Felesleges (?) győzelem

Elmondhatjuk a tegnapi meccsről, hogy behúztuk a kötelezőt, de immár elszállt a remény – ami nem volt amúgy se túl sok. Lévén hogy a Barca legyőzte a matracot a Calderónban, ezzel pedig bajnok lett. Nekünk maradt a tisztes helytállás (hogy én hogy utálom ezt a szókapcsolatot!), és a szép búcsú a szezontól hazai pályán. Az Espanyol számára se volt tétje már a meccsnek, így elvileg lehetett volna egy felszabadult játék, de mégse így alakult. Hajtás után elemzünk.

Carlo (ebben a szezonban utoljára) egy gesztusként adott Navasnak még egy lehetőséget a kapuban, egyébként nagy meglepetés nem volt a kezdőben. A sérült Ramos helyett Varane kezdett, a középpályán a Hamesz-Kroos-Isco hármassal álltunk fel, elöl pedig a BBC. Nem tudni, hogy a matematikailag elenyésző esély, vagy a szezon végi fáradtság volt-e az oka (esetleg mindkettő), de az első félidő láttán minden jóérzésű madridista a falat kaparta kínjában. Nem elég, hogy rengeteg pontatlanság jellemezte a játékunkat (főleg a középpályán volt sok eladott labda), a támadóink elöl labdát se kaptak, hacsak nem jöttek vissza érte, a csapatvédekezésben bemutatott börleszk jelenetekből csak azért nem kaptunk gólt, mert az Espanyol hozzánk hasonlóan indiszponált volt. Többször is előfordult, hogy középpályás labdavesztés után lassan zártunk vissza (vagy sehogy), és Sergio Garciáék lendületből vihették a védelemre a labdát. Navas kapuját így se tudták eltalálni, de többnyire nem rajtunk múlt. Az egész első félidőre jutott egy jó beadás a vicces kedvű beinSports kommentátor által „Dany Boy”-nak kikiáltott Carvajal részéről, amit Ronaldo a hosszún másfél méterrel volt képes melléfejelni kb. fél méteres távolságból. Valamint egy jó megindulás a bal szélen, amivel Benya betört a 16-oson belülre, de ott addig tökölt, amíg odalett a ziccer. És nagyjából ennyit az első félidőről…

A másodikban már jobban felpörgött a meccs. Carlo nyilván kicsit helyretette a srácokat az öltözőben, hogy azért hajtsanak már jobban. Előbb Hamesz lapos lövése kerülte el centikkel a bal alsó kapufát, majd az 59. percben jött az első gól. Pepe szerzett labdát a középpályán, Benzemát indította, flansziánk meg remekül ugratta ki a balszélen Cét, aki ilyeneket azért nem szokott elhibázni. 1:0.

Benyának ez volt az utolsó megmozdulása, Csicsa váltotta  a 63. percben. Valószínűleg a sérülése miatt kellett lecserélni. Percekkel később majdnem egyenlített az Espanyol, Victor Sánchez kapott középen remek labdát, egy pazar csellel elküldte Marcit gyufáért, de lövését a becsúszó Dani és a jól kijövő Navas együttes erővel hárította. Aztán a 73. percben Navas úgy gondolta, Neuer-ezik egyet. Illetve még egyet, mert az első félidő elején is volt egy hasonlóan merész húzása, de az akkor jól végződött. Most viszont Pepe visszapasszolt labdáját kellett volna megoldania, és nem megvárni a rárontó Stuanit. Aki lehetséges hogy kézzel lökte el Navast és így szerezte meg a labdát, majd Victor Sanchezzel kényszerítőzve a visszkapott labdát gond nélkül vágta a kapuba. Marci és Navas kapott is egy lapot reklamálásért. Nem mondom, hogy nem volt igazuk, de Navas is jobban tette volna ha inkább a lelátóra bikázza fel a labdát – egy Neuering egy meccsen elég. Innentől meg futhattunk ismét az eredmény után. Szerencsére csak hat percig, mert jött egy Marcelo-Ronci-Marcelo kényszerítő, aminek végén Bohócunk felvarrta a visszakapott labdát a hosszú felsőbe.

Bale első értelmes megmozdulására 81 percet kellett várni, amikor a remek lövését Casilla tolti ki bravúrral. Két perccel később jött a harmadik. Csicsa indult meg Marci pazar hosszú indításával, és ahelyett hogy belevezette volna az őt beérő két védőbe (ugye ismerünk olyat a csapatból aki ezt tette volna…), okosan visszakanalazta Roncinak, aki megelőzve a védőjét, futtából kilőtte a hosszú felsőt.

Ez végleg megtörte az Espanyolt, a 91. percben Ronci megszerezte 30(!) mesterhármasát a Real mezében, Hamesz pazar bal oldali beadását bólintotta a hosszún közelről a kapuba (az első félidőben pont egy ilyet hagyott ki). 4:1 lett a vége, ha nem is volt mindig tetszetős a játék, de legalább a helyzetkihasználásunk jobb volt mint máskor.

Tegnap nem lehetett megállítani

Ami viszont elgondolkodtató, az az, hogy a Real Madrid, amit még egy éve is úgy emlegettek az ellenfelek is, mint a világ legjobban kontrázó csapatát, képtelen volt a meccsen egy normális kontrát végigvezetni! Különösen az első félidőben volt baromi idegesítő, amikor mgeszereztük a labdát, lehetett volna nyargalni a szélen, és akár Hamesz, akár Isco indíthatott volna, ehelyett lelassítottak, megálltak, körülnéztek – és visszafelé vagy keresztbe passzoltak…Hogy aztán a visszazáró Espanyol ellen mehessen a tanácstalan, ide-oda körbepasszolgatós, meddő tökilöki, ami csak egy csapatnak ment igazán. Tehát már nem vagyunk a világ legjobban kontrázó csapata. Hogy akkor miben is vagyunk a világon a legjobbak, arra a szezon végi értékelésnél próbálunk majd magyarázatot találni, de a középpályás csapatvédekezés és a helyzetkihasználás biztosan nem lesz benne. Az első félidőt jobb lenne elfelejteni, a másodikért jár a taps a srácoknak. Ronaldo meg valószínűleg bebiztosította magának ezzel a mesterhármassal a gólkirályi címet és az Aranycipőt is. Valami jusson már nekünk is…
Hét végén A Bernabeu-ban búcsúznak a srácok, reméljük hasonló gálával!

Összefoglaló itt: