Ezúttal a nyúl vitte a puskát!

Talán mire megjelennek e gondolataim, már egy hét is eltelt a spanyol szuperkupa csalódást keltő összecsapása óta. Ahogy láthattuk, az Atletico sima 1-0-s győzelmével elhódította a trófeát. Maverick kolléga már bravúrosan kifejtette a meccsről alkotott véleményét, így nem is ezt kívánom taglalni jelen írásomban. Sokkal inkább a taktikát venném górcső alá, és ahogy láttuk, kedvenceink nem muzsikáltak túl jól. Ellenben a matracos horda szinte tökéletesen kivitelezte a Cholo által kitalált taktikát. Most álljunk neki a plafonnak és nézzük részletesen a mérkőzést.

A kezdőcsapatok:

Atletico Madrid: Moyá – Juanfran, Miranda, Godín, Siqueira -Gabi, Tiago – Garcia, Griezmann, Koke – Mandzukic

Real Madrid: Casillas – Carvajal, Varane, Ramos, Coentrao – Modric, Xabi Alonso, Kroos – Bale, Benzema, James Rodriguez

Kezdjük a városi riválissal. Egy 4-2-3-1-t játszottak, mely alapján a cél egy betonkemény védekezésből gyors, előreívelt labdákat a támadók lefejelték és hatékonyan megjátszva rögtön kapura juttatták. Ebből született a találkozó egyetlen gólja. Griezmann (a kis francia, aki még a VB-re is magával vitte vibrátorát, akarom mondani konzolját) buksival Mario, ex-Bayern-es „barátunk” elé tálalt, aki kb. 18-ról el is lőtte. Simeonéék ezután sem álltak le, nem ritkán 2-3 támadó helyezkedett elöl a védőink nyakán, ezzel is gátolva a játékszer kihozatalát és a támadásépítést. Ki kell emelni Kokét és Raúl Garciát, akik rengeteget robotolva rendszeresen visszazártak és a széleket villámgyorsan játszották be. Erre példa a következő kép:

A széleken is domináltak

Jól látszik, hogy az üres területeket támadva haladtak előre. Továbbá az is jól kirajzolódik, hogy (a nemrég még a Sociedad játékosa) Griezmann van előrébb, ahogy azt az egész meccs során szabadabban mozogva tette. Ugyanakkor Mandzukic rendre hátrébb helyezkedett. A matracosok edzője rendkívül hamar ismerte fel a horvát támadó erősségeit és építette be – taplóság szintjüket nem csökketve – Costa helyére. Egyrészt jól fejel és legalább olyan jó érzékkel tartja meg a labdákat, mint Benzema. Másrészt képes 90 percig folyamatosan robotolni a mezőnyben, így védőmunkája is kiemelten fontos lehet az AtMának az idény során. Térjünk át a védekezésére, a játék e szegmensében 4-4-2-t játszottak, illetve az 1. félidőben néha 4-2-2-2-t. Mindezt nagyon fegyelmezetten tették és e mellé párosult, hogy bámulatosan szűkítve a területet, könnyedén hoztak létre létszámfölényt. Ezeknek köszönhetően az első 20-25 percben nem sok sikerrel jutott el a Real a matracosok kapujáig. Ebben rejlik Diego Simeone filozófiája, ahogy mondja, nem muszáj a labdát birtokolni (mint ahogy azt a Barca és Guardiola gondolja), elég ha megállítják az ellenfelet mielőtt a kapujuk közelébe kerülne, azaz távol tartják a veszélyes zónától.

Jól megszállta a saját térfelét az ATM

Most nézzük a királyi gárda teljesítményét. Mi továbbra is egy 4-3-3-t játszottunk, de érdekes módon Hamesz sokat húzódott be egyfajta hamis 9-es vagy klasszikus 10-es pozíciójába. Nem kezdtük jól a meccset, szellősen védekeztünk mind az akcióknál, mind a rögzített helyzeteknél. Hiába volt talán a jelenlegi keretből összeállítható legstabilabb középpálya, az Atletico azt tudta játszani, amit akart. Az előreívelt labdáikkal kivették a játékból a középpályás védekezésünket és a lepattanó vagy lefejelt labdákat is rendre a ATMA gyűjtötte be.

A fegyelmezettség megkopni látszik!

A támadásaink lassan épültek, távol álltak egymástól a játékosok és keveset mozogtak. A támadóink nagyon keveset jutottak labdához és a középpálya kulcsát, a Modric-Kroos párost szinte levették a pályáról, ahogy az a képen megfigyelhető.

Mégis mi lehet a megoldás az ellenfél védelmének feltörésére? 

Két hatékony eszköz áll rendelkezésre, az egyik a kényszerítők, illetve a kombinatív játék. Ehhez a 24. percig kellett várni, ekkor Bale és James oldalt váltottak és utóbbi játékos rögtön egy kreatív megmozdulással helyzetet alakított ki. Ez volt az első komoly lehetőségünk. Korábban hasonló szituációban Bale, a kolumbiaival ellentétben, nem okosan oldotta meg, hanem bevitte 3 ember közé, majd elveszette.

Kevés hiányzott a gólhoz.

A félidő hátralevő részében jóval több mozgással, közelebb helyezkedve egymáshoz fokozatosan javult a játékunk. Ennek köszönhetően nem egyszer bontottuk meg a másik madridi csapat védelmét, csak a szerencsén múlott, hogy nem szereztünk belőle több gólt is.

Ez se volt csúnya!

A másik játékelem, amivel veszélyt kelthettünk volna a védelmükben az átlövés lett volna. Ehhez 33 percet kellett várni, annak ellenére, hogy a középpályán három nagyon jó távoli lövővel rendelkezünk (Modric, Kroos, James). Viszont azt el kell ismerni, hogy tavaly is kiemelkedett az ellenfél az átlövések megakadályozásában, így ez most sem jött be.

