Szerencsénk volt?

Már régóta várom, hogy a szerencse végre a csapatra mosolyogjon. Ritkán jön, és tenni is kell érte, de időnként kijár. Nem gyakrabban, mint a közvetlen riválisoknak, de legalább annyiszor. Most talán visszamosolygott a csapatra a szerencse, igaz, hogy néhány foga hiányzott, a lehelete sem volt épp üde, de minden kétséget kizáróan a legjobbkor jött. Nézzük  meg, milyen teljesítmények vezettek oda, hogy pont a Real Madrid szakította meg a Sevilla remek otthoni sorozatát.

Pontosan tudom, mióta várom ezt az apró szerencsét. Nem volt olyan rég november 30-a, amikor a Barca a Mestallába látogatott.  0-0 a rendes játékidő, a 3 perc hosszabbítás is lement, amikor a 94. percben Busquets bevert egy lecsorgó labdát. A rendes madridisták akkor már biztosak lehetettek a Barca pontvesztésében, de a sors megkönyörült a katalánokon. Azóta úgy éreztem, hogy ezt egyszer illik nekünk visszakapni. Ahogy a Barca sem érdemtelenül vitte el akkor a 3 pontot, úgy mi is tettünk érte a Sevilla ellen eleget.

Akár szurkolói „lózungokra”, avagy a fórumban gyakran olvasható hozzászólásokra is fel lehetne fűzni az összefoglalót.

„Ronaldo önző, nincs hasznára a csapatnak” – olvashatjuk gyakran.

Ha megint hivatkozhatok relációanalízisre, akkor ez valószínűleg C (értitek, Cé). A mondat első fele igaz, de a második nem. Én is azok közé tartozom, akiknek a csapatában nem biztos, hogy helyet kapna Cristiano Ronaldo, mert egyéni habitusom jobban kedveli a csapatjátékosokat. (Nyilván nem a Real keretével játszanék.) Érdemei, képességei elvitathatatlanok, de fix ember a kezdőben, talán még akkor is, ha nem teljesen egészséges, és akkor sem pihentethető, ha fáradt, vagy ha nem megy neki. Ugyanakkor a labda nélküli helyezkedése, a beadásokra való érkezése remek. Ez alapvető abban, hogy gyakran kerül helyzetbe.

A tegnapi meccs előtt ráadásul Messi kettővel növelte a góljai számát, és átvette a vezetést a Liga góllövő-listáján. Ki fogadott volna arra, hogy erre pont a Sevilla ellen lesz egy mesterhármas a portugál válasza? Tingli-tangli meccseken, amikor még Arbeloa is felérhet egy támadással, meg lehet előzgetni Cét a befejezésnél, de komoly meccsen általában ő kapja fel a zászlót, és ő dönti el az összecsapásokat. (Ezzel együtt azért látni kell, hogy egyre kevesebb a gyors elfutása, „spórolósan” játszik, engem már nem lehet meggyőzni arról, hogy teljesen egészséges a térde. A másik, amiben nem vagyok biztos, hogy a szabadrúgásokat neki kellene ilyen gyakorisággal elvégeznie.)

„Megy ez a meddő ívelgetés, semmi kombinatív játék. Nulla ötlet, nulla váratlan húzás. Így nem lehet meccset nyerni.”

Hát, de. A Sevilla ellen három beívelésből szerzett gól áll a csapat neve mellett, kettőt direktbe befejelt a robot, egyet Chicha csúsztatása után talpalt a hálóba. Erősek vagyunk fejjel, fontos meccseinken rendre születik fejesgól. Ramos, Varane, Cé, Chicha, de még Bale és Benzema is veszélyes fejjel. Ezt vétek lenne nem kihasználni. Persze a baj akkor van, ha egy AtMa szintű védelemmel találja szemben magát a gárda, ahol fejjel csak 7-8 meccsenként vagyunk eredményesek. De azokra legalább emlékszünk egy darabig.

