Szebb napok nyomában

A szombat délutáni La Liga matiné mindkét résztvevője szeretne a helyes útra visszatérni, még ha nem is ugyanazt a célt fogalmazzák meg a felek. Királyi kedvenceink két vereség után végre három ponttal szeretnének zárni egy bajnokit, míg a házigazda tervei hosszabb távra fogalmazódtak meg; az egykor szebb napokat megélt Deportivo a Primera Divisiónban szeretne újra gyökeret verni. Mivel a két időtáv nem azonos, mindkét gárda céljai megvalósulhatnak. De nem ezen a hétvégén. A La Coruña minden bizonnyal megpróbálja majd megnehezíteni a dolgunkat, de mi ennek ellenére bezsákoljuk a pontokat. Lássuk, mit kell tudnunk a galíciai összecsapás előtt!

Szerencsére nagyon az elején tartunk a sorozatnak, s nem lenne helyes jelentőséget tulajdonítani a ténynek, hogy ellenfelünk előttünk terpeszkedik a tabellán. A Depor 9., miután Granadában elhasalt 2-1-re, majd otthon osztozott a pontokon a Rayóval (2-2), míg a harmadik fordulóban elhozta a 3 pontot az Eibar otthonából (0-1).  Nem hiszem, hogy bárki elfelejtette volna, mi a Cordoba ellen hoztunk egy nem túl meggyőző 2-0-at, majd egy rommá nyert meccset odatippmixeltünk elajándékoztunk a Real Sociedadnak (2-4), hogy legutóbb a matracosok ellen bizonyítsuk be, hogy egy BL győztes csapat motivációját még egy ősi rivális ellen sem egyszerű megfelelő szintre korbácsolni. Ez három forduló után a 13. helyre elég.

Ideje lenne elhagyni a BL-re mutogatást, és az új szezonra koncentrálni!

Mi BL-eztünk kedden, de a Depor se sokkal többet pihenhetett, hétfőn abszolválták a bajnokit.

A címben szereplő szebb napokat bizony nem mostanában élték meg a Depor szurkolói. A klub történetének egyetlen La Liga elsőségét az 1999-2000-es szezonban érték el. Javier Irureta egy remek gárdát rakott össze, melyben olyan játékosok rúgták a bőrt, mint Makaay, Djalminha, Flavio, vagy Pauleta. A bajnokcsapat vonzereje a következő szezonra olyan erős keretet kovácsolt össze, hogy az Atletico Madridtól elhappolt passz-zseni Valerónnal, a legszebb éveit élő Diego Tristánnal, az oroszlánkörmeit próbálgató Capdevilával, vagy épp a leggyilkosabb csereként aposztrofált Pandianival, Európában is tényezővé váltak.

A sors igazságtalansága, hogy Valerónnak nincs bajnoki trófeája!

A BL-ben ekkorra tehetők azok a meccsek, melyről ma csak álmodoznak a galíciai szurkolók. Verték a Manchester Unitedet, Arsenalt oda-vissza, 0-3-ról 4-3-ra a PSG-t… A következő két évben szoros harcban voltak a spanyol bajnoki címért is, de mindkétszer be kellett érniük az ezüsttel. Ebben az időszakban kétszer is ők adták a Liga gólkirályát. Tristan 2001-2002 (21) és Makaay 2002-2003 (29) személyében. Tagadhatatlanul ezek voltak a Deportivo La Coruña arany évei.

Ezek után kezdtek lassan visszacsúszni, 2002-03-ban már otthon égtek 4-0-ra a Milantól, és a Ligában sem ment igazán a szekér, kegyelemdöfésként, és egy nagy korszak lezárásaként csapta arcul őket az AS Monaco egy 8-3-mal. A középszerűség évei után, mintegy 2 évtizedes Primera Division tagságot követően, 2010-2011-ben a 18. helyen végezve, kiestek az első osztályból. Rögtön vissza is kerültek, de az erősítések nem igazán sikerültek, így a 2013-14-es szezont ismét a másodosztályban harcolták végig. Mentségükre legyen mondva, megint csak egy évet secundáztak, így lehetnek ellenfeleink ismét.

A Víctor Fernández által irányított mai Depor a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ütősnek.

Unalmas lenne az egész keretet sorra venni, de nézzük, kik azok, akik legelöl játszva zavarba hozhatják Ramosékat. Megvették a Valenciától a 32 éves Helder Postigát, kölcsönben van náluk a PAOK-tól Lucas Pérez (32 meccsen 9 gól), aki korábban az Atletico C-ben, és a Karpaty Lviv csapatában pallérozódott. Harmadik csatáruk az a 31 éves José Verdú (Toché), aki az elmúlt szezonban a Panathinaikosban 46 meccsen 20 gólt szerzett. Ha neki sikerül beilleszkednie, talán ő lehet a legveszélyesebb támadójuk. Tény, hogy a megelőző három fordulóban egyik csatáruk se talált be.

Szerzett viszont gólt az a José Rodríguez, akit tőlünk vettek kölcsön. (Ellenünk nem léphet pályára.) Biztatóan mozgott a portugál Ivan Cavaleiro – sőt, egy gól is fűződik a nevéhez – , aki tavaly a Benficában mindössze 8-szor kapott lehetőséget, és nem sikerült egyszer sem betalálnia. Egy évvel korábban remekelt a Benfica B-ben, de a formáját a nagy csapathoz nem tudta átmenteni. Ebben a szezonban ő is kölcsönben van a Depornál. Nem hiszem, hogy megoldhatatlan feladat elé állítanák a védelmünket, ha egy kicsit is lesz kedvünk futballozni. Van még egy exreálos szélső a keretben, Juanfran Moreno, aki 2 napja kis túlzással azt nyilatkozta, hogy jobban érdekli CR7 meze, amit mindenkép megpróbál elkérni, mint a meccs. Remélem kezdeni fog.

Manuel Pablo (jobbra) 38 évesen is kerettag

A Depor keretében felfedezhető egy igazi oszlop is, az egykori spanyol válogatott védő, Manuel Pablo, aki 1998-ban (!) csatlakozott a La Coruñához, és az idén a 17. szezonját kezdte meg. Pályára lépéseinek sora, síp- és szárkapocs csontjainak folytonosságával együtt szakadt meg jó pár hónapra, amikor 2001-ben a galíciai derbin, a Celta elleni meccsen – Everton Giovanella brutális belépője után -, lábát törte. A jelenet akkor beleégett a retinámba, ne legyen nektek se jobb! Itt van:

Egy ilyen után sokan elmentek volna inkább golf edzőnek – ha végképp nem bírnak elszakadni a szépen nyírt gyep látványától -, de Manuel Pablo még mindig a Primerában tolja.

A Depor egy kissé szokatlan 4-1-4-1-ben áll fel leggyakrabban, a négy védő előtt Bergantiños szűr, és a 4 középpályás előtt pedig eddig Helder Postigában bíztak, mint egy szem csatárban. Kíváncsi leszek, hogy a Real ellen is hasonlót látunk-e majd. Canella sérült Fariña viszont felépült.

A Riazorban ritkán sikerül gálázni primérás meccsen, de kikapni sem szoktunk

Legutoljára 2013. augusztus 29-én járt a Madrid a Riazorban, a Teresa Herrera kupán, és könnyedén nyert 4-0-ra. A 2012-13-as szezonban otthon 5-1-re gázoltuk őket, idegenben is meglett a 3 pont (1-2). Két évvel korábban idegenben 0-0, otthon 6-1.

Az említett szebb időkben azért élesebb meccseket játszottunk velük, jó pár olyan jelenettel fűszerezve, amire ma is elismerően csettinthetünk. Itt van például a nálam mindenképpen a reálos top 5-be sorolt zseniális jelenet, Guti sarkazásos gólpassza Benzemának.

Nem tudtam dönteni, melyiket szúrjam be, az orosz riporter „artyiszt, artyiszt” felkiáltása is epic.

Ami a Realt illeti, elég sokat taglaltuk a jelenlegi helyzetünket. Ancelotti már több interjúban is kijelentette, hogy a rendszer jó, hozzáállásban, pontosságban, összeszokottságban kell javulni. Addig fogja erőltetni ezt a 4-2-3-1-et amíg meg nem lesz az összhang – vagy amíg Perez jól seggbe nem rúgja tűri. (Esetleg a téli átigazolási időszakig.)

Visszanézve a szezonban kapott góljainkat, valóban mutatkozik időnként némi passzivitás a védekező középpályások részéről, de nem varrnám a felelőséget a nyakukba, a védőink gyakran képtelenek szoros emberfogásra (kedves fickó Marcelo, meg biztos vicces is, de – jöhetnek a kövek – nagyjából két éve nem Real szintű produkciót ad elő), továbbá, ha az 5-ösön belülről sorozatban gólokat kapunk, nem lehet Casillas szerepéről sem hallgatni.

Végjáték…

Egy dolog nem képezi vita tárgyát, hogy Iker elvesztette az önbizalmát. Nem tudom megtudjuk-e még milyen képességei maradtak, egyelőre az látszik, hogy a maradékot sem tudja kihozni magából. Ancelotti annyira védi, és Navas minden nyilatkozatában annyira alázatos, ráadásul Iker még „életmű” díjat is kapott Pereztől a héten, hogy szubjektív sejtésem szerint le vannak osztva a lapok. Navasnak megmondták, hogy legyen egy év türelemmel, és ezt meg is fizetik neki, Casillasnak meg kimondva ez az utolsó éve Madridban. Megadta neki a klub azt, ami érzelmileg biztosan jár, a hattyúdalt, és nem azt, ami szakmailag, mert az a jelenlegi formáját tekintve, a kispad.

Csakhogy a méltó búcsú illúzióját a közönség fogja szertefoszlatni – ha nem javul Iker formája, és az összes variáció közül ez lesz a leginkább megalázó. (Néztem a Bayern – Cityt szerdán, és ha addig nem tudtam volna milyen az, amikor egy hálóőr szilárd támasza csapatának, bármelyik kapu felé nézve megtapasztalhattam.) Egészen biztos vagyok benne, hogy nálunk a jelenlegi „kapushelyzet” nem fog pár meccsnél tovább kitartani. Vagy Iker feljavul, vagy jön Navas – azért Ancelotti és Perez se nézheti tétlenül, hogy minden egyes szögletnél előre lefossuk a bokánkat gólt vizionálunk, mert Casillas nem mer a vonalról kimozdulni. Ha meg mégis kijön, akkor térdre, imára…

A másik kardinális problémánk a helyzetkihasználás. Ha elől csak a felét berugdosnánk a nagy ziccereknek, sokkal kevesebb aggódnivalónk maradna, és győztes meccsek után szidhatnánk a védelmet.

Az idén Benzema többször fogta a fejét, mint a felsőtagozatosak dudáit

Legszívesebben bele..sznám belehelyezném nagy sebességgel az italomat a tévébe, amikor Benzema 100%-os ziccerben átvenni sem tudja a labdát, vagy sorozatosan lesre futva bénítja meg a passzolni akaró középpályásokat. Emberek, az nem elég egy csatártól, hogy „megint sokat dolgozott a mezőnyben”, miközben 18 meccsen van 2-3 gólja. Egyszerűen kijönnek a horogkeresztjeim Fizikai fájdalommal élem meg, hogy a baromarcú Costát kell felemlegetnem, aki új csapatban, új edzővel (mondjuk hamar egymásra találhattak), új rendszerben, már most annyi gólnál jár, amennyit Benya nem biztos, hogy a szezonban az év végéig össze fog hozni. (5 meccsen 7 gól.)

Figyi Cé, ha én rúgom, legalább kaput talál

Aztán itt van nekünk Bale, a másik talány. Értem én, hogy a BL győzelemért szerződött ide, és az már megvan, de legalább minden második meccsen összeszedhetné magát. (A Basel elleni szép gólja ellenére.) Új izomzata kötött, mint a szarvasos pulóverem, de a finomhangolása még nem történt meg. Mintha nem tudna az új fizikumával mit kezdeni. Az érem másik oldala, hogy hatékonyan fel lehet készülni ellene. Egyelőre képtelen megújulni. Az Atleti ellen látszott egyértelműen, hogy tudatosan hagyták egy az egyezni a szélső védővel. Amikor aztán meghúzta a labdát, hiába futotta le az emberét, Juanfran kiváló időzítéssel rákettőzött és elegánsan elvitte előle a játékszert. Ez háromszor vagy négyszer történt meg hasonló koreográfia szerint.

Szeretjük Ancelottit azért, mert a Mou éra után nyugalmat hozott a Bernabeuba, de mostanában nem vagyok biztos benne, hogy nem kellene egy Mészöly Kálmánba oltott Véber Gyuri az öltözőbe, arra a kis időre, míg az elbaltázott meccsek után kissé emelt hangon, saját nyelvén elmagyarázza, kinek, hova kellett volna tolódni.

Jesé és Khedira doktor mellett jelenleg Pepe is sérült, helyét minden bizonnyal Varane veszi át. A Depor elleni meccsen egyetlen szituációt tudnék jó szívvel elfogadni. Az ellent földbe kell döngölni, meg kell semmisíteni, majd a hármas sípszó után udvariasan felsegíteni és az öltözőbe támogatni. Amióta én focit nézek, nem hiszem, hogy volt a két csapat kerete között akkora minőségi különbség, mint ebben a szezonban (talán a legutolsó kiesés évében). Ha nem hozzuk el a három pontot, azt hiszem, én is a lapát nyele után nyúlok, és mehet a föld a La Ligára, mert nyugodtan elkezdhetjük temetni.

Várható kezdők:

Deportivo La Coruña (4-1-4-1): Lux – Luisinho, Sidnei, Lopo, Laure – Á. Bergantiños – Cuenca, J. Domínguez, Medun Janin, Juanfran – H. Postiga.

Real Madrid (4-2-3-1): Casillas – Marcelo, Sergio Ramos, Varane, Carvajal – Kroos, Modric – C. Ronaldo, James R., Bale – Bezema.

Hivatalos oddsok (péntek este): 1: 8,60 X: 5,50 2: 1,30

TV: Sport 2, 16:00