Az első félidő végeztével elmondható, hogy a két új igazolás volt a főszereplő.

 James vs. Mandzukic

Ancelotti eltaktikázta?

A talján mesternek eszébe jutott, hogy NO Ronci, NO Party! Így a félidőben Kroost CR váltotta. Ezzel a húzásával megkezdődött egy irreverzibilis folyamat, mely leegyszerűsítette az egész képletet. Egyrészt elveszíttettük a középpályán az irányítást, tehát egyre többet birtokolta a labdát és jutott el a kapunkig az ATMA. Másrészt habfehér társulatunk a második játékrészben nem volt képes kellő nyomást gyakorolva megszűrni az ellenfél támadásait. Tulajdonképpen egy 4-2-3-1-re álltunk át, mivel James nem mindig zárt vissza. amikor mégis megtette, akkor se volt meggyőző védekezésben. Továbbmenve a problémák listáján szembeötölhet egy neuralgikus pont. Ez abban öltött testet, hogy Bale és CR sokszor belépett Benzema helyére (akár egyszerre is) és kis túlzással várták a kiszolgálást. Ezzel két emberrel kevesebben vettünk részt a támadások építésében. Másrészt védekezésben Modric és Xabi kevésnek bizonyult, nem bírta el az ellenfél általi nyomást. Hogy ezt Carlo miért nem kalkulálta bele, az jó kérdés.

Az első alkalom, amikor a walesi gyorsvonatnak sikerült kihasználnia kivételes atletikus képességeit, a 85. percben jött el, amikor az Atletico fellazult védelménél el tudott futni, de helyzet ebből se alakult ki. (Hiába nem lehet mindig egy Bartra az ellen védelmében). Így a helyesebb lépés talán a következő lett volna: Iscót behozni Bale helyére és Ronaldót csak később becserélni Benzema helyett. Érhetetlen, hogy Ancelotti miért nem látta ezt, és miért erőltette a két futógépet. Vajon csak elszámította magát, vagy csak Ronaldoban érezte az egyetlen lehetőségünket? Ti mit gondoltok más megoldással jobb eredmény született volna?

CSAK 85 percet kellett várni erre

Ebben nyilvánultak meg a walesi képességei, ugyanakkor be kell látni, hogy ő erre képes és ez egy felállt masszív védelem ellen nem működik. Ugyanez igaz CR-re is.  A meccs végén még majdnem sikerült Ramos-nak kiegyenlítenie, de ezúttal elmaradt.

RAMOS! Majdnem megint megcsinálta

Térjünk át picit a „legek”-re. A legrosszabb teljesítményt (szvsz) Gareth Bale hozta a maga 18 passzával (Casillasnak 19 volt!),  ezt is csak 67%-os pontossággal tette.  Viszont a legjobb teljesítmény Hameszé a maga 4 kulcspasszával és ehhez párosuló ötletes, szép játékával. Valamint Carvajal, aki 91-szer ért labdához, 3 kulcspassza volt, emellett 5 tisztázása és 4-szer tartóztatta fel az ellenfél támadásait. Összességében az egyik legjobb volt a csapatban. Ha így folytatja a srác, 22 éves létére világklasszis lehet.

Összességében elmondható, hogy az Atletico Madrid megérdemelten győzött, sokkal többet tett a kupa megnyeréséért. Nekünk csak nagyjából 20 percnyi jó játékkal sikerült előrukkolni, ami most nem volt elegendő egy ilyen szintű alakulat ellen. Ezúttal nem küzdöttünk utolsó lehetünkig -ahogy a BL döntőben tettük -, nem haltunk meg a pályán a győzelemért… egyszerűen gyengék voltunk s hagytuk nyerni az ellenfelet. Ezúttal a nyúl vitte a puskát!

Vajon elvárható lett volna, egy „szimpla” spanyol szuperkupán is a királyi alakulattól a májusban látott küzdeni tudás? Vajon most nem kellett volna hagyni, hogy két vállra fektessenek? Szerintem, aki magára ölti habfehér mezünket, attól igenis mindig elvárható ez a szellemiség. Ti mit gondoltok?

Végezetül a szezon további részére tekintve kritikus pont lesz a Modric-Kroos páros, akikkel kapcsolatosan van egy megérzésem. A Sevilla ellen (Xabi nélkül) úgy ragyogtak, mint sötét éjszakán egy atomvillanás, ellenben ezen a meccsen Alonso-val kiegészülve, mint egy 60 wattos izzó, ami alig pislákol. Se szaga, se bűze nem volt a játékuknak, ahogy mondani szokás. Véleményem szerint ameddig hárman együtt szerepelnek, addig a kis horvát és a német nem fog igazán kibontakozni. Időközben ez a probléma megoldódott, hiszen a Szőr 5 év után int búcsút szeretett klubbunknak. Engem villamcsapásként ért a távozása – valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül -, és azóta se sikerült napirendre térni efölött. Az egyik legszerethetőbb játékos volt, aki kora ellenére még rendkívűl hasznos lett volna nekünk. Mester legyen a talpán, aki  megoldja Mariska és Sir Xabi pótlását. A helyzet ezzel idegtépővé vált, és a hátralévő két napban minőségi igazolásokkal kell pótolni a veretes távozók listáját. Már lassan megszokottá vált, hogy a Real Madrid és szurkolói nem kezdhetik nyugodtan a bajnokságot…

Mindenesetre hosszú még a szezon, van min javítani, az újakat be kell építeni a csapatba, és maradt még négy megszerezhető trófea. Sok a munka, rengeteg a teendő, rakás kérdés van megválaszolatlanul, az idő viszont fogy. Menekülés a győzelembe! HALA MADRID!