Végnapok: nyomjuk a bullshitet

Az ember mindig szeretne egy kicsit a színfalak mögé látni, jó lenne ha időnként a valóság jönne szembe, nem az, amit láttatni szeretnének velünk. Erre ma már technikailag sok eszköz rendelkezésre áll, s lassan megszokjuk, hogy a játékosok ha a kamerák kereszttüzében szólalnak meg, a szájuk elé teszik a kezüket. Szerencsére nem mindig.

Valamikor az Ancelotti éra közepén lett végleg elegem a sajtótájékoztatókból. Az olasz olyan sablonokkal volt képes kiszúrni a sajtó szemét, hogy visszasírtam Mou néhány paprikás  – őszinte – nyilatkozatát. Bármi történik az öltözőn belül, az ott is marad, kifelé általában a cukormázbaba mártott kutyakakit toljánk elénk díszes tányéron. (Persze a hígfost már nehezebb kandírozott gyümölcsökkel elfedni.) 

Arra akarok kilyukadni, hogy a Real Madridot megtörték az utóbbi hetek történései, s már a képtelenség eltitkolni a feszültségeket. Hiába nyilatkozik akár edző, akár játékos megfontoltan a hivatalos mikrofonok előtt, ha a való életben már nem lehet a paraván mögött tartani mindent.

Bár, ahogy láttuk, Ronaldo hivatalosan is tud olyat mondani, hogy minden jóérzésű embernek feláll a toll a hátán. Ha már egy nyilatkozathoz utólag kell értelmező szótárt árukapcsolni, akkor az már régen rossz. A vezérkar a sajtón keresztül üzenget játékosoknak, magyarázza a bizonyítványát, vagy ha úgy tetszik, fenyegeti Iscót és a Jamest. Ramos az edzésen már hangosan is nemtetszését fejezi ki egyesek munkamorálja miatt. Kikockázzák nekünk, ahogy Zidane, üvöltve utasítja Ronaldót a Levante elleni meccsen, majd amikor a portugál nem azt csinálja, amit kellene, Zizou kis híján dührohamot kap és a levegőt csapkodja.

Nem ördögtől való dolgok ezek, csak sejthető, hogy ami így kiderül, és látványos, az csak a jéghegy csúcsa. A belső romlásnak immár szaga van, nem lehet tovább titkolni a folyamatos bullshiteléssel. A korábbi évekhez mérten a szezon végén nagyon komoly változás várható a csapatnál, s egy korszak le fog zárulni. Ha szerencsénk van, akkor a Perez korszak.

Minden csapatnak van egy életciklusa, melynek végén meg kell újulnia, vagy teljesen új alapokról kell építkeznie. Nálunk a Ronaldo éra végnapjait éljük. Ha a portugál egy kicsivel kevésbé lenne árucikk, és kicsivel nagyobb mértékben lenne futballista, akkor bejárhatna egy olyan utat is, mint Totti Rómában. De sajnos Cé lételeme az a fajta istenség kép, amivel magát a többiek fölé helyezi, és játékának önmagát éltető elemei közé tartoznak azok a motívumok, melyek gyakran megölik az összjátékot, melyek nem teszik lehetővé, hogy a csapatba illeszkedve védekezzen, melyek arra sarkallják, hogy akkor is többet vállaljon, ha az már a csapat kárára van. Az a baj, hogy ez afajta védekezésbe beleszarás fertőző. Elég egyetlen ember, akinek a helyén rendre simán jönnek el, és borul minden. Ha a csapattársak azt látják, hogy így is lehet, és ezek után is azt nyilatkozza ZZ, hogy Cé nagyon jó volt, rendkívül fontos eleme a csapatnak, és minden nagyon szép; akkor legközelebb más játékosok is megengedik maguknak a nem védekezés luxusát.

Ez akkor is igaz, ha időnként összejönnek olyan gólpasszok, mint amit legutóbb Iscónak tett le. (A Barcánál minden végig játszott akció ilyen az MSN tagjai között.) Minden jel arra mutat, hogy kedvenc csapatunknál eljött az idő, amikor már nem lehet ezt túlméretezett gané galacsint tovább görgetni magunk előtt. Ha az edző is tudja ezt, akkor a Liga hátralévő meccsein elkezdődhet azon emberek felépítése, akik az új csapatban majd fontos szerepet kaphatnak. Nem tudom, mi járhat Zidane fejében, mekkora befolyással van rá Perez, mennyit tud önmagából átcsempészni a csapat javára, de az biztos, hogy számtalan lehetőséggel nem élt az utóbbi meccsek alkalmával. Számtalan ponton hibázott, olyan döntéseket is rosszul hozott meg, ahol biztosan nem állt Perez befolyása alatt.

Visszakanyarodva a ma délutáni meccsre, még emlékezhetünk, milyen jól kezdte a Celta ezt a szezont. Elkapták a Barcát 4-1-re, a kötelező meccsek mellett idegenben verték a Villarrealt és a Real Sociedadot is, vezették a bajnokságot. Számunkra üdítő kivétel volt ebben az időszakban, hogy a Real meg tudta verni Nolítóékat a saját otthonukban 3-1-re.

Most a Celta nagyon szoros csatát vív az európai kupa porondért, hisz a 6. helyen áll, mindössze 2 ponttal a Sevilla mögött, de csak eggyel a Bilbao előtt. Sérültjük mindössze egy van, Fontás, akinek meg kellett műteni az achílesét, és még hónapokig rehabilitációját tölti.

Nálunk más a helyzet. Zidane-t végre a sors rákényszeríti, hogy egy alternatív középpályával álljon fel. A szezonban két legfontosabb középpályása nem áll rendelkezésre, Modricot a Roma ellen szeretné teljesen felépülve játszatni, Kroos meg lebetegedett, nem edzett és nem tagja a keretnek. Végre újra egymás mellett játszhat Casemiro és Kovacic, ami utoljára hónapokkal ezelőtt történhetett meg, és nagyon ígéretes formációnak tűnt.

Bár Casemiro komolyat hibázott a Levante ellen azzal a félkamu homorítással, de azt hiszem van annyira jó játékos, hogy most sokáig nem fogunk tőle hasonlót látni. Elvitte a brazil vére, de ha visszanézte, rájött, hogy ez mennyire gáz. Újra játékba kell jönnie, most, hogy akár kényszerűségből egész meccseket is pályán lehet, meg kell mutatnia azt a karakterét, ami miatt sokan nélkülözhetetlennek gondoljuk. Valószínű, hogy újra Isco és James is kezdő lesz, Bale a második félidőben kaphat szerepet.

A védelmünk elvileg összeállhat, letöltötte eltiltását Carvajal és Ramos is. Szívem szerint Nachót és Pepét játszatnám mellettük, hadd pihenjen még Marcelo, de valószínűleg Zizou a nagyobb hajú brazil védőnkre fogja letenni a voksát. Van esély, hogy Daniló nem fogja a füvet összetaposni.

Elől Cé mellett nagyon jó lenne, ha Lucas Vazquez kezdene, de erre azért nem fogadnék, Borja Mayoral előrébb állt a sorban mostanában.

Sajnos a kezdő 11-nél sokkal fontosabb, hogy a pályára lépő játékosok fejében mi lesz. A hozzáállással vannak bajok, a dúsgazdag úri fiúk motiválása nem nagyon megy Zidane-nak. A AtMa elleni szégyen után már a hazai pálya szentségében sem bízhatunk. Viszont a matracosok ezen a hétvégén Valenciába mennek, nem elképzelhetetlen egy botlás, szóval közelebb tudnánk kerülni hozzájuk egy győzelemmel.

A bő keretünk így néz ki:

Kapusok: Keylor Navas, Kiko Casilla és Rubén Yáñez.
Védők: Varane, Pepe, Ramos, Nacho, Marcelo, Carvajal és Danilo.
Középpályások: James, Bale, Casemiro, Kovacic és Isco.
Támadók: Cristiano Ronaldo, Lucas Vázquez, Jesé és Borja Mayoral.

Én már egy jó meccsnek is örülnék, és nagyon ambivalens érzéseim vannak a további Liga szerepléssel kapcsolatosan. Nyilván kötelességem a csapatomnak szurkolni, de kevéssé tudom elképzelni a sima átmenetet év végén az ÚJ Real Madrid felé. Inkább kissé drasztikusabb változásra vágyok. Ezt segítené, ha dobogón se végeznénk a Ligában. Ekkor lenne biztosabb, hogy Perez nem éli túl. Sajnos valójában képtelen vagyok ellendrukkerként fellépni, de gyorsabban megtalálnám a pozitívumot a meccsben egy esetleges vereség esetén is. Szóval HALA MADRID.