Egy nem teljesen érdektelen bajnoki margójára

Most az van, hogy nem tudom, mit gondoljak. Ugye már lesakkoztuk százszor, innentől tilos a botlás, minden meccset nyerni, meg az összes többi böszmeség – mellette meg ott van az az aprócska, nem éppen elhanyagolható tény, miszerint szerdán már a Matrac ellen illene/kellene eljátszani a faszagyereket. Tudd, hogy értsd helyzet, óriásölő Málaga, beharang, hajtás pajtás!

Ma szeretnék unatkozni. Mármint kiegyeznék azzal, hogy valamikor a harmadik perc környékén a Carvajal helyett játszó Arbeloa megiramodik a jobb szélen, középre adja Isconak, aki egy leheletfinom körömpasszal kiugratja Roncit, aki lazán elpasszolja a kapus mellett; majd innentől a Real nem akar, a Málaga meg nem tud kibontakozni. A 70. perc környékén már bukik a fejem, de még tartom magam, a 80. környékén menthetetlenül elbóbiskolok, és a livescore-ról tudom meg pironkodva, hogy igen, maradt az 1-0. Semmi megerőltetés, semmi cicaharc, Modric pihen, sőt, még Cét is lecseréli Ancelotti a 86. perc környékén… Aztán rájövök, hogy bilibe lóg a kezem. Hogy miért? Immár hivatalosan is a szezon azon periódusában vagyunk, amikor minden egyes meccs élethalálharc mindenki számára. Jó, a Málaga kvázi légüres térben a hetedik (a hatodik Villarrealtól 5 pontra, a nyolcadik Espanyoltól négyre), de ők idén amúgy is elővették a Dávid-kosztümöt a fiókból, és miután pontot, pontokat csentek mind a Barcától, mind a Matracosoktól, ide a bökőt, hogy már csakazértis-alapon is jampizni próbálnak majd a Bernabéuban is. Jó, tegyük hozzá, idegenben statisztikailag sem épp nekik áll a zászló, a vendégségben lejátszott 15 meccsükből 8 alkalommal kikaptak, két döntetlen és öt győzelem mellett.

Szóval marad az élet-halál, vagy minimum bajnoki-álom tét a Real számára. Ami, ha megnézzük a kalendáriumot, nem épp jó hír; hiszen hiába a magabiztos, és sokszor szemre is élvezetes játék, ha sorra jönnek a kihívások, és képtelenek a srácok átlépni önmaguk árnyékán. (Igen, itt arra gondolok, hogy nem csak jó lett volna nyerni a hétközi BL meccset, de illett is volna!) Szemöldök Papa nem épp arról híres, hogy padra rakja a legjobbjait, még egy közepesen fontos bajnoki előtt sem, pedig most nagyon jó lenne, ha revideálná ezt az álláspontot. Az Atletico ellen a kipihentség, a nagyobb sebesség döntő faktor lehet, és igazán nem hiányzik egy masszív középcsapat most hétvégére – ennek ellenére az lesz műsoron.

A szaklapok sejteni vélik, hogy többen is pihenőt kapnak, ugyanakkor ha komolyan gondoljuk a hangzatos bajnoki szövegeket, nehezen elképzelhető, hogy egyszerre pislogjon a padon Carvajal, Varane és Modric is – Benzema pedig sérülés miatt nevezve sem lett. Az, hogy mennyire veszi komolyan a veszélyt Ancelotti, lemérhető lesz azon is, Iscót vagy Chicharitót nevezi-e a kezdőbe. Előbbi biztosabb pont, de nagyobb szükség is lenne az ő frissességére szerdán, míg utóbbi a megszokottnak nevezhető rendszerbe ugyan illik, de – ha eltekintünk a múlt heti fejeséről – számomra továbbra sem egy életbiztosítás.

Persze minden borulhat. Fél szemünket délután a katalán szentélyre is vetik vezetőink – megint csak a szaklapokra hivatkozva (AS talán? Bár ők közölték a minap, hogy Ancelotti új kapust hoz jövőre, amit nem győzött cáfolni a Mister…) ha valahol bebukhatja a bajnokságot a Barca, az a Sevilla-Valencia páros lehet. HA (igen, itt megint jön az orr alatt halkan fohászkodó szurkolói én) a katalánok pontot vesztenének, biztos vagyok benne, Carlo lenne olyan szőrös szívű, hogy a gálacsapatot zavarja ki a pályára, biztos, ami biztos alapon. Kiegyeznék ezzel a forgatókönyvvel is, de én továbbra is állítom: egy 1-0, és egy kellemesen unalmas szombat este most jobbat tenne a csapatnak!