Csak Ramos panaszkodott

Végre egy meccs, ami úgy alakult, ahogy azt a madridista érzelmű szurkolók már régóta várták. Bár fiaink tényleg ellenállhatatlanok voltak, rögtön le kell szögezni, hogy a Bilbao nem gödörben van, inkább mintha a Mariana-árok alján körbeszarosoztak kanasztáztak volna labdarúgó sport helyett. Azért a helyzeteket ki kellett dolgozni, a gólokat be kellett vágni, el kellett táncolni a gólörömöt – most mindegyikből kivették a részüket a srácok. Szubjektív értékelésünk következik.

Hadd kezdjem azzal, hogy szeretem a Bilbaót, és EZT a gárdát is igencsak kedvelem. Jellemző rájuk, hogy van tartásuk, stílusuk, s, mint a baszkok általában, egyenes gerinccel járnak, és őszinte futballt adnak elő hétvégente. A legrosszabb, ami történhet egy ilyen csapattal, ha megvan benne minden képesség, de valami miatt elveszti fonalat, és ami talán még nagyobb gond, az önbizalmát. Nagyon sajnálom az Athleticet, és a csupaszív edzőt, Valverdét is, mert a jelenlegi csapatuk nem is emlékeztet arra, amelyik májusban a negyedik helyen végzett.

A sorsolásuk sem túl szerencsés, idegenben vannak túl a Barcán és a Madridon, bár nem is ezeken a meccseken várták tőlük a pontokat. Sokkal inkább otthon a Granada, vagy az Eibar ellen. Biztos vagyok benne, hogy Valverde, már mindent előhúzott a kalapból, sok eszköze már nemigen lehet, ha a Bate Boriszov ellen bekapott második gól után szó szerint elsírta magát. Őszintén remélem, hogy még vele a kispadon fognak ebből a slamasztikából kikecmeregni! Ennyit a kesergésről.

Madridi részről viszont szép és jó volt minden, már a második perctől kezdve. CR7 egy jobboldali gyors támadás után, Bale jobbos keresztlabdáját bólintotta a kapuba. Utólag könnyű azt mondani, hogy már itt érezni lehetett (főleg, mert a Sociedad ellen is ezt éreztem 0-2-nél, aztán mi lett belőle), de mégis az világlott ki a kezdésből, hogy nem lehet itt baj!

A táncos koreográfiájú gólörömről újságírói kérdésre annyit mondott Ancelotti, hogy nem látta (ha-ha-ha), de ha együtt akarnak a táncolni a srácok, nem lesz akadálya, csak azt is gyakorolni kell, hogy jobban menjen. Az Iker elleni füttyöt nem hallotta, a gólörömöt nem látta. Már várom mikor derül ki, hogy egy végeredménnyel nincs tisztában. „Tényleg, kaptunk mi is gólt? Nem láttam…” Bár lehet, hogy a rágóspapír ellen folytatott hadjáratot éppen, s mire felnézett, már lemaradt a performanszról. Eh, peches csóka.

Nagyon jól jellemzi a meccs utáni hangulatot és az összecsapás izgalmait, hogy ilyen témákról (is) diskuráltak szívélyesen az újságírókkal.

Visszatérve a meccsre, a korai gól megadta a hangulatot, s onnantól igazából könnyedén kézben volt a meccs. Benzema újra betalált, ráadásul Ronaldo halálra dicsérte a franciát a meccs után, így a szünetre megnyugtató kétfás előnnyel mehettünk.

Sokan nem értették a szünetben Ancelotti cseréjét, amikor is Ramos helyett Varane kocogott be a hátsó alakzatba. Én magam, jó troll módjára meg is jegyeztem, hogy biztos megsérült a négyesünk, de csak jóval meccs után derült ki, hogy tényleg. Ramos vádli fájdalmakra panaszkodva hagyta a második félidőt, így még halaszthatjuk Carlo papa tökeinek emlegetését a cserék kapcsán.

Látványosan gyenge volt a Bilbao, de hiba lenne nem kiemelni, hogy tényleg jó ritmusban, ésszel, egymást meglátva építettük fel a támadásainkat, s a meccs nagy részében benne volt a gól szinte minden rohamunkban. Ment a játék a srácoknak. Időnként nem csak relatíve, a gyenge védekezés miatt, de úgy abszolút értékben is jók voltunk. Több olyan szép kombinációnk volt, amit sokkal jobban koncentráló védelmek ellen is keresztülvittünk volna!  Felesleges lenne a meccset utólag helyzetről helyzetre tudósítani, Cé ismét jegyzett egy mesterhármast, és Benya is megduplázta a góljai számát. Egy nagyértékű Tibi csoki a nyereménye annak, aki megmondja, mikor lőtt nálunk egy meccsen kettőt utoljára a jó francia! Mindegy, én vele örülök, mint a tinédzser naívák a harmadik dzsangának.

Azért azt továbbra is láthatjuk, hogy Cé addig nem passzol, amíg 1-2 gólt be nem ver, utána viszont sokkal inkább hajlandó az ilyenfajta skilljeit is kamatoztatni. Hatalmas mázlink lehet, hogy az idén tényleg nem nagyon ér senki a nyomába, nem kell annyira izgulnia az Aranylabda szavazás miatt.

Bale talán elindult a sötétségből kifelé, még erősen tapogatózik, mint kezdő buzi a gőzben, de már vannak pozitív jelek. Oda kellene már adni azokat hajráfokat valami felzárkóztató leányiskolának, mert az az ember benyomása, hogy valami gátló aurát vonnak az agya köré. Azoknak mindegy (bocs), de nálunk egy próbát megérne.

Modric megint rosszul kezdett, több eladott labdája is volt, védekezésben is voltak bizonytalanságai. Aztán adott egy forintos zsugát Cének, amiből Benya második gólja megszületett, és az teljesen megváltoztatta a hozzáállását. Sokkal pontosabb, agilisabb lett, volt megint egy jó lövése, kár, hogy középre ment. Lesz ő még sokkal jobb formában – pont, amikor majd nagyon kell.

A meccs egyik legszebb és a legszürreálisabb jelenete is James nevéhez fűződik. Ahogy sarokkal visszatette Bale-nek lövőre a második félidőben, attól lecsúsztam a fotelben, s majdnem kilöttyent a pohárból apám 54 fokos eperpálinkája („Próbáltam én, fiam, gyengébbre hagyni, de már kezdett vóna’ bezavarosodni.” Persze fater, még híre ment volna a faluban…). Az egy Gutiba oltott, Redondóval átitatott raúlos emeléssel ért fel. Csipázom a kiscsávót! Aztán jött a fejberúgás. Hát hogy dobta fel magát senkitől sem zavartatva sok nullás vezetésnél az ellenfél tizenhatosán belül? Minek? Könyörgöm, minek? Gyorsan fel is pattant, mintha csak azt mondta volna, hogy vicc volt, bocsesz. Nagyon rossz vicc. Ilyet soha többé, kiscsikó! Ez nem foci.

Az ellenfélből nem lehet szó nélkül elmenni Iraizoz kapusteljesítménye mellett. A végére bemelegedett, és hatalmasakat tornázott. Neki lenne most jogalapja jól seggbe rúgni a védelemben néhány embert, tarkón verni a pityergő Valverdét, és gatyába rázni a csapatot. Rangidős is, és szava is van. Az ő érdeme, hogy nem 8-9 lett a vége.

Cé könyökös kegyelemdöfése méltóképpen foglalta össze a meccset. Erre már Valverde is csak legyinteni tudott.

Sajnos a Sevilla oktatta a Deport, így egyelőre nem sikerül a La Liga táblázatán a képzeletbeli dobogóra felmászni, de a formánk több, mint biztató, és remélhetőleg nem töri meg azt – ahogy játékosaink lábát sem – a válogatott szünet.

Összefoglaló: