Izgalom nélkül

Bár volt rá esély, hogy az Almería foggal-körömmel harcolni fog ellenünk tegnap, nem így történt. A meccsen nulla izgalommal húztuk be a három pontot, kiderült néhány dolog a keretről, és az is, hogy a B-csapat is elég lehet ilyen ellenfelekkel szemben – de vannak akik ebből is ki tudnak lógni, és nem felfelé. Az lett amit vártunk, egy csendes szerda esti meccs, amivel ráhangolódhatunk a Sevilla elleni hétvégi fontosabb összecsapásra. Hajtás után értékelünk. “Izgalom nélkül” bővebben

B-csapattal is kötelező

Ez bizony az. Hiába a rengeteg sérült, a cserejátékosok, a hétvégén kezdődő őrült időszak előtt az Almería egy kifejezetten kellemes ellenfél a Bernabeu-ban. A 17. helyen állnak, két pontra a kieső zónától, 18 vereségük a bajnokságban holtversenyben a második legtöbb. De a taplóság listát azonban vezetik a 96 sárga és 9 piros lapjukkal, ami 33 forduló alatt nem semmi teljesítmény. Sikerült a meccs előtt interjút készítenünk Carlo Ancelottival, lapozás után ezt olvashatjátok. “B-csapattal is kötelező” bővebben

Múltidézés – avagy vissza a Galaktikus érába

Ez volt aztán a szörnyű rémálom. De az a fajta amitől még napokig rosszabbul alszol, mert minduntalan betolakszik a fejedbe. Képzeljétek azt álmodtam, hogy újra a Galaktikus éra legsötétebb időszakában vagyunk. Amikor már Makélélének ajtót mutattak, és helyette Gravesenek futkostak a pályán, miközben néhény szerelési kísérlet keretében borzasztották el a rajongókat. Amikor Beckham, Figo és még megannyi világsztárral volt teletömve a csapat, de nem akadt olyan aki elvégezze a kulimunkát. (Vagy Gravesen szintű labdazsonglőrök “látták el” ezt a feladatot). Amikor úgy szaladtak át a középpályánkon, mint kés a vajon és csináltak bohócot a védelmünknek titulált emberhalmazon. Persze legelöl nem akárkik pofozták a bogyót. Így akadtak szép momentumok. Valahogy ez volt az érzésem a Celta Vigo elleni összecsapáson. Remek gólokat lőttünk, viszont a meccs bizonyos részei, illetve a játék bizonyos elemei fájóan rosszak voltak. Lássuk mit is takar a 2-4-es cukormáz! “Múltidézés – avagy vissza a Galaktikus érába” bővebben

Terítéken a Celta!

Elérkeztünk a szezon legfontosabb részéhez, mondhatnám, hogy a lényegi részéhez. A blanco hívők fejében egyre többszőr villannak elő a csapattal kapcsolatos hírek, események. A gyomrukban és szívükben egyre fokozódó izgalom teljesedik ki. Bár most bajnoki mérkőzés következik, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a pénteki sorsolás óta már lélekben a Juventus ellen készülünk. S ez nincs másképp velünk, a blog szerkesztőivel se. Az események kezdenek felpörögni, s ehhez mérten az írások mennyisége és sűrűsége is nő. Magam részéről péntek délután óta megannyi poszt ötlet fogalmazódott meg bennem (már csak idő kéne a megvalósításra). És persze a csapat háza táján is hasonló a helyzet, hiszen rendkívül fontos időszak előtt állnak a srácok. Három mérkőzésük van a Bajnokok Ligája elődöntő első meccséig, majd kezdetét veszi egy pokolian nehéz sorozat. Már a jövő szombati Sevilla találkozó is előfutárnak tekinthető, de ami utána jön az még izgalmasabb. Így Ancelottinak se lesznek könnyed hetei. Bár őt azért fizetik, hogy nehéz szituációkra megfelelően reagáljon, hogy kemény döntéseket jól hozzon meg. (Amilyen Ramos szerepeltetése is volt az Atlético ellen). Mindazonáltal fel kell pörgetnie a játékosokat, s emellett némi rotációt is kell alkalmaznia, hogy az élesség se vesszen el – a sérültekről nem is beszélve. Szóval nem lesz fenékig tejfel. Nah, de a mai eseményről se ártana beszélni, ezért rá kell kanyarodnom a Celta Vigo vs Real Madrid mérkőzés beharangozójára. Most ez fog következni! “Terítéken a Celta!” bővebben

Totális dominancia?

Ismét egy izgalmas szerda utáni péntek és ismét sorsolás következik! Az ellenfelek szinte már unalomig ismertek, a „Három Királyok”-hoz ezúttal a Juventus csatlakozott negyedikként (érdekesség, hogy a „negyedikek” nem lebecsülendőek, az elmúlt években rendre meglepetést okoztak, és a döntőbe jutottak: Chelsea, Dortmund, Matrac). Sok újat nehéz mondani a riválisokról, így ezzel most nem is próbálkoznánk meg, helyette megpróbálunk utánajárni egy a Bajnokok Ligájával kapcsolatos „városi legendának”: régen tényleg minden jobb volt? “Totális dominancia?” bővebben

Madrid borsódzik

Két sorozat a főszerepben – az egyik megtört, a másik tovább él. Természetesen arról beszélek, hogy 5. éve folyamatosan ott vagyunk a Bajnokok Ligája elődöntőjében, ami igencsak értékelhető szokása a csapatnak, igaz-e? A másik pedig az, miszerint hét hosszú, és roppant kellemetlen meccs után végre megvertük az Atlético Madrid csapatát. Nem volt szép játék, se könnyű győzelem, de ilyen ellenféllel szemben ki számítana ilyenre?! A 8 meccsből pont a legfontosabb alkalmával múltuk felül az ellent, s úgy kellett ez már nekünk, úgy vártunk már erre, mint pedofil a kicsöngetésre. Hajtás után összefoglalunk!  “Madrid borsódzik” bővebben

Most vagy soha! 

A nehézségek csőstül jönnek olykor. Egymás után rakódnak le és súlyuk alatt vagy összeroppansz, vagy lerázod magadról. A sport világában nem ismeretlen ez a jelenség, s nem egyszer láthattunk emlékezetes pillanatokat, amikor a legendákká váló sportolók egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, harcolnak, küzdenek, és egyszer csak megrázzák magukat, majd minden akadályt elsöprő erővel győzedelmeskednek…. Valami ilyesmit szeretnék látni ma este. Odáig megvagyunk, hogy az akadályok, a problémák jöttek bőszen. De nézzük is mi a helyzet, mert sok mindenről szeretnék beszélni. 

 

Az odavágó óta olyan, mintha hullámvasúton ülnék. Egyrészt a sérülések miatt, másrészt bevallom, az eredmény láttán úgy értékeltem én is, hogy nagyon rossz helyzetbe kerültünk. Sokan mások is így gondolták, hiszen jó pár mérkőzésen nem sikerült győzelmet aratnunk, tehát reális lehet a következtetés. – főleg, hogy mennyire idegesítő a kihagyott helyzetek irtózatos sokasága. Tényként lehet kezelni: a gárdánk még tavaly óta se tanult az egyik, ha nem a legnagyobb hibájából, méghozzá a felelőtlen helyzetkihasználásból, pedig ezen a szinten nem lehet büntetlenül így játszani. Nah, de ezen túllendülve, a hét során sokszor újranéztem a meccset, mindig valami újabb összefüggést, észrevételt felfedezve készültem erre a beharangra. A sérülések kissé felborították eredeti tervemet, de azért néhány dolog még mindig fontos lehet. Így a redundánsakat lemorzsolva, a relevánsakat elétek tárnám. Íme! 

