Madrid borsódzik

Két sorozat a főszerepben – az egyik megtört, a másik tovább él. Természetesen arról beszélek, hogy 5. éve folyamatosan ott vagyunk a Bajnokok Ligája elődöntőjében, ami igencsak értékelhető szokása a csapatnak, igaz-e? A másik pedig az, miszerint hét hosszú, és roppant kellemetlen meccs után végre megvertük az Atlético Madrid csapatát. Nem volt szép játék, se könnyű győzelem, de ilyen ellenféllel szemben ki számítana ilyenre?! A 8 meccsből pont a legfontosabb alkalmával múltuk felül az ellent, s úgy kellett ez már nekünk, úgy vártunk már erre, mint pedofil a kicsöngetésre. Hajtás után összefoglalunk! 

A mérkőzés tulajdonképpen úgy kezdődött, ahogy már megszokhattuk – a híres szakértők talán azt mondanák, „nagy taktikai harc folyt”, vagy „a csapatok tapogatóztak”. Ha engem kérdeztek, akkor pusztán annyi történt, hogy az Atlético beparkolta az összes létező buszát, mi meg Ramos középpályán szerepeltetésével stabilan próbáltuk az ellenfél térfelén tartani a labdát és járatni azt. Kerestük a lehetőséget, ami csupán 1-2 akadt az első 20 perc során. Egyrészt Chicha révén, aki az egész meccset végigrobotolta, és bár nem hibátlanul, de mindenképp el kell ismerni a hozzáállását. Másrészt Ronaldo révén, aki jó 18-ról rádurrantotta – hát, volt már jobb lövése. Ekkor már lehetett tudni, hogy ez megint nem lesz egy egyszerű menet. A továbbiakban is próbáltunk lehetőségeket kialakítani, ezek főleg a jobb oldalt – Carvajal és James révén – adódtak. Mindazonáltal a gól elmaradt, pedig a portugál robotnak akadt még a félidő végén egy ordító helyzete, amit pocsékul használt ki – illetve pontosítsunk, sehogyan se…

Fordulást követően a játék képe maradt nagyrészt ugyanaz. Bár matracék már bátrabban és támadóbb szellemben léptek fel, szerencsére olyan komoly helyzetük nem nagyon akadt, valahogy hiányzott belőlük (höhö) az X faktor. Azt hiszem, bizton állíthatom, hogy csak rögzített szituációból várhattak gólt, de erre felkészültek Casillasék, és ezúttal nem volt potyagól sem. Úgy tűnt Cholóékat ez nem különösebben zavarja, mivel sokkal nagyobb energiát fektettek abba, hogy fizikai sérüléseket okozzanak a Realnak. Összspanyol néptáncot jártak kedvenceinken: volt itt könyökölős, baszk talpalós és egyéb csontzenére előadható csűrdöngölő – ráadásul túlnyomó részük büntetés nélkül maradt, s mondom mindezt a kiállítás ellenére. Ha már kiállítás… a 76. percben kipontozódott és mehetett zuhanyozni Turan mester. (Hozzá kell tennem, hogy sokkal korábban meg kellett volna történnie.) Vicces volt figyelni az ATMA játékosok arcát. Szerintem meg se fordult a fejükben, hogy itt bizony kiállítás lesz, még talán Turan fejében se. (Nem kis meglepetést okozott nekik a spori.) 

Szóval a lényeg, hogy Arda Turan leballagott a pályáról, és aki azt gondolná, hogy ezután visszább vettek a durvaságból, azt el kell hogy szomorítsam, mert talán még bőszebben takarították el az embereket. Csak a szerencsén múlott, hogy nem sérült le senki tőlünk – Chicha kivételével. Az utolsó percekben jó volt látni, hogy Simeone már a hosszabbításhoz, de főleg a 11-esekre készült, amikor is jött Javier Hernandez, a mellőzött, már-már elfelejtett játékos és végre betalált -pár perccel korábban jelezte, hogy ő itt, ma este (azaz tegnap) ünnepelni fog.. Akkor még elmaradt, de a 88. percben már senki nem állíthatta meg. James remek passzából Ronaldo tört be a védők közé és egy váratlant húzva középre passzolt, ahol Javier barátunk várt, és egy mozdulattal mindent átszakított bennünk szurkolókban, de látszott, hogy a srácokban is!

A végén még Arbeloa is bejött, olyan arcot vágva, hogy Nyugi srácok, megjöttem, bízzátok ide! Hát nem kellett sokat várni, hogy összeszedjen egy sárgát, de ezért azt hiszem nem fogunk rá haragudni. Az 5 perces hosszabbítás végén pedig elhangzott a hármas sípszó, s MI bejutottunk a Bajnokok Ligája elődöntőjébe! (Btw az 5 perc ráadás kapcsán, érdekes módon a matracosok nem siránkoztak… nem úgy, mint Lisszabonban…)

Miket lehet levonni a tegnapi győzelemből?
1. Nem volt szemet gyönyörködtető kreativitás a részünkről, de azért voltak pozitív mozzanatok is.
2. Javier Hernandez bebizonyította, hogy többször is bevethető. Kisebb és közepes csapatok ellen simán megoldás lehet Benzema pótlására.
3. Ronaldótól én személy szerint többet várok. Aki a világ legjobb játékosa akar lenni, annak ilyen fontos meccseken kell igazán villantania. Ez nem jött össze, sőt sokszor túl görcsösen próbálkozott, ugyanakkor az, hogy AKKOR és OTT Ő passzolt, az már jelent valamit!
4. Bízom benne, hogy ezzel a győzelemmel a gárda mentalitása helyre billen: elhiszik újra, hogy bárkit le tudnak győzni. Sőt még fontosabb, hogy fejben is minden patent, mert a helyzetkihasználásunk továbbra is pocsék.
5. Végére egy nagy pozitívum. A nagy tét és a sok rugdosódás ellenére nem vettük fel a kesztyűt. Játszottuk tovább a játékunkat, ami azért szokatlan, mert nem szokásunk viszonylag nyugodt maradni. Sőt se Kroos, se Ramos nem szedett be sárgát!

Letudtuk az Atléticót, s várjuk, hogy pénteken kisorsolják a következő legyőzendőt. Hala Madrid!