Továbbá akkor is baj van, ha a beívelgetések mellett abszolút nulla a kombinatív játék. Tegnap fent volt egyszerre Isco, James, Kroos, Marci, akik a rövidpasszos játékban élen tudnak járni, de nem sok sót ettek meg. Sőt, Kroos lövőkedve megjött, s elvállalt pár távolit. Ennek nagyon örülök, annak ellenére is, hogy a célt nem mindig találta el; hasznos fegyver lehet ez betömörülő védelmek ellen.

„Az ellenfeleink kapusai leginkább a Real ellen szívják fel magukat!”

Nos, tegnap Sergio Rico koránt sem helyezkedett tökéletesen a góljainkat megelőzően. Bár volt pár fontos védése, de más szituációkban meg bizonytalanul mozgott. Szerencsére Ikerben elakadt pár labda, bemutatott néhány védést, de leginkább a sevillai csatárok fogtak ki rossz napot.

„Ilyen csapnivaló védekezéssel nem lehet meccset nyerni!”

Itt érzem leginkább megjelenni azt a kis szerencsét, amiről a bevezetőben írtam. Nagyon rég láttam Marcelót ennyire fogalmatlanul védekezni. Számtalan gólveszélyes támadás ment át rajta, mint kés a vajon.

De Varane-nak is volt hajmeresztő labdavesztése (szerencsére javította), és Ramos helyezkedése is többször volt érthetetlen. Ezúttal Pepe volt az, aki sorozatosan mentett, s kiemelkedett a védelemből. Ő nem az a cizellált védő, nem ritkán szabadít fel vakon „csak el innen” jelleggel, de gyakran ezek mentik meg a csapatot a góltól. Marci rossz napot fogott ki, amit a Carlo is érzékelt, s cseréjével hangot is adott nemtetszésének. Jelzésértékű azonban, hogy nem Coentrao jött be a posztjára (pedig hosszasan melegített), hanem a veterán Arbeloa. Ancelotti a stabilitás szempontjából előnyben részesítette a rutint.

Bale végre viszonylag jól szállt be, gólpasszára nagy szükségünk volt. Még a talján edzőnk is beszaladt a pályára gratulálni neki. Ilyen érzelmi reakciókat ritkán mutat a mester.

Isco továbbra sem százas, amikor a remek sorozata után padra került, megtörte a lendületét. Nagyon fiatal még, mintha egy látens, tudatalatti sértődöttség lenne benne.

James jó volt, ahogy Carvajal is, és Chicha is gyakran megfordult védekezésben a saját térfelünkön, s gólt érő csúsztatása miatt is dicsérhető.

Győzelmünkön túl még egy fontos eredmény született ezen a hétvégén, a matracosok eldobtak a Bilbao ellen 2 pontot, ami nagyon jól jöhet még nekünk. Ha a Barca ellen 17-én még nem lesz biztos a bronzérmük és a BL indulásuk, valószínűleg jobban odateszik majd magukat a katalánok ellen. Ezügyben külön pech, hogy az üldöző Valenciától (remélhetőleg) mi veszünk majd el pontokat.

Összefoglalva a találkozót, a hazaiak mindent kihagytak, nekünk meg osztott a gép. Nem volt könnyű a győzelem, s továbbra is nagyon komoly gondjaink vannak a gyors kényszerítőkkel operáló támadók levédekezésével. Mintha képtelenek lennénk futni az emberrel, túlságosan is zónás a hátsó alakzatunk. A kispályás passzváltásokkal, a jó ütemű kiugratásokkal rendre mögénk kerülnek. A Sevilla ezen az estén nem tudta megbüntetni a hibáinkat. Volt egy kis szerencsénk? Lehet.

Ha már fórum hozzászólásokat idézek, álljon itt végezetül egy igen tömény értékelő mondat „nasty”-től: „Ronaldo ma kettéhugyozta a száncsez piszoárt” Sommás, de mi is örülünk a triplának.