1. Ancelotti a körülményekhez mérten szerintem a legjobb megoldást választotta, amivel talán meg is lepte a matracosokat, olykor nem kis pánikot okozva. Szóval a koncepció az volt, hogy Carvajalt és Marcelót ultra mód feltolja, kvázi középpályásként játszatva, így a Kroos vezette hármas kiegészülve a szélső védőkkel megpróbálta megfojtani az Atlético játékát. Labdavesztés után is fent maradtunk, ezáltal nem egyszer sikerült rögtön visszaszerezni a játékszert. Sikerült ráerőltetni akaratunkat az ellenfélre, amivel többször közel kerültünk a gólszerzéshez – mindebben rettentő fontos szerepe volt Ramosnak, aki az első félidő során szinte tökéletesen lépett ki és segített be a középpályán, emiatt is tudtunk kis túlzással egykapuzni. Az is kivehető volt, hogy a legnagyobb gondot akkor és azzal okoztuk, ha elmozgással és kombinatív játékkal sikerült kimozgatni főleg a védőket a komfortzónájukból. (Már csak pontosabb befejezés kellett volna, ugye.) 

2. Jobb oldalt Carvajal és Modric remekül oldotta meg a feladatát, és több ízben is sikerült a védők mögé kerülni, sőt, a védekezés aspektusát vizsgálva is remekül helytálltak. Ugyanez a másik oldalon már nem sikerült maradéktalanul, se támadásban, se védekezésben. Aláírom, hogy Hameszéknak sokkal nehezebb dolguk volt Juanfrannal és Turánnal, mint a túloldalt Modricéknak, de ez nem fedi le teljes mértékben a két széljáték közti minőségbeli és hatékonyságbeli különbséget. Egyébként ebből is adódtak gondok a második félidőben. Ugye, mi történt?! Marcelo nem zárt vissza kellően, így az ebben a játékrészben már sokkal támadóbban fellépő ATMA szélsők átjátszották a baloldalunkat, ezért rendre Ramosnak kellett kilépnie, és besegítenie.

Kiderült a valószínűsíthető formáció! Továbbra is 4-3-3.

3. További két támadásbéli hibát, vagy inkább hiányosságot lehet felfedezni a szerdai játékunkban. Tele vagyunk jobbnál jobb távoli lövővel, mégis amikor meglett volna a rá a lehetőség, eszük ágában sem volt próbálkozni – talán Modric kivételével. (Kiváltképp egy ilyen momentum maradt meg bennem, amikor is Kroos lőhetett volna, kb 20 méterről, de helyette passzolt. Azért is érdekes ez, mert a Bayernes időszakában nem egy szép találatot jegyzett ily módon. Sőt, CR-től is hiányolom ezt a fajta váratlan megoldásokat.) Valamint a másik gond, hogy akadt néhány pillanat a meccsen, amikor egy jó kontrával nem kis gondot okozhattunk volna az ellenfélnek, de sajnos ez minduntalan elmaradt. Tavaly a bajorok ellen oktatófilmbe való módon használtuk ki ezt, most az őszi El Clásicón már akadtak hibák ezzel, és jelenleg szinte impotenssé vált ez az aspektusa a játékunknak. Pedig, ha valamiben erősek voltunk, az a kontrajáték, és attól, hogy átálltunk egy más stílusra, a legnagyobb fegyverünket nem kéne teljes mértékben eldobni. Pláne abban az esetben, ha alapvetően a kezdőnkben van egy megbonthatatlan BBC. 
A helyzetkihasználás mellett ezekben várok előrelépést, illetve a támadók nagyobb fokú részvétele a védekezés fázisában. 

