Indul a mandula

Bár három meccsen már túl vagyunk, a szezon hivatalosan csak ma startol el számunkra. Jön a Cordoba a Bernabéuba remélhetőleg egy bazi nagy zakóért, noha én már magával a győzelemmel is elégedett lennék, azzal pedig végképp, ha Carlo olyan játékrendszerben küldené fel a kezdőt a gyepre, amely a keretre nézve a legoptimálisabb, de tartok tőle, hogy ez nem így lesz. Nos, az ellenfélről sok információm nincs, egyébként is először az Inter – már visszavonult – védője ugrott be, úgyhogy ezt a részét a történetnek – ha nem haragszotok meg – hanyagolnám. Most jelen pillanatban jobban érdekel a mi csapatunk, hisz zajlik rendesen az élet a klub körül. Volt egy felemásra sikerült előszezonunk az USA-ban, amiből mindössze annyi maradt meg bennem, hogy Bale jól játszott, majd jött a Sevilla elleni szuperkupa, amelyet minden különösebb erőfeszítés nélkül húztunk be, végül pedig a matracos horda elleni párharc, amiről inkább jobb nem is beszélni. Pereznek köszönhetően a keret is faszán átalakult, jött ugyanis Kroos, James, Navas és a Castillából Pacheco, míg távozott Morata, Casemiro, Jesús, López és Di Maria. Szóval jelenleg így állunk, ma este már nem lehet hibázni, reméljük Carlo és a fiúk nem is fognak. Hajtás után beharangozunk!

A keretben elvileg mindenki egészséges és bevethető Koncin és Jesén kívül, utóbbira még minimum egy hónapig nem számíthatunk, a portugálnál pedig egyelőre még nem ismert a sérülés pontos időtartama, de talán olyan sokáig nem kell majd őt nélkülöznie a csapatnak, és ha őszinte akarok lenni, akkor a pénteken látott Coentrao nem is fog hiányozni. 60 perc alatt legalább 3 gólt kaphattunk volna róla, Raúl Garcia azt csinált vele amit akart. Nem volt jó meccse, na. Igaz, Marcinak se az odavágón, a whoscored szerint egy pontos beadása volt, én még erre az egyre sem emlékszem. Borzasztó, hogy mennyire pontatlan ilyen téren a kis brazil bohóc, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ő még a jobbak közé tartozik, amint az látható is az alábbi képen.

Bal oldalon a pontosság, jobb oldalon a meccsenkénti pontos beadások száma (2013-14)

Tehát a két szélsővédő Dani és Marci lesz, középen pedig visszatérhet Ramos mellé Pepe, ugyanis Varane – valószínű a kevés játéklehetőségből adódóan is – hibázott az AtMa ellen, mondjuk Sergio is legalább ugyanakkorát, úgyhogy kicsit indolatlannak tartom Raphael ilyen mértékű fikázását. Persze az látszik, hogy a fhanszia néha nem elég határozott, és még akkor is szépen akarja megoldalni a szituációt, amikor csak fel kéne vágni a lelátóra a labdát, azonban szerintem ezen még idővel lehet változtatni. Ettől függetlenül én még egyelőre a Ramos-Pepe párost favorizálnám, de arra mindenképpen ügyelni kell, hogy Varane megfelelő mennyiségű percet kapjon, mert nem szeretném, ha elkezdene Zsozé papa felé kacsintgatni. A kapuban López távozásával megnyílt az út San Iker előtt, Navas érzésem szerint csupán a kupában fog szerepet kapni, amit kicsit luxusnak érzek, de hát ez van.

És akkor itt van az a bizonyos középpálya, ami már évek óta problémás, és amit idén nyáron sem sikerült rendbe rakni. Folyamatosan ezt hajtogatom, és elképzelhető, hogy ez már egyeseknek kezd unalmassá válni, de egészen addig fogok rugózni a témán, míg egyszer s mindenkorra meg nem oldódik eme probléma. Egyszerűen érthetetlen, hogy amíg a kapusposzton, a védelemben és a támadóharmadban egy posztra jut két nagyjából ugyanolyan képességű játékos, addig a középpályán tele vagyunk ballaszttal, sőt, még azt is eladjuk, akiből esetleg idővel klasszis lehetett volna (Casemiro). A „Big 3” pedig továbbra is a keretben, amelynek köszönhetően nincs értelmes, minőségi cserénk a kp-ra.

A lényeg, hogy Ti itt maradtatok…

Node lépjünk valahogy ezen túl, bár nem lesz egyszerű, hiszen DiMa távozásával sajnos újra kell gondolni a játékrendszert és a taktikát. Az szerintem már tisztán látszik, hogy a 4-3-3 nem fog működni, legalábbis olyan hatásfokkal, mint tavaly biztosan nem, ergo borítékolható a visszalépés. Ebben az esetben rögtön adódik a kérdés, hogy akkor tulajdonképpen minek is nyúltunk hozzá a kerethez?! Volt értelme? Aligha. A Modric-Xabi-Kroos hármas védekezésben ugyan elégnek és masszívnak tűnik, de támadásban szimplán kevésnek számít. Gondoljunk vissza a tavalyi szezonra, és kérdezzük meg magunktól őszintén, hogy mitől is működött olyan jól a Carlo által kitalált 4-3-3. Nos, biztosan nem Xabi miatt, és nem is Lukának köszönhetően. Sőt, továbbmegyek: voltak olyan hangok – itt a blogon is – amelyek azt pedzegették, hogy Modric mintha visszaesett volna a szezon elején mutatott formájához képest, amit én akkor nem feltétlen osztottam, de az kétségtelen, hogy támadásban a kis horvát mintha visszaesett volna, ennek egyik oka nyilvánvalóan a brutálisan sok védőmunka, amely rendre felemésztette őt, a másik pedig az, hogy nem az ő oldala dominált támadásban, hanem értelemszerűen Mariskáé, hisz ő volt képes rendszeresen megbontani az ellenfél védelmét. Kroos érkeztével pedig kaptunk a másik oldalra is egy Modricsot, amely bár a védekezést tekintve nem jelent visszalépést, de támadásban már igen. Szóval kifejezetten örülnék, ha Ancelotti nem hajtogatná azt a f*szságot, hogy a Toni-Xabi-Luka trió képes együtt játszani, hát persze, hogy képes, csak éppen nem mindegy, hogy milyen hatásfokkal. Ez pontosan ugyanakkora bullshit, mint amikor Xabit és Illarrát játszatta együtt. Sürgősen el kell felejteni, tegyünk is így.

Ha továbbra is 4-3-3-ban gondolkodunk, akkor megoldás lehet még az, hogy Hameszt vagy Iscót játszatjuk szélső középpályásként, de ezt én egyrészt nagy mértékű pazarlásnak tartanám, másrészt ezzel sem érnénk el a tavalyi szintre. Isco eredeti posztja a 10-es, az elmúlt szezon elején ebben a pozícióban rendre a csapat (egyik) legjobbja volt, fosta a gólokat, adta az asszisztokat. Ehhez képest az új posztján tavasszal többnyire csak szenvedett, de ez nem is csoda, hát látszik rajta, hogy ő a kapu közelében érzi jól magát, ahogy Hamesz is. Innentől kezdve szerintem hiba volna őket a szélen pazarolni. Nincs mese, más megoldás után kell nézni.

Nem kéne elherdálni ezt a két zsenit, rohadtul nem…!

Ez a más megoldás pl. lehetne az, hogy visszatérünk a mostanában sok csapat által preferált 4-2-3-1-hez. Ha van két 10-esed, akkor szerintem ez logikus lépésnek számít, azonban sajnos itt is akadna egy „kisebbfajta” probléma. A double pivotból hiányozna egy klasszis vkp, ami a kisebb csapatok ellen még nem okozna gondot (lásd: Sevilla ellen), de egy komoly erőkkel bíró topcsapat ellen már elképzelhető, hogy igen. Ebben az esetben sajnos hozzá kell nyúlni a „Big 3”-hoz, vagyis erősebb csapatok ellen Modric vagy Kroos mellé bekerülne Sami/Xabi/Illa, de így legalább Isco és Hamesz a saját posztján játszhatna, és végre tehetségükhöz és tudásukhoz méltóan tudnának teljesíteni. Talán ez lenne a legjobb megoldás a körülményeket figyelembe véve, mert így az egyik hátrányt eltüntetjük, és szükséges rosszként csak Xabiék maradnak, akik egyébként a 4-3-3-ban is számításba jönnének, úgyhogy velük már nem tudunk mit kezdeni. Ha már itt maradtak, akkor úgy kell őket használni, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzák, és az én véleményem az, hogy 4-2-3-1-ben erre nagyobb esély mutatkozik.

Szerintem ez egész jó koncepciónak tűnik…

De én még a Modric-Kroos párosnak is adnék egy esélyt a bizonyításra, és most egy picit magamnak mondok ellent, hiszen pár héttel ezelőtt ezt öngyilkos megoldásnak tartottam, azonban mára „megvilágosodtam”, és azt tudom mondani, hogy egy próbát megér. Kroos hiába nem egy védekező specialista még abban a korban van, amikor bármi lehet belőle, változhat a játéka.

Meg kell próbálni…!

Modriccsal kiegészülve talán képesek lehetnek egy komolyabb csapat ellen is megállni a helyük, de ehhez az kell, hogy az előttük játszó játékosok mindegyike maximálisan kiveszi a védekezésből a saját szerepét. Isco és Bale erre alkalmas lehet, előbbi tavaly bizonyította, hogy nem egy Özil, utóbbinak pedig balhátvédként indult a pályafutása. Az egyedüli kérdés minden bizonnyal Ronaldo. Azt hiszem most jött el az idő, hogy Ronci kikerüljön az érinthetetlen státuszból. Madridi karrierje során a Sevilla elleni győzelmmel bezárólag mindent megnyert csapat és egyéni szinten is. Itt az idő, hogy engedve az egójából eggyel visszább lépjen, és teljes mértékben a csapatot helyezze előtérbe. Legyen egy a sok játékos közül, aki ha kell a padra ül, ha kell védekezik, ha kell önzetlenül passzol a csapattársának. Nem kérek sokat, csak annyit, hogy ne legyen gátja a csapatnak. Ha viszont erre nem képes, akkor felőlem az MU őt is nyugodtan megveheti egy zsáknyi euróért.

Nos, nagyjából itt tartunk. Nehéz év lesz, és Carlo nyilatkozatai alapján még meg is nehezítjük magunknak, ugyanis ő nem enged az általa kitalált játékrendszerből (4-3-3), maximálisan meg van arról győződve, hogy idén is ez lesz a siker receptje. Lelke rajta, végülis ő az edző, valószínű tudja mit csinál, de nálam ebben a szezonban fog eldőlni, hogy tényleg a világ legjobb edzője-e jelenleg. Remélem nem kell benne csalódnom, és azt is remélem, hogy ma a Cordoba egy hatossal megy haza.

TV: Sport 1, 20:00