Az élet CR7 nélkül

Először Irina döntött úgy saját elhatározásából, hogy jobb Cé nélkül, mint vele. A kapcsolatuk részleteiről és a szakítás okairól nyilván erősen korlátozottak az információink, így inkább koncentráljunk a futballra! A csapat nem önként döntött a Cé nélküli felállásról, mint ismeretes, a háromszoros aranylabdásunk eltiltás miatt nem léphetett szombaton pályára. A kommentelők véleménye erősen megoszlik, érezhetően nagy vitát generál a gárda CR7 nélküli játéka. Lássuk hát mi történt a Real Sociedad ellen a Bernabeuban!

Előzetesen néhány tény már utalt arra, hogy a skizofrén, kétarcú Sociedad, nem nyerni jár idegenbe. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy a baszkok még egyetlen meccset sem nyertek az Anoétán kívül a szezon során. Tényleg olybá tűnik, mintha két Real Sociedad lenne, egyik amelyik otthon  még a legnagyobbakat is elgyepálja, s egy másik, mely idegenben félős, felsőtagozatos, iskolai egyenruhás kislányként próbálná zavarodottságát leplezni. (Talán nem véletlen, hogy Benzema kétszer is megrépázta.)

Ezzel együtt elhagyta a számat a bébetűs szó többféle összefüggésben is, amikor a baszkok első szögletéből gól született a 40. másodperc környékén. Visszanézve, kikockázva megállapítható, hogy Isco maradt le a második hullámban a hosszún érkező Elustondóról. A nagy erejű, közeli fejest nem védhette Casillas. Vannak csapatok, melyek ilyen esetben betolva a brit emeletes buszt a kapu elé, hatalmas fejtörésre késztetik a Madridot. Ilyen értelemben akár döntő jelentőségű is lehetett volna a korai gól. Ahogy azonban mindannyian láttuk, nem így történt, ugyanis Marcelo pontos beadása után a leshatárról előre lépő James mesterien pontos, felső sarkos fejessel egalizált szinte azonnal. Megkaptuk az esélyt, hogy újrakezdjük a meccset.

Még volt egy nagyon veszélyes vendég akció a két exreálos, Granero és Canales összjátékából, ami nagyon könnyen góllal végződhetett volna, de ami ezek után következett, az már igen kedves volt a hazai szurkolók szemének. A Madrid megnyugodott, és előhúzott egy pontos, sokmozgásos, kombinatív játékot, melyben könnyedén építkezett elől, és sikeresen védekezett már a középpályán is. Teljesen felborult a pálya. Kétség nem fért hozzá, hogy megfordítjuk a meccset! Nagyon örülök neki, hogy a „game winning” gól megint Ramos nevéhez fűződött. Egy (ritka) jobboldali akció után a kapusról kipattanó labda került a jó helyen lesipuskázó négyesünk elé, aki erővel – a visszavetődő Rullit is érintette a labda -beverte a kapu közepébe. Ezzel a góllal Ramos csatlakozott Messihez és Adurízhoz, ők hárman mondhatják el magukról, hogy az utóbbi 10 La Liga szezonban legalább 3 gólt rúgtak minden évadban.

A fordulás után folytatódott a hazai dominancia, mely hét perc múlva góllá érett. Bale (talán lesen kapva a labdát) a baloldalon lecselezte magát az alapvonal felé, és szépen gurított vissza a jó ütemben érkező Benzema elé, aki a védők között a kapuba belsőzött. Kár, hogy nem jött gyorsabban a francia második gólja – Isco tette le lövésre a labdát, s az érkező Benzema erőből csavart a bal felsőbe védhetetlenül -, mert akkor talán a pihentető cserék is hamarabb érkezhettek volna. A cserék logikusak voltak, Jesénak akart a mester játékperceket adni, így James jött le, majd a kettős cserével Kroos pihenhetett Khedira javára, Benya helyén pedig Chicharito kapott bő 10 percet.

A meccs a szerencsétlen kezdés ellenére enyhén szólva sima volt. Ha egy kicsit pontosabbak vagyunk, vagy nem véd ihletett formában Rulli, történelmi vereséget is mérhettünk volna a Real Sociedadra. A támadásaink jelentős része, benne két egy-az-egy elleni kapusra vezetés, ismételten Bale-en ment el. Nagyon nehezen értékelhető a játéka, mert vannak góljai, kulcspasszai, de emellett már-már banális hibákat vét – sorozatosan, lényegében minden meccsén. Most többek között két 100%-os ziccert hagyott ki, kilőtte Iscót, és az égbe bombázott egy szabadrúgást. Egy ilyen semmi meccsen ez simán belefér, főleg, ha egy gólpasszt azért kioszt, de egy kiélezett BL meccsen akár a továbbjutás is elúszhat rajta. A helyzet attól komplikált, hogy pontosan tudjuk, mire képes a walesi, hogy tudnánk elfeledni életbevágó góljait, Bartra hülyítését, ugyanakkor értetlenül állunk az idei szezonban mutatott dekoncentrált játéka előtt. Egészen biztosan van valami olyan vonatkozás, ami a változást okozza, és amiről mi semmit sem tudunk.

A másik ember, aki kapcsán én már semmiben sem reménykedem, az Illarramendi. Lagymatag, jellegtelen, bizonytalan. Nem bűn rossz ő, csak nem a Real szintje. Minden meccsen van 1-2 olyan labdaeladása, ellenfél indítása, ami miatt egyértelműen elvetem, hogy valaha Xabi szintű játékos legyen. Most is az említett nagy Soci helyzet Canales utolsó érintésével az ő balf.szkodása miatt alakult ki. S, hogy mit érnek a statisztikák, eddig 22 meccsen lépett pályára, és amikor ő ott volt, minden esetben nyertünk. (Relációanalízis szempontjából ez „B”, igaz a mondat első fele, ahogy a második is, csak nincs köztük öszefüggés.)

Érdekes volt a meccset kissé más szemmel újranézve, hogy Kroos gyakran volt a leghátsó ember a csapatban, amikor mi fordultunk támadásba. Ezzel a szélsőink, főleg Marcelo kapott elől nagyobb teret, s így térben jobban szét tudtuk húzni a játékot. Nagy örömmel kockáztam ki, hogy Isco és Kroos milyen fegyelmezetten zárt vissza, amikor Ramos előrébb maradt a támadásokkal.

Szót érdemel, hogy a Sport TV kommentátorával az élen, rendre nehezményezték, hogy a bal oldalunk sokkal aktívabb volt, mint a jobb. Lényegesen több támadásunk ment azon az oldalon, három gólunk született balról építkezve. Erre banális válaszom van: és akkor mi van? Ott tudtunk a védelem mögé kerülni egyszerűbben. Onnan jöttek a gólok. Újra és újra bejöttek a kényszerítők a bal szárnyon, miközben Carvajal, és James dolga nehezebb volt a jobb oldalon. Majd máskor az lesz erősebb. Ennyi.

A végére hagytam a Cé nélküli csapat játékát. Nem először taglaljuk ezt, s nagyjából ugyanarról lehet beszámolni, mint korábban. S rögtön le kell szögezni, hogy semmi meglepő nincs  a végeredményben. Amikor Cével állunk fel, rá épül a játék. Amiben ő igazán jó, az nem minden esetben a csapatjáték. Pontosabban az ő habitusa, gólgyűjtögető, rekordhalmozó egója nagyon gyakran nem a látványos csapatjáték irányába kormányozza a meccseket. Ez bizonyosan összefüggésben van azzal, hogy bár kétségkívül a tehetséggel született játékosok táborát gyarapítja, de ennek mértéke meg sem közelíti azt a szintet, amit „A Hód” Ronaldo, vagy Ronaldinho magáénak tudhatott. Ő tudatosan, hatalmas munkával építette fel azt, amit a futballról tud, sokkal nagyobb a tudatos csomagja, mint az ösztönös. Sok mindent megpróbál erőből, egyedül megoldani, nem ritkán ez mentette meg a csapatot, ez hozott sok-sok (elveszettnek hitt) pontot, ugyanakkor számtalan szituációban, amikor egyedül elrontja, biztos gólpasszt adhatna valamelyik társának, vagy olyan látványos összjátékot kezdeményezhetne, mely az önzetlenségre épül. Látunk tőle ilyeneket, de nem hiszem, hogy vita tárgya lenne, hogy a lehetséges passzok töredékét teszi csak le. Amíg Cé nálunk játszik, ez nagy valószínűséggel így is lesz.

Az se kérdés, hogy Cé se lesz már fiatalabb, s egyre kevésbé tudja majd egyénileg megoldani, fizikailag is a maximum közelében pörgött évekig, ezt sem lehet „büntetlenül” túl sokáig csinálni. A kérdés, hogy ezt hogy dolgozza majd fel, s hogyan hat ez a csapat játékára. Eljön majd a pillanat, amikor már nélküle leszünk hatékonyabbak. Reméljük, hogy ez még nem az, és hogy jó döntést hoz az ügyben a management.

Az egyértelműen megmutatkozik, hogy már nincs a csapat gondban nélküle, s képes átállni egy sokkal passzosabb, gyors kényszerítőkkel operáló, látványosabb és hatékonyabb játékra. Az én bajom az, hogy amíg Cé a pályán van, ezeket a szituációkat nem lehet úgy gyakorolni, mint amikor nincs ott. A csapattárs (akár tudat alatt) tudja, hogy ha visszavár egy kényszerítőt Cétől, az csak kisebb százalékban fog jönni. Így profizmus ide, vagy oda, az esetek egy részében a játékostárs már el sem indul a passz után (időben, jó ütemben), mert nincs teljes bizodalma az összjátékban. Kevéssé tudjuk éles szituációban gyakorolni Cével ezt a fajta a futballt, s nem leszünk benne meccsről-meccsre jobbak. Én ezt sajnálom a legjobban.

Hét közben fogadjuk a Sevillát ismét Cé nélkül. Elkerülhetetlenül ezen a szemüvegen keresztül is követjük majd a meccset.

Az összefoglaló megtekinthető itt!