük, mert a Depor sokkal jobbat is kihozhatott volna a szezonjából. Ha sportfogadnék (ahogy nem szoktam), a legkevesebb kockázatot a minimális nyereség fejében az jelentené, ha megtenném a Depor meccsein az X-et. Elképesztő, 18 meccsen, tehát a szezon közel felén játszottak döntetlent – az összes topligát figyelembe véve magabiztos csúcstartók ebben. Ezzel párhuzamosan a legkevesebb győzelmük van a bajnokságban, holtversenyben a két utolsó Rayóval és Levantéval, cserébe viszont az a 11 vereség egyáltalán nem szégyellni való, az 5. legkevesebb. Vagyis játsszon a Depor akár otthon, akár idegenben, egy pontra mindig jó. A matrac és a Barca ellen is az volt, más kérdés hogy a visszavágókon a két meccsen 11 gólt kapott… Az elmúlt fordulóig, amikor is a Villarrealt győzték le idegenben 2:0-ra, lassan azt se tudták, hogy mi az a győzelem. Ugyanis, tessék kapaszkodni, ebben a naptári évben mindössze 2 győzelmet tudtak felmutatni (az elsőt még a Levante ellen márciusban). Viszont volt olyan sorozatuk, ahol zsinórban 5 döntetlent értek el, majd kikaptak egymás után háromszor, a Villarreal elleni győzelemmel pedig belerondítottak egy 6 meccse tartó döntetlen-vereség sormintába. Tehát a hektikus jelző nem is fejezi ki eléggé a formájukat.

Azonban van egy remek formában levő csatáruk Lucas Pérez személyében, aki két éve még csak kölcsönben, de tavaly nyár óta már véglegesen is a Depor játékosa. A 17 gól és 8 gólpassz annyira tiszteletre méltó mutató, hogy a többiek a kanyarban sincsenek hozzá képest. A második legtöbb gólt és gólpasszt (6+7) jegyző liverpooli cserejátékos Luis Alberto. Tőlük azért lehet tartani, mert a Depor idén szerzett 45 góljából 38-ban tevékenyen benne voltak.

De legyenek elöl a támadóik bármilyen formában, nem sokat ér, ha a védelem hátul bizonytalan. Az utolsó három hazai meccsüket elveszítették, köztük volt egy csúnya 8:0-s verés a Barcától, de se a Getafe, se a Las Palmas nem nevezhető verhetetlen ellenfélnek, mégis győztesen távoztak. Vagyis a Riazor már korántsem olyan bevehetetlen vár, mint ahogy élénken él az idősebb madridisták emlékezetében.

Nálunk igazából csak az a kérdés, hogy Zidane be meri-e vállalni a sérülések dacára a gálakezdőt, vagy okosan rotál, ahogy eddig is. Függetlenül attól hogy van még matematikai esélyünk a bajnoki címre, nem ez lesz a szezon legfontosabb meccse a számunkra. Jó lenne győzni, de még jobb lenne ha nem sérülne meg a kulcsemberek közül senki. Reménykedni persze lehet a csodában (más kérdés, mennyire érdemelnénk meg a bajnoki címet), aztán majd az idő eldönti hogy a meccs végén együtt ordítjuk-e majd hogy „Campeóóóóónes, Campeóóóóónes!”, vagy beletörődő biccentés után a „majd jövőre” szófordulattal térünk napirendre az újabb elbukott bajnoki cím felett, és már Milánóra fókuszálunk.

A meccset a magyar hokiválogatott meccse miatt nem biztos hogy a kezdetétől élőben adja a Sport 1, ha azon hosszabbítás lesz vagy szétlövés, akkor előfordulhat hogy csak a második félidőt látjuk. A Barca meccsét élőben adja a Sport 2, és ha bármi fontos esemény történik a Real meccsén, akkor megmutatják a közvetítés alatt.

Várható (?) kezdő:

Navas(?) – Carvajal, Pepe, Ramos, Marcelo – Kroos, Isco, Modric –  Jesé, Ronaldo, Benzema