A tavalyi szerzőgárda által már meg lett énekelve a fontos pillanatok előtt, hogy a csapatnak át kell lépnie önmaga árnyékán és végre meg kell mutatnia, mit is tud valójában. Ez némileg sikerült is. Idén ugyanez a helyzet. Neil Blender tökéletesen észrevette, hogy a Barca elleni igencsak hektikus játékunk roppant nagy kihatással van a csapat mentális állapotára. Úgy érzem, ami tavaly a Barca volt, az idén az Atlético. Tehát most a matracosok ellen kell átlépnünk önmagunk árnyékán és végre megmutatni mit is tudunk, a sérülések ellenére. Többen említették, hogy jó példa erre a tegnapi Bayern parádé. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni ezzel kapcsolatban, hogy árnyalja a helyzetet a Porto mentális gyengesége és azért a tartalékosnak nem nevezhető német kezdő 11. Sérülések ide vagy oda, a Bayern Münchennek pokolian jó kerete van, ezért volt képes ennyi hiányzó ellenére ilyen csapattal kiállni – s ez mindenképp kritika Florentino felé, hisz évek óta vékony a játékosállományunk, a kezdőt leszámítva. 

És akkor egy kis vicces kép a jelenlegi helyzetről. 

Xabi most nem lesz velünk, de jókívánságát elküldte.

Most azonban elérkezett az a pillanat, amikor sérültekkel terhelve, kissé érdekes kezdővel, de elszántan, akarással, erőn felül teljesítve nyerni kell! Nem akarok kifogásokat! Nem akarok csak 1-2 jó teljesítményt látni. Mindenkinek ki kell vennie a részét! Nem akarok olyat látni, hogy Cristiano mutogat, idegesen hisztizik. Azt akarom látni, hogy hajt, vállára veszi a csapatot, és győzelemre vezeti! Azt akarom látni, hogy olyan csapat ellen is kiemelkedőt nyújt, akivel szemben amúgy nem megy neki. Azt akarom látni, hogy A CSAPAT összefogva hajt, és végre felülmúlja a mumussá váló matracosokat! Hogy végre megmutatja, Madridban csak egy uralkodó gárda van! A játékosok felszólították a szurkolókat, hogy segítség őket. Én pedig ezennel felszólítom a csapatot, hogy velünk szurkolókkal kiegészülve győznünk kell ma este! 

A szurkolókat kérik a támogatásra.

Kezdés:20:45

Baaj van, baj! Bajvanbaj!

Visszaköszön a tavaszi szezon diszkrét bája: az megvan, hogy a Real akkor kezdett visszább venni a Világverő tempóból, mikor Modric kiesett? Az egykoron a „szezon legrosszabb igazolása” címmel is kitüntetett horvát térdsérülése mellett Béla mankón való távozása olyan, mint mikor előbb elhagysz egy százast, majd kirántasz a zsebedből egy húszezrest, és akkor értsétek jól, mert tartottam a kronológiai sorrendet. A három pont megvan, de tegnap este előjött minden, ami a kedvenceinket jellemezte a tavasz folyamán, 90 percbe zsúfolva. “Baaj van, baj! Bajvanbaj!” bővebben

Egy nem teljesen érdektelen bajnoki margójára

Most az van, hogy nem tudom, mit gondoljak. Ugye már lesakkoztuk százszor, innentől tilos a botlás, minden meccset nyerni, meg az összes többi böszmeség – mellette meg ott van az az aprócska, nem éppen elhanyagolható tény, miszerint szerdán már a Matrac ellen illene/kellene eljátszani a faszagyereket. Tudd, hogy értsd helyzet, óriásölő Málaga, beharang, hajtás pajtás! “Egy nem teljesen érdektelen bajnoki margójára” bővebben

Nálunk a labda!

A BL negyeddöntőjének első összecsapásán egy elég összetett mérkőzést játszott egymással a két madridi gárda. A találkozó megítélése többféle megközelítésből is lehetséges, megmutatkoztak az eltérő vélemények a kommentek soraiban is. Vegyük hát sorra a pozitívumokat – szerintem ezekből volt sokkal több, s lássuk mit lehetett volna jobban csinálni! “Nálunk a labda!” bővebben