Óvakodj a törpétől!

Ma, március 22-én, 21:00 órakkor kezdődik, ami már hónapok óta a naptárainkba van vésve. El Clásico 2015. Mit is lehetne mondani ilyenkor? Kössük fel a gatyát mindenek előtt, olvassuk el közösen a beharangot, majd szurkoljunk tiszta szívből! Hajtás után beharang!

Miről is szól a futball? Definíció szerint: A labdarúgás egy labdajáték, ahol a pályán 11-11 ember játszik, és a céljuk, hogy a rendelkezésre álló idő alatt minél többször a kapuba jutassák a labdát. Akinek ez többször sikerül, az a fél nyer.
Persze mi tudjuk, hogy ennél sokkal több. Ti olvasók, blogerek, kommentelők, családapák vagy anyák mind azért olvastok minket, mert nektek ez többet jelent. Szurkolhatunk akárkinek, Chelsea, Barca (…), Milan vagy Liverpool (…), Ajax vagy Real Madrid (…) mindannyian hasonlítunk valamiben, méghozzá abban, hogy a csapatunkkal együtt dobban a szívünk, amikor pályára lépnek, amikor sorsdöntő pillanat van, átérezzük a képernyőn keresztül a feszültséget, amit egy nagy ordítás közepette próbálunk levezetni. Igen, ez nekünk közhely, hisz mindenki tisztában van ezzel. De ha összekerülünk valakivel, aki nem egy foci megszállott, igencsak furcsán néz ránk. Másoknak egy unalmas játék, amiben 90 perc játékidő alatt jó, ha látnak 2-3 gólt. De ez a mai nap más. Most boldog boldogtalan pontosan tudja, hogy mi lesz ma. Egy olyan nap, ami számunkra sokat jelent. Nem a 3 pont, ami lázba hoz, nem is az, hogy Ronaldo rúg-e gólt, vagy Bale megkerüli-e újra Bartrát. Sokkal inkább az, hogy Carvajal miként fogja kiköpni a lelkét a csapatért, az, hogy Marcelón lássuk minden megmozdulásán, hogy a szívéből játszik, vagy az, hogy Ramos ünnepli a hosszabbításban megszerzett gólját. Az ilyen pillanatokért nézzük az El Clásicót. Bizony, hiszen a 3 pont minden meccsen megszerezhető, de itt ennél sokkal többről van szó. Passion. Küzdeni akarás. De még lehetne sorolni, de azt hiszem, értitek a lényeget.

Ennek okán lehetne beszélni a taktikáról, felállásról, ilyen-olyan elemzéseket beszúrni, és azokból következtetni valamire. De van ennek most értelme? Nekünk most nincs. Ez Ancelotti és a stáb dolga, hogy a lehető legjobb (és nem legdrágább) kezdőt küldje fel a pályára. Fontos szerepe lesz annak, hogy meg van-e tervezve mindenkinek a feladata, szerepköre. Mindenkinek kívülről kell fújnia a taktikát, mint egy forgatókönyvet. Ezt most tekintsünk alapvetőnek. Vegyük úgy, hogy erre a lehető legjobban felkészültünk, és nem ezen fog múlni a mérkőzés kimenetele. Sőt, tételezzük fel, hogy az elmúlt időben nem hibáztunk ilyen téren, nem a megálmodott taktikával volt bajunk, nem azzal, hogy tanácstalanok lettek volna a fiúk, mit is kell csinálniuk. Lehet kifogásolni a kezdőnket és a rotálás hiányát, ami jogos is, de még sem mondanám ezt a bajunk forrásának, mert sajnos a rövid pad, rotálás ide vagy oda, igen csak visszaütött. De még ha be is vásároltunk volna a nyáron, melyik csapat ne érezte volna meg, ha egyszerre 3 meghatározó embere hónapokra kidől? Nem voltunk szerencsések, de mégis tehettünk volna valamit. És ez igen is Carlo hibája. Az ő hibája, mert az ő feladata, hogy motiválja a csapatot, hogy fenntartsa a küzdőszellemet legyen az egy Córdoba elleni mérkőzés, vagy egy Barca elleni.

Amire viszont szükségünk van a motiváción kívül az a magabiztosság. Ne csináljuk telibe a gatyánkat, egyfelől, mert különösen feltűnő lenne a habfehér mezünkön, másfelől, azért mert felesleges. Ők is ugyanúgy tartanak tőlünk, mint mi tőlük. Ez így szép. Kölcsönös tisztelet és félelem. Fel kell tüzelni a játékosokat, mert most, vagy soha! Most kell győznünk, most kell megmutatni, hogy komolyan gondolunk minden kupát, és hogy igen is, meg akarjuk őket szerezni. Szét kell futni őket, le kell venni Messit a pályáról, nyomást gyakorolni a védelmükre. Meg lehet csinálni. Meg tudjuk csinálni. Nem lehetetlen feladat, főleg nem nekünk. Forma ide vagy oda, nem ezen fog múlni. (Btw, ők se vannak még a topformájukban, vagy ha igen, az legyen az ő bajuk…)

Old, but gold…

Egy tipikus sportszakértői nyilatkozattal folytatjuk!

Taktikai mendemondáknak sok jelentőségük nincs, hiszen:

A labda kerek, így akármi megtörténhet, és akár egyetlen villanás eldönthet egy ilyen rangadót. A mérkőzés minden pontja nagyon fontos lehet, akár egy szöglet is, ami már-már fél gól. Azt sem lehet vitatni, hogy óriási taktikai csata folyik a meccsen, amit mi egyszerű szakértők és szurkolók ugye nem érthetünk, de azzal mindenki tisztában van, hogy az a csapat nyeri majd meg a meccset, amelyik több tartalommal tudja megtölteni a játékot. A legfontosabb az, hogy csak a játékkal foglalkozzanak a játékosok, hiszen hiába érzik igazságtalannak egy-egy bírói döntést, csupán az gól, amit bemegy a spori annak ítél. Azt is tudjuk ugyebár, hogy az edző akármennyire felkészítheti a fiúkat, rajta már nem múlik szinte semmi, mert ő mégsem rúghat gólt. Azt is tudjuk, hogy aki nyer, az nyer és nem kereshet majd kifogásokat, mert a sportban bizony nincsen „ha”. Összegezve: Ez a mérkőzés fejben fog eldőlni. És ami nem maradhat el: Ez a Madrid már nem az a Madrid, így könnyen lehet, hogy így vagy úgy, de nem az az eredmény fog születni, mint akkor, amikor a Barcelona nem ez a Barcelona volt.

(Aki esetleg nem ismerné, az itt megtekintheti az ihletet adó videót.)

Zárásként annyit mondanék, hogy: Jó estét, jó szurkolást! Szurkoljatok tiszta szívből, reméljük a legjobbakat, de féljünk a legrosszabbtól. Ha nem úgy alakulnak majd a dolgok, ahogyan szeretnénk, sírjunk együtt, de tűrjük azt tisztességgel, hiszen sosem lesz szégyellni valónk. Viszont ha nyerünk, akkor örüljünk közösen, de maradjunk szerények, hisz így viselkedik egy intelligens gentleman. Én bízok a csapatban, bízok bennük, mert tudom, hogy mindent meg fognak tenni.

¡HALA MADRID!

(*Update: Streameket itt találhattok: